Magyarországon Orbán Viktor politikája jelenti a legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázatot. Nem Vlagyimir Putyin programját hajtja végre, mert ő egy társadalmi rendszer csúcsán ülő diktátor. Orbán ellenben egy személyes autokrácia, egyre inkább önkényuralom vezetője, akinek elsődleges érdeke saját hatalmának megőrzése minden áron, továbbá szűkebb köre (elsősorban családja és barátai) gazdagodásának fenntartása. Cselekedetei mégis ugyanabba az irányba mutatnak, mint Putyin politikája. Nem azért teszi, amit tesz, hogy Putyin elérje céljait, hanem azért, mert úgy gondolja, ha Putyin eléri a céljait, akkor megvalósulnak az övéi is. Ami összetartozik, az össze is nő.
A miniszterelnök tevékenysége nagypolitikai síkon is nemzetbiztonsági kockázat és nemzetbiztonsági kockázat a szűkebb értelemben, a titkosszolgálatok szintjén is. Nemzetbiztonsági kockázat, hogy a nemzet vagyonát szétlopva Magyarországot az Európai Unió legszegényebb, legkorruptabb országává tette, válságba taszítva az egészségügyet és az oktatást. Nemzetbiztonsági kockázat, hogy a jogállam felszámolásával elzárta az országot az EU-s forrásoktól. Nemzetbiztonsági kockázat, hogy magatartásával gyengíti Ukrajnát, azt az országot, amely éppenséggel a védvonal Magyarország és az agresszor között.
Nemzetbiztonsági kockázatot jelent a magyar külpolitika. A miniszterelnök a közelmúltban már tizenharmadszorra küldte külügyminiszterét Moszkvába az orosz-magyar együttműködés „fokozására”. Nem használ a magyar nemzetbiztonságnak az sem, hogy Orbán szolgaian követi az eddigi többé-kevésbé stabil nemzetközi rendet szétziláló trumpi politikát. Orbán kizárja Magyarországot Európa magára találásából. Az európaiak ráébredtek arra, hogy közös biztonságpolitikára, a (hadi) gazdaság fejlesztésére van szükség. Orbán külön-utassága miatt nemcsak nem bíznak Magyarországban, hanem tudatosan kihagyják a formálódó együttműködésből. Az európai források elapadása után megszűnik az európai védernyő is.
Tavaszi nagytakarítás
Orbán a nemzet ellenségeiként le akar számolni hatalmának vélt vagy valós ellenségeivel. Ez Rákosi gyakorlata: „aki nincs velem, az ellenem van”. Jelentősen tovább szűkíti az emberi jogokat az országban, azok gyakorlását kriminalizálja. Ehhez minden bizonnyal meglesz a parlamenti jóváhagyás. Tervei megvalósításához komoly gyakorlati lépésekre van szüksége. A nemzetbiztonsági szolgálatokat előbb állambiztonságiakká alakította, majd onnan is tovább szűkítve feladataikat, személyes biztonsága szolgálatába állította. Orbán eközben nem is bízik a hagyományos titkosszolgálatokban. Joggal. A munkatársak jelentős része – a hatalom minden „fiatalítási” próbálkozása ellenére – valószínűleg nem ért egyet a hatalom jogállamiságot leépítő intézkedéseivel, és ezért kényszeredetten hajtja végre a mind gyakoribb állambiztonsági, III/III-as jellegű feladatokat: a „belső ellenség” feldolgozását. Ugyanakkor a napi „feldolgozó aprómunkát” ők végzik, kizárólag ott vannak meg az ehhez szükséges „műveleti képességek”.
Az állomány – akárcsak a lakosság – többsége elkötelezett Magyarország EU- és NATO-tagsága mellett, elfogadhatatlannak tartja, hogy a politikai vezetés kivigye az országot ezekből az integrációs formákból. A szolgálatoknál dolgozók többsége a haza szolgálatára tett esküjéhez hű, nem pedig a hatalmat örökre megtartani akaró miniszterelnök személyéhez lojális. A fentiek miatti bizalmatlanság lehet az egyik oka a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának jogállásáról szóló 2024. évi LXX. törvény elfogadásának, amely számottevően növeli a munkatársak kiszolgáltatottságát a mindenkori vezetésnek.
A szolgálatoktól nem is várnak el többet, mint az információk összegereblyézését. A szolgálatok munkája nélkül a Nemzeti Információs Központ (NIK) és a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZuHi) képtelenek lennének eddig ismertté vált „elemzéseik” megírására. Ennek a munkának egy kézben kell lennie. Erre hozták létre a NIK-et. Mint az Panyi Szabolcsnak a VSquare-en március 20-án megjelent cikkéből (https://vsquare.org/goulash-hungary-ngo-and-media-blacklist-orban-intelligence-agency-russia-election-meddling-germany/) is tudható, a NIK feladatul kapta a feketelista összeállítását a „Soros hálózatról”. De ezt a feladatot csak a „hagyományos” szolgálatok információi alapján képes elvégezni. Rogán Antal és a NIK mindaddig – már jóval korábban kezdve - végezték ezt a feladatot, amíg Rogán amerikai szankciós listára nem került.
Miniszter szégyenfolttal
Rogán levétele a USA szankciós listájáról nem érdemi változás. Egyfelől politikai gesztus (ezzel az aprópénzzel fizetik ki Orbán „szolgálatait”), másfelől amerikai részről bizonyosan komoly árat kérnek érte (ez majd kiderül). A bizalmatlanság okai – az EU elleni amerikai vámok indokai között kiemelten szereplő magyarországi korrupció, az amerikai érdekeket is sértő boszniai TEK-kaland – megmaradtak.
Rogán „belbiztonsági” miniszterré vált és az is marad. Amerikai partnerekkel nem egyenrangú fél, az EU- és NATO-szövetségesek pedig továbbra sem bíznak benne, nem fognak érdemben tárgyalni vele. Mindez elsősorban az európai szövetségesi együttműködést fékezi és építi le jelentős mértékben. További kérdés, ez hogyan befolyásolja negatívan a magyar titkosszolgálatok nemzetközi információcseréjét, az ország érdemi nemzetbiztonsági információkkal való ellátottságát nemzetközi forrásokból. Alig valószínű például, hogy Ukrajnával kapcsolatban a magyar nemzetbiztonság szempontjából releváns információkhoz jusson az ország. Az amerikaiaktól a megmaradó bizalmatlanság, az európaiaktól a bizalomhiány miatt. A történtek miatt bizonyos mértékben értelmét veszti a nemzetbiztonsági ellenőrzés, ugyanis így a miniszter azon most aligha menne át, nem kaphatna tanúsítványt.
Személyes titkosszolgálat
Korábbi írásunkban jeleztük, hogy az Orbán-rendszerben a nemzetbiztonság átalakult állambiztonsággá. Ahogy a rendszer rendeleti úton kormányzó személyes autokráciává alakult, úgy hozott létre Orbán „személyes titkosszolgálatot”, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. A SZuHi már a fogantatástól Orbán „saját gyermeke”: az ötlet, a feladatok, a szervezet, a munkatársak. Jogilag ugyan nem titkosszolgálat (egyelőre), de kaphat és igényelhet titkosszolgálati anyagokat, úgy, hogy a munkatársainak nemzetbiztonsági vizsgálaton sem kell átesniük. A „Soros hálózat kisöprésében” a SzuHi-nak meghatározó szerepe lesz, miközben a valós veszélyt jelentő kockázatokkal, pl. kínai vagy orosz aktivitással még csak nem is foglalkozik. Hogy mik lesznek a SZuHi hatáskörei, lesznek-e hatóságiak, az a következő jogszabálycunami alapján dől majd el.
Nemzetbiztonsági helyett NERbiztonsági szolgálatokAhogyan Orbán nem bízik a szolgálatokban, úgy nem bízik a rendőrségben sem. Pintér Sándor belügyminiszter elviekben bármilyen kormánnyal kompatibilis miniszter is tudna lenni. Orbánnak azonban olyanra van szükség, aki CSAK az ő híve. Kellett tehát egy olyan rendészeti szerv, amely feltétlenül lojális hozzá. Ez lett a Terrorelhárító Központ (TEK), élén Orbán főtestőrével, Hajdú Jánossal. (Közben a Rogán-művek mindent megtesz ennek a konkurenciának a „felkockázására”.)
Már önmagában az nemzetbiztonsági kockázat, hogy a titkosszolgálatokat nem nemzetbiztonsági célokra használják, hanem a saját személyes hatalom megőrzésére. Ugyancsak nemzetbiztonsági kockázat, ha a miniszterelnök nem a rendőrségtől várja a rendészeti feladatok ellátását, hanem egy külön magánrendőrséget tart fenn.
Az pedig regionális biztonsági kockázat, ha ezt a magánrendőrséget azzal a céllal rendelik külföldre (a Boszniai Szerb Köztársaságba), hogy onnan adott esetben kimentse Orbán elítélt szövetségesét, Milorad Dodikot. Példátlan, hogy az amerikai szolgálatok hívják fel horvát partnereik figyelmét a TEK „akciózgatásra” a szomszédos Boszniában. Orbán még Amerikának is kockázat.
Választás és szolgálatok
Orbán hatalma fenntartása érdekében egyaránt számít a putyini és a muski hálózati támogatásra a 2026-os választási kampányban és választásokon. Azzal, hogy a magyar szolgálatok – részben a „belső ellenségre” irányításuk, részben Rogán szankcionálása miatt – „be vannak zárva Magyarországra”, visszaszorult egyik alapfunkciójuk: az elhárítás. Mindez, továbbá a magyar kormány oroszbarát politikája az országot az orosz (és persze a kínai) szolgálatok számára nyílt, akadálytalan tereppé teszik. Bizonyosra vehető, hogy az oroszok továbbra is hozzáféréssel rendelkeznek a Külgazdasági és Külügyminisztérium – és esetleg más tárcák – informatikai rendszereihez. Mint ahogyan jelentős humán erőkkel is dolgoznak. Ezt segíti elő, hogy orosz és belarusz állampolgárok nagy számban kaphatnak tartózkodási lehetőséget Magyarországon nemzeti kártyával vagy letelepedési kötvénnyel – érdemi biztonsági ellenőrzés nélkül. Mindez tovább erősíti nyugati szövetségesek bizalmatlanságát Budapesttel szemben. A Magyarországon az oroszok által szerzett információk egyben nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a (papíron) szövetséges országok számára is.
Az orosz aktivitás kétirányú lehet Magyarországon.
Az ország csak addig érdekes Moszkvának, amíg EU/NATO-tag és tagként folyamatosan bomlasztja a két szervezetet. Az orosz „A”-terv, hogy megmaradjon a jelenlegi kormány, ugyanakkor Orbán NE vezesse ki Magyarországot szövetségi rendszereiből. Kézenfekvő, hogy orosz részről ezért mindent megtesznek a 2026-os választások befolyásolására a miniszterelnök érdekében. Saját tevékenységgel (propaganda, fake news) és valószínűsíthetően politikai tanácsadással is. (Ezt már megtették Szerbiában, segítve a Vučić-rezsimet a diákmegmozdulások „kezelésében”.) Titkosszolgálati együttműködés kevéssé valószínű: az oroszok nem bíznak a magyarokban: lenne esély a kiszivárgásra.
Moszkva azonban nem lehet meg „B”-terv nélkül. Kezelnie kell azt a helyzetet is, ha netán kormányváltás lenne 2026-ban, feltehetően egy Tisza-kormánnyal. A Tisza párt és Magyar Péter jelenleg gúzsba kötve táncol. Számos dologban nincs határozott álláspontja, és nem is lehet, ha fideszes szavazókat akar maga mellé állítani. Így nem állhat ki határozottan a Pride betiltása ellen és teljesen egyértelműen a gyülekezési szabadság mellett: rásütnék a gender-bélyeget. Nem lehet egyértelmű álláspontja Ukrajnával és annak támogatásával kapcsolatban: rákerülne a háborúpártiság bélyege. Nem szólalhat fel hangosan a sajtószabadság mellett, a fideszes „brüsszelezés” ellen, mert megkapná a Soros-bérenc bélyegét. Ha 2026-ban a Tisza győzne, az orosz érdek ismét kettős lenne. Az ország maradjon az EU/NATO-ban, és ott minél inkább e szövetségi rendszerek gyengítését képviselje. Ezért orosz részről elsőrendű érdek, hogy leplezett kapcsolatokat építsen a Tiszához, és belülről próbálja gyengíteni a demokráciapártiságot és erősíteni a „konzervatív, nemzeti alapú” megértést Oroszország irányában. Így a Tisza a választásokig hátralévő időszakban minden bizonnyal az orosz politika és szolgálatok célkeresztjében lesz.
A Tisza Pártnak szembe kell néznie az orosz „B”-terv kockázataival. Egyértelműen döntenie kell és ki kell nyilvánítania, hogy a magyar nemzet érdekeit szolgáló jogállami, demokratikus európai politikát támogatja, Ukrajna harca mellett áll, vagy pedig felemás politikával kiszolgáltatja magát az orosz „B”-tervnek. És már most tudatosítania kell, hogy rendszerváltó feladatai közé tartozik egy új jogállami nemzetbiztonsági szolgálat megteremtése, az orosz és a kínai titkosszolgálatok kiszorítása az országból.
***
A legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat, ha egy további autoriter fordulattal folytatódik az ország kivezetése az EU-ból és a NATO-ból: ezeken a szervezeteken kívül Orbán már nem lehetne eszköz sem Trump, sem Putyin számára, így teljesen értéktelenné válna. Vele az ország is. Annak, hogy a miniszterelnök mennyire gondolja komolyan a kivezetést, fontos indikátora lesz – az emberi jogok további szűkítésével összefüggésben –: hogyan változtatja meg a hatalom a jogszabályi hátteret, kapnak-e a titkosszolgálatok és más szervezetek (SZuHi) hatósági jogköröket, ráfordulnak-e a politikai konkurenseikkel szembeni hatósági erőszakra, az autokrácia diktatórikus jegyeinek erősítésére?
