Végel László: Terrorizmus vagy népfelkelés?

Az első hat hónapban az egyetemisták vezette tüntetések békésen zajlottak, a fiatalok különösen ügyeltek arra, hogy hogy egyetlen ablakot se törjenek be, annak ellenére, hogy a hatalom több incidenst provokált ki. Így például a Szerb Haladó Párt irodájából kirohant négy verőlegény, s egy baseballütővel szétverte a közelben konténerekre matricát ragasztó fiatal lányka álkapcsát. Az újvidéki pályaudvar áldozatait némán gyászoló, s egyben forgalmat blokkoló fiatalokra a kormánypárt tagjai és funkcionáriusa rontottak rá, és ahol érték ütötték verték őket. Autósok gázolták az úttestet blokkoló egyetemistákat, volt köztük életveszélyes sérült is. Nyilvánosságra került a párt vajdasági funkcionáriusának utasítása arról, hogy miként provokálják az egyetemistákat. A rendőrség és a csendőrség azonban mérsékelte magát.

Vagy öt hónap után Aleksandar Vučić államelnök azonban bejelentette: kopogtat a felelősségvonás órája. Eldöntötte: legyőzi a „színes forradalmat”, ami egyben a párbeszéd kilátását is ellehetetlenítette. A minősítések durvultak, terroristáknak, náciknak, fasisztáknak és puccsistáknak nevezték az egyetemistákat nem csupán a kormánypárti sajtóban, hanem a pártpolitikusok is, főleg Vučić elnök és Ana Brnabić, a parlament elnöke.

Az új szakasz a március 15-i belgrádi egyetemista tüntetések után kezdődött, amelyen a legszerényebb becslések szerint is vagy 320 ezer polgár jelent meg. Az volt az utóbbi évtizedek legtömegesebb tüntetése, sem Miloševićnek, sem Vučićnak nem sikerült ekkora tömeget mozgósítani, az ellenzéki pártok pedig gondolni sem mertek rá. A közvélemény-kutatók szerint a mindaddig nagy népszerűségnek örvendő Vučić államelnök népszerűsége rohamosan csökkent. A nagy méretű tüntetés nyilván megrendíttette a kormánypártot, és arra intette, hogy bekeményítsen.

Az eseményen történt valami, ami mind a mai napig tisztázatlan. Belgrád főutcáján a főváros legforgalmasabb terére igyekvő tömeg egy részét mintha lekaszálták volna; a nagy pánikban az úttestről a járdára menekültek az emberek. Szakértők szerint a kormány hangágyút vetett be, amit a kormánypolitikusok az orosz szakemberekre hivatkozva erélyesen cáfoltak. Nem rendelkezünk hangágyúval, bizonygatták, aztán kiderült, hogy mégis, mire a kormány esküdözött, hogy a hangágyúk a raktárban hevernek. Erre fotók kerültek elő az utcákra került hangágyúkról, mire a kormány beismerte, rendben van, kikerültek az utcára, de nem használták őket. Már az a bevallott tény, hogy a hangágyúk kikerültek az utcára, azt jelzi, hogy a kormány veszélyt érzékelt. Ettől a naptól kezdve brutálisabb lett a hangnem, mindazok ellenére, hogy az egyetemisták megőrizni kívánták a békés hangnemet.

A tüntetők részéről viszont 2025. június 28-i belgrádi Szent Vitus-napi (Vidovdan) demonstráción történt a döntő fordulat. A egyetemisták, miután belátták, hogy a kormány nem teljesíti a követeléseiket (az újvidéki pályaudvaron történt katasztrófa politikai felelőseinek megállapítása, a független intézmények működése, az egyetemista-verések büntetése), rendkívüli választásokat követeltek, majd este kilenc órakor bejelentették, hogy zöld fényt adnak a polgároknak, ami azt jelentette, hogy a polgárok nélkülük is szabadon kezdeményezhetnek.

Új szakasz kezdődött: a polgári engedetlenség időszaka. Ismeretes (erről a tüntetéseken személyesen is meggyőződtem), hogy a polgárok radikálisabbak, mint az egyetemisták. Azokon a transzparenseken, amelyekkel ők fogadták az egyetemistákat, élesebb hangú szövegek olvashatók, mint amilyenekkel az egyetemisták érkeztek. A polgárok aznap éltek a „zöld fény” adta lehetőséggel, és még aznap késő este a parlament előtt megütköztek a rendőséggel és a csendőrséggel, majd szervezkedni kezdtek. Körzeti gyűlések alakultak, amelyeken megszervezték az forgalomgátlásokat, a kormánypárt elleni tüntetéseket. A kormány vezető tisztségviselői általában csendőr- és rendőrkordonok mögött találkoztak a népükkel. A városi képviselő-testületeket üléseit rendőrkordonok védték. Az incidensek száma növekedett és vele együtt a letartóztatások száma is. Most már nem csak rendőrautók száguldoztak a tüntetések helyszínére, hanem a mentőkocsik száma is szaporodott. Vučić elnök kegyelmet adott azoknak a személyeknek, akik szétverték az említett lány álkapcsát, majd az egyik gázolónak is megkegyelmezett, mielőtt a bíróság elítélte volna.

Mindeközben Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség tizenhárom személy ellen adott ki elfogatási parancsot, akik 115.558.520 amerikai dollárral károsították meg az ország költségvetését. Ez felháborította Vučić államelnököt és ügyészségi államcsínyt emlegetett. A gyanúsítottak között van két volt miniszter Tomislav Momirović és Goran Vesić is. Mivel a polgárok az utóbbi időben főleg a kormánypárt helyi irodái előtt tüntettek, a párttagok azzal az indoklással, hogy védik az irodahelyiségüket, pirotechnikai eszközöket, petárdákat, kavicsokat, üvegeket dobáltak a rendőrök által egyébként is védett irodák előtt tüntető tömegre. A polgárok szerint az irodahelyiségekben fémrudakkal felszerelt, büntetett előéletű személyek és verőlegények támadják a békésen tüntető embereket.

Az elmúlt napokban (augusztus 14-én) a konfliktusok végzetesen elfajultak. A polgárok egyre radikálisabbak lettek és többször is erőszakhoz folyamodnak. Újvidéken szétverték a Szerb Haladó Párt irodáját, Valjevón pedig felgyújtotték. Belgrádban és Szerbia más városaiban komolyabb összetűzésre került sor a rendőrség, a Szerb Haladó Párt tagjai és a tüntetők között. Csak Valjevón 60 személy kért orvosi segítséget, közülük négyen kórházi kezelésre szorultak. A belügyminisztériumi jelentés szerint 75 rendőr sérült meg, az elmúlt három napban pedig összesen 121 rendőrségi dolgozó. Újvidéken és Belgrádban vagy 60 sérült volt. A csendőrség és a rendőrség egyre erőszakosabban veri szét a tüntetéseket. Eldördült az első fegyver is, a katonaság egyik tisztje lőtt a levegőbe. Vučić elnök augusztus 17-én a nemzethez intézett beszédében a tüntetők és a fasiszták által szervezett káoszról, államellenes terrorizmusáról beszélt és bejelentette: 3-4 nap múlva, tehát augusztus 20. után az állami szervek minden eddiginél erélyesebben vetnek véget a tüntetéseknek és az országba visszatér a rend és a biztonság. Közben a NIS nevű olajipari vállalt körlevelet intézett az alkalmazottaihoz, amelyben közölte a teendőiket a rendkívüli helyzet bevezetése esetén. Milos Vučević pártelnök szerint nincs szükség a rendkívüli helyzet bevezetésére, csak szigorúan be kell tartani a törvényeket.

Mindeközben megingott Szerbia egyensúlyozó külpolitikája is. Az újvidéki pályaudvar felújításának fő kivitelezője két kínai cég volt. Nem emeltek vádat ellenük, de a közvélemény egyre többször utalt rájuk. Ez a kínaiak nemtetszését idézte elő, s olyan dokumentumokat hoztak nyilvánosságra, amelyek a szerb kormánynak nincsenek ínyére. Többek között nyilvánosságra hozták, hogy Vučić elnök sürgette őket, hogy határidő előtt fejezzék be a pályaudvar körüli munkálatokat, hogy a megnyitóra minél előbb sor kerüljön. Ez 65 millió dollárba került Szerbiának. Az oroszok viszont azon háborodtak fel, hogy Szerbiai fegyvereket szállít Ukrajnának. Vučić elnök gyorsan leállította az ukrajnai bizniszt, de Putyin bizalma mégis megrendült.

Közben az USA-ból is kellemetlen hírek érkeztek. Az amerikai kormány helyesli a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság elnökére Milorad Dodikra kiszabott bírósági ítéletet. A boszniai fellebbviteli bíróság első fokon egy év börtönbüntetésre ítélte Dodikot, valamint hat évre eltiltotta közhivatali tisztségek viselésétől, mert semmibe vette a Christian Schmidt bosznia-hercegovinai főképviselő által hozott törvényeket. A főképviselő többletjogosítványai alapján törvényt alkothat és felmentheti a daytoni egyezménynek ellentmondó köztisztviselőket. Ebből lett a nagy botrány, ugyanis Schmidt egy népirtástagadást tiltó törvényt nyomott át a srebrenicai népirtás tagadásának szankcionálásáról, ami kiváltotta a szerbek felháborodását. Ezután Dodik bejelentette, hogy a törvények nem érvényesek a boszniai Szerb Köztársaságban, ami szecessziós aktusnak bizonyul. Jelezte azt is, ha Christian Schmidt a Szerb Köztársaság területére lép, akkor letartóztatják. A bíróság ezért elítélte Dodikot, a választási bizottság pedig megfosztotta a mandátumától. Válaszként Dodik népszavazást tervez, hogy kiderüljön, a boszniai szerbek egyetértenek-e a választási bizottság döntésével. A tervek szerint a referendumon arról fognak dönteni, hogy el kell-e fogadni a boszniai Szerb Köztársaság alkotmányának semmibe vételét. Az EU egyetért a bíróság döntésével, Dodik pedig Szerbia támogatását kérte, amit Vučić elnök azonnal megadott. Közölte, hogy Dodik mindig szívesen látott vendég lesz Szerbiában és az ő lakásában is. Putyinék helytelenítették a bíróság döntését és velük együtt a magyar kormány is. „Dodik a szerbek megválasztott vezetője. A bíróság döntését Magyarország nem fogadja el” – nyilatkozta Orbán Viktor. Dodik kitörő örömmel fogadta ezt a magyar döntést, amelyben a hagyományos magyar-szerb barátság erősödését véli felismerni.

Az amerikai állásfoglalás viszont komoly figyelmeztetésnek számít Dodik és Szerbia számára. Dodik az elmúlt években többször is utalt arra, hogy a boszniai Szerb Köztársaságnak függetlenné kell válnia, mert szerinte Bosznia államként működésképtelen. Céljai elérése érdekében mindent megtett, hogy kiérdemelje Trump kegyeit. Trump választási győzelme után boldogan viselte a Trump-sapkát, azonban többé nem díszeleg vele. Az amerikai álláspont rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta Szerbia elnökét; Vučić ápolni szeretné a Trumppal barátságot és e célból április végén–május elején Floridában tartózkodott. A tervek szerint legalább kétszer kellett volna találkozni Trump elnökkel, a szerb elnöki iroda hivatalos közlése szerint azonban május 3-án magas vérnyomás okozta mellkasi panaszok miatt kénytelen volt lemondani a találkozót és visszatérni Szerbiába.