Putyin már távolodik Vučić-rezsimtől, selyemzsinórt még nem kapott a szerb elnök, de akár az is következhet

Miközben az Európai Unió nem áll a diáktüntetők mögé Szerbiában, Aleksandar Vučić elnök mintha kezdené elveszíteni Oroszország támogatását. Alekszandr Dugin orosz filozófus, akit a Putyin-rezsim egyik főideológusának tartanak, úgy fogalmazott, hogy a szerb elnök elvesztette legitimitását. Bár Dugin formális hatalommal nem rendelkezik az orosz rezsim gépezetében, nagyon is fontos személyiség, hiszen egyike az oroszországi politikai diskurzus alakítóinak. Ezért is volt meglepő, amikor szó szerint így nyilatkozott: „Minden szerb azt akarja, hogy Vučić menjen. Ma az államapparátus mögötte áll, de az emberek nem támogatják. A szerbek csak egy újabb színes forradalomtól félnek, ezért nem vesznek részt tüntetéseken, nem mennek ki a térre, nem kiabálnak. De Vučićnak vége, legitimitása eltűnt" – mondta Dugin.

Kijelentése azért is érdekes, mert a szerb elnök rendre azzal vádolja a diáktüntetőket, hogy színes forradalmat akarnak. Az is sajátos, hogy Dugin úgy véli, Szerbiában nem mennek ki az emberek az utcára, hiszen a diákok két tömegtüntetést is tartottak az eltelt hónapok folyamán: március 15-én Belgrádban 350 ezren, június 28-án pedig 100-150 ezren tüntettek, szintén a fővárosban. Mindemellett a vidéki tüntetéseken is sokan vesznek részt, ilyen jelenségre nem is nagyon volt példa az utóbbi harminc évben.

Az orosz főideológus aligha tesz olyan kijelentést, ami nagyon távol állna Vlagyimir Putyin véleményétől. Nem biztos azonban, hogy megnyilatkozása derült égből villámcsapásként érte volna a belgrádi vezetést. Moszkva ugyanis már küldött olyan jelzéseket, amelyekből egyértelműen kiderült: nem elégedettek a belgrádi vezetéssel. Oroszország nagyon nehezményezte, hogy - mint kiderült -, Szerbia lőszert és fegyvereket szállított Ukrajnának. Az orosz külföldi hírszerzés (SZVR) egyenesen úgy foglalt állást, hogy Belgrád „hátba szúrta” Oroszországot. Az SZVR azzal vádolta meg Szerbiát, hogy Csehországon, Lengyelországon és Bulgárián, valamint afrikai országokon keresztül látja el hadianyaggal Ukrajnát. Vučić a szerb állami tévében, az RTS-ben májusban azt mondta, hogy május 9-i moszkvai látogatásakor – ekkor vett részt a Győzelem napi parádén - Vlagyimir Putyin szóba is hozta az „állítólagos” ukrajnai fegyverszállításokat, ám a szerb államfő cáfolta az orosz hírszerzés „egyes” állításait. Mint akkor fogalmazott, a tények felderítésére „orosz partnereinkkel munkacsoportot hoztunk létre”.

Szerbia azonban ki van szolgáltatva Oroszországnak. Az ország ugyan az Európai Unióba készül, de rá van utalva az orosz gázszállításra, ráadásul egyetlen olajfinomítójának a Gazprom és a Gazpromnyeft a többségi tulajdonosa.

Dugin kijelentése tehát a szerb-orosz viszony lehűlésének egy újabb szakaszát jelzi. Akadnak olyan merész vélekedések is, amelyek szerint Oroszország előbb pártolhat át a diáktüntetőkhöz, mint az EU, de nem biztos, hogy erről van szó. Inkább arról, hogy a Kreml zsarolja Vučićot: ha nem marad hűséges Oroszországhoz, akkor Putyin szakít vele. Szerb megfigyelők is úgy látják, hogy Dugin szavainak egyelőre jelképes súlya van, de rámutatnak annak lehetőségére, hogy Oroszország Szerbiával szembeni hozzáállása megváltozik. Vucic egyre nehezebben tudja véghez vinni Moszkva és Brüsszel közötti hintapolitikáját.

Miljan Mladenović elemző a Danas szerb napilapban rámutatott: Dugin gyakran mondja ki azt, amit az orosz rezsim gondol. Noha mindeddig az orosz hatóságok következetesen támogatták a jelenlegi szerbiai vezetést, Dugin kijelentése annak jeleként értelmezhető, hogy Moszkva alternatív politikai partnereket keres Szerbiában, véli az elemző.

Ivan Lakicević, a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet kutatója úgy véli, az Oroszországból érkező bírálatok aligha találnak komolyabb visszhangra az Európai Unión belül és nem is változtatnak az Unió Szerbiával kapcsolatos politikáján. Egyúttal úgy véli, Dugin szavainak jelentőségét nem lenne szabad túlbecsülni. „Bár vitathatatlan, hogy befolyásos személyiségnek számít Oroszországban, Dugin többnyire szélsőségesebb pozíciót foglal el, mint az orosz a kormány, ezért nem biztos, hogy nézetei visszaköszönnek majd Moszkva további lépéseiben, így az sem valószínű, hogy az EU arra kényszerülne, hogy jelentős módosításokat hajtson végre Szerbiával kapcsolatos politikájában” – mondta Lakicevic.

Duško Lopandić volt diplomata rámutat, hogy Vučićot az EU-ban ugyan autokratának tekintik, ugyanakkor pragmatikusnak is, aki kész az EU szempontjából fontos megállapodásokat kötni, mint például a Koszovóról szóló párbeszéd vagy a Rafale vadászgépek beszerzése, a lítiumbányászat, az Ukrajnának szánt fegyverek és így tovább. Vučićra tehát úgy tekintenek, mint aki ugyan sosem valósítja meg a Szerbia uniós csatlakozásához szükséges demokratikus reformokat, de „nem kötődik teljesen Moszkvához" – magyarázza a volt diplomata. Rámutat arra is, hogy a szerb hadsereg sokkal jobban együttműködik a NATO-val, mint Oroszországgal.

Hogy az EU nem kíván szakítani a mostani szerb vezetéssel, azt az a visszafogott reakció is jelzi, amellyel a rendőri túlkapásokat kommentálták Brüsszelben. Marta Kos, az Európai Unió bővítésért felelős biztosa július 3-án az X közösségi oldalon bejelentette, hogy az EU figyelemmel kíséri a tüntetőkkel szembeni túlzott erőszakról szóló szerbiai jelentéseket. Hozzátette, hogy az Unió „határozottan elítél minden erőszakos és gyűlöletkeltő cselekményt, valamint hogy az alapvető jogokat és értékeket tiszteletben kell tartani”. Az EU mindig a stabilitást fogja választani a kiszámíthatatlan káosz helyett – mondta Naim Leo Beiri, az Európai Ügyek Intézetének igazgatója a Danasnak.

Nacionalista felhangok a diáktüntetők között

Az EU nem csak a lítiumbányászat és más szerbiai gazdasági érdekeltségek miatt nem akarja elsietni az előrehozott választást követelő diákok támogatását. Azért sem áll ki egyértelműen mellettük, mert még nem körvonalazódik, milyen politikát követnének a fiatalok. Európa-párti irányvonalat szorgalmaznak? Vagy Vučićnál nacionalistább politikát folytatnának? Éppen ezen okok állnak a szerb ellenzék szétszabdaltságának a hátterében. Pártjaik alapvető kérdésekben képtelenek közös nevezőre jutni. S ez a probléma a fiatalok megalakulás előtt álló pártját is érzékenyen érintheti.

Külföldön is nagy figyelmet keltett a június 28-án megrendezett tüntetés. A várakozások eleve felfokozottak voltak, hiszen a szerb kormány már előre igyekezett elvenni a megmozdulás élét és alacsony részételt vizionált. Ehhez képest becslések szerint 150 ezren voltak. Ám Nyugaton nemcsak ezért keltett feltűnést a demonstráció, hanem egyes felszólalók hangneme miatt is.

Aggasztó jelek már korábban is voltak, a tüntetésen azonban egyértelművé vált, hogy a diákmozgalomban sokan kacérkodnak a nagyszerb nacionalizmussal. Több szónok például lekicsinyelte a korábbi háborús bűnöket. Csak a belgrádi egyetem rektora, Vladan Đokić ütött meg mérsékelt hangnemet, de nem ő tartozott a többséghez. Ugyanakkor a felszólalások nem tükrözték a tiltakozó mozgalom eredeti célját, nevezetesen a demokrácia és a jogállamiság helyreállításának óhaját.

A gyűlést egy hisztérikusan sikoltozó diák nyitotta meg, aki már többször megjelent a mozgalom szónokaként. Erőteljesen nacionalista húrokat pengetett. Egyebek mellett felolvasta Nikolaj Velimirović 1956-ban elhunyt nacionalista szerb ortodox lelkész és Hitler-csodáló szövegét. Aki azt hitte, hogy a nyitóbeszéd kivétel volt, s ezzel csak a szerb nacionalistáknak akartak gesztust tenni, tévedett, mert a többi beszédet is hasonló hangnem jellemezte.

és arra kérte a hallgatóságot, hogy ne feledkezzenek meg Koszovó, a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság, Montenegró és Észak-Macedónia szerbjeiről, a „szerb nép Szerbián kívüli szabadságáról" és "a szerb integralizmusért folytatott harcról". Ezek a nagyszerb ideológia hívószavai, ezek nevében hajtották végre a vérengzéseket a szerbek a kilencvenes évek háborúiban. Lompar egyébként egykor a Dveri nevű ultranacionalista párt tagja volt és 2022-ben petíciót írt alá, hogy Szerbia ne vezessen be szankciókat Oroszországgal szemben.

A független megfigyelők számára az is kellemetlen emlékeket ébreszthetett, hogy a tömeg egy része lelkesen éljenezte a professzor beszédét.

A fiatalok előrehozott választásokat követelnek, de még az is kérdés, hogy leendő pártjuk hogyan oldja meg ezeket a kérdéseket. Idővel ugyanis dönteniük kell: a Nyugatot vagy Keletet válasszák-e. Szerbia már a 19. század vége óta küzd ezzel a kihívással. Így nem lesz könnyű átvágni ezt a gordiuszi csomót.