A vékony emlékezés – Nyolcvan éve nyíltak meg Auschwitz kapui

Most, hogy nemrég újra alkalmunk nyílott volna tisztán beszélni, nyolcvanadszor, feddhetetlen barátaink egyike felvetette a sajgó, újra meg újra érintetlen kérdést: hogyan rendezze el magában a nem-zsidó emberiség azt az immár rég kétségtelen tudást, hogy máig meghatározatlan mértékű felelősség terheli az ismert-ismeretlen tömeggyilkosságért? 

A magyar-kínai kapcsolatokról

Mivel Kína ügyében a magyar kormányzat európai viszonylatban nagyon merev és szélsőséges vonalvezetést képvisel, ennek antitézise is többnyire merev, szűk látókörű, akár szélsőségesnek is mondható.

Lengyel László: Kizökkent az idő, ó kárhozat!

A pannon szabadság-szigetnek, a XIII. kerületnek ajánlom.

Végel László: Bizalmi válságban

Az év végén számos szerbiai város lemondott a tűzijátékról vagy a szokásos főtéri újévváró koncertről. Kérdésessé vált a zajos belgrádi szilveszter éjszaka is. Érthető, hiszen zűrzavaros évet zárt Szerbia.

Sz. Bíró Zoltán: Ukrajna jövője – Ahogyan azt az oroszok elképzelik

Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy mik is Oroszország tervei a háború utáni Ukrajnával, annak világos eligazítást ad az a cikk, amit a moszkvai hetilap, a Profil még december közepén adott közre. 

Liszka József: Töredékek a csodavárásról

Az alábbi feljegyzéscsokrot eredetileg a bocsánatkérés alá próbáltam egybefogni, de ez valahogy állandóan szétbomlott, így aztán úgy gondoltam, hogy pontosabb lennék, ha valamiféle felülemelkedésről szólnék, ami csak érintőlegesen kapcsolódik a bocsánatkéréshez, de talán mégis. Adventi napokban próbálom írni ezeket a sorokat, s noha tudom, vízkereszt táján jelennek meg, mégsem tudok ettől a csodaváró hangulattól szabadulni. 

Lengyel László: Pannon ég alatt

Magyarországnak csak akkor sikerülhet ellépnie a startvonalról, ha nemcsak véget vet az egységes Európát gáncsoló orbáni politikának, hanem végiggondolja és vitatja a hol rontottuk el és merre menjünk kínkeserves, de nélkülözhetetlen vitáit. 

Markó Béla: Raszputyin Romániában

Néhány nap múlva az 1989-es rendszerváltás harmincötödik évfordulóját ünnepelhetjük Romániában. Már amennyiben lesz kedvünk ünnepelni azok után, ami a legutóbbi elnökválasztáson történt. Pedig nemcsak emlékezni kellene, hanem megtisztelni azoknak az áldozatát, akik meghaltak a forradalomban, amelyről egyébként ma sem tudunk mindent.

Báthori Csaba: Jókedvünk tele

Ki látta volna ezt, épp e szűk másfél decennium alatt elharapózó csüggedést, amelyet harsány tódítások és ízletes, de hamis ígéretek mázvilága övezett, s enyhe meghökkenéstől vastag megbotránkozásig hömpölygött tovább napról napra az országos közönséggel? 

Lengyel László: Magyar Messiások

Orbán Viktor már régóta hatalom- és pénzgyártó nagyüzem. Messianizmusa csak propagandagépezet, ami az ancien régime Messiásával együtt megöregedett. Magyar Péter új messianizmusa a közösségi háló hiteivel és érzelmeivel éppen most alakul. Szomorú egy olyan országban racionalistának lenni, az értelem erejében bizakodni, ahol minduntalan Messiás vált Messiást.

Nemzetbiztonsági helyett NERbiztonsági szolgálatok

Magyarország mára már nem jogállam. 2024-re elvesztette szuverenitását. Ahogyan a 2010 óta elmúlt években egyre szaporodtak az egykori magyar nemzetbiztonsági szolgálatok önkényes politikai felhasználásának jelei (Pegasus-botrány, a nemzetbiztonsági bizottság egyes anyagainak nyilvánosságra hozása), úgy szaporodtak a kérdőjelek működésük körül. Vajon a ismét állambiztonsággá lesz nemzetbiztonság?

Radó Péter: Program a lerombolt közoktatási rendszer helyreállítására (1.)

A 2010/11-ben létrehozott autokratikus rendszer az előző évtized első felében teljes, a közoktatás működésének minden aspektusára kiterjedő rendszerátalakítást hajtott végre. A rendszerátalakítás kizárólag politikai célokat szolgált, abban szinte semmilyen oktatásszakmai megfontolás nem játszott szerepet.

Romsics Ignác: Honvédelem, forradalmi háború, „rendteremtés” (1918–19-es dilemmák)

Mit ér a pénzügyminiszter, ha magyar?

Kupa Mihály emlékére.

Lengyel László: Tizenhat év árnyékában

Orbán Viktor már nem vezérli magabiztosan a folyamatokat. Se magán, se az eseményeken nem tud uralkodni.

Sz. Bíró Zoltán: Ki nem akart az orosz biztonsági garanciákról tárgyalni? – Szijjártó Péter nem mondott igazat

Hiába próbálja a külügyi szóvivő utólag kimosdatni főnökét, Szijjártó Péter nem gondolhatott másra, mint azokra a konkrét követelésekre, amelyekkel az oroszok 2021. december 15-én előálltak. A magyar külügyminiszter ugyanis szerződéstervezetről beszélt, ilyen – pontosabban ilyenek, merthogy két, közel azonos tartalmú tervezetről van szó – ebben az időszakban csak egy született. Az, amit két orosz külügyminiszter-helyettes – Szergej Rjabkov és Alekszandr Grusko – személyesen adott át az Egyesült Államok és a NATO képviselőinek.

Liszka József: Töredékek szalonképtelenségeinkről

Ezek után szellemeskedünk? Jópofizunk? Bármily „hősies” erőfeszítéseket igényel valamelyik sportágban az olimpiára való kijutás, ezt ugyanazzal a szófordulattal illetni, ami ezrek, tízezrek nyomorúságos halálát okozta? Mekkora adag blaszfémia kell ehhez?

Romsics Ignác: Mertek nagyokat álmodni...

A Magyar Királyság gyarmati területeket is szerzett volna, éspedig Észak-Afrikában a líbiai Barka tartományt (Cyrenaica), Kelet-Afrikában Szomáliát és „esetleg” Nyugat-Afrikában Francia Kongó északi részét.

Lengyel László: Szabadok szövetsége – A vég kezdete 4.

Végel László: Vajdasági magyar csend

A vajdasági magyar közösségben nagy a csend. Eközben Szerbiában a lítiumbányászat ellen demonstrálókkal szemben a kormányzat egyre erélyesebben lép fel, mert úgy véli, hogy a tüntetések mögött alkotmányellenes szándék, puccskísérlet rejtezik. Folynak a letartóztatások, fiatal miniszoknyás lánykákat ökoterroristáknak neveznek, keménykötésű biztonságiak vallatják őket. 

Lengyel László: Magyar mozgalom – A vég kezdete 3.

Markó Béla: A politikai giccsről

Tapasztalatunk szerint a zsarnokság legbiztosabb fokmérője a viccek elszaporodása. Amikor már az igazi irodalom is az asztalfiókban vár jobb időkre, a szájról szájra adott viccek tartják ébren a reményt. 

Lengyel László: Őrségváltók – A vég kezdete 2.

Az Orbán-rendszer mézesmadzaggal és furkósbottal kialakított egységében megjelent a megosztottság és a széttartás: a Fidesz-generációk, a lojalisták és az őrségváltók között. A mostani közös cél – a hatalom mindenáron való megtartása, a folyamatos vagyonosodás, az állami és a személyes tekintély együttes növelése – fennmaradt, ám az eszközökben és módszerekben jelentős ellentétek mutatkoznak. 

Báthori Csaba: Az igazság kötelme

Ezt a könyvet és a többi zsidóellenes művet csak nagy-nagy ritkán, futólagosan, henye és kurta sajnálkozással látszik szóba hozni az evangélikus emlékezet.

Liszka József: Töredékek a Dunáról

Ez nyilván szakmai ártalom, de a Duna elsősorban nem mint természeti jelenség fog meg. Sokkal inkább mint szimbólum.

A hazafiság színeváltozása

A hamis patriotizmus arról ismerszik meg, hogy legfontosabb működési terepein katasztrófahelyzet uralkodik.

Jeszenszky Géza: Egy tántoríthatatlan magyar hazafi – Száz éve született Szabad György

Megtiszteltetésnek tekintem, hogy a magyar szociáldemokrácia egykori lapjában emlékezhetek meg kedves egyetemi oktatómról, aki diplomám megszerzése után barátjának fogadott, és akivel együtt, azonos pártban vettem részt az 1987-ben újból meginduló politikai életben és a reánk erőltetett politikai rendszer megváltoztatásában.

Lengyel László: A rendszer ura a rendszer ellen – A vég kezdete 1.

A centrális erőtér véget ért. Az Orbán-rendszer intézményesen arra épült, hogy egypárti, ellenzék nélküli hatalmi mechanizmusa elfoglalja a politikai tér közepét, és kizárólag a peremre szorítva, ott is szoros ellenőrzéssel jelenhetnek meg az ellentétes erők. Azzal, hogy az elmúlt években az intézményes középpont helyébe Orbán a személyes autokráciáját állította, és mind a hazai, mind az európai politikai térben a jobbközépről, majd az illiberális jobb irányából a radikális szélsőjobb felé tolta el rendszere súlypontját, a rendszer egyensúlya felborult. 

Báthori Csaba: Az önkéntes szolgaságról

1574-ben, 350 esztendővel ezelőtt jelent meg Étienne de La Boétie Discours de la servitude volontaire (Beszéd az önkéntes szolgaságról) című műve latin, majd 1576-ban francia nyelven. Írásunkban erre emlékezünk.

Liszka József: Töredékek a keveredésről

Még hogy a magyar az nem keveredős fajta…