Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) aznap jelentette be, hogy két ügynököt fogtak el, akik a magyar katonai hírszerzésnek – azaz a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnak (KNBSZ) – dolgoztak (mindketten magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok, korábban az ukrán hadsereg katonái voltak).
***
Az SZBU szerint a KNBSZ hírigényének első kérdéscsoportja külföldi (NATO- és magyar) katonák (békefenntartók) esetleges Kárpátaljára érkezésére, a katonai, rendészeti szervek, valamint a lakosság lehetséges reakcióira vonatkozott. Másodsorban kiemelt feladat volt információk szerzése a kárpátaljai ukrán fegyveres és rendészeti erőkről, a haditechnikáról (harci járművek, helikopterek, repülők, légvédelmi eszközök), azok elhelyezkedéséről, katonai és polgári infrastrukturális építkezésekről (hidak, alagutak). Szerepelt még a kérdések között a kárpátaljai fegyver-feketepiac és a migráció.
Az első kérdéscsoport a NATO és Amerika szempontjából érdektelen. Békefenntartókra Kárpátalján nincs szükség, csak a frontvonalon. Lehántva a kérdések tartalmazta ködösítést, a lényeg az, hogy mit szólnának a kárpátaljai ukrán fegyveres erőkben és rendészeti szervekben szolgálók, továbbá a civil lakosság a magyar katonák megjelenéséhez.
A NATO szempontjából a második kérdéscsoport is értelmetlen. A NATO és Amerika számára közel sem elsődlegesek a kárpátaljai ukrán fegyveres erőkről szóló információk. A Nyugatot a frontvonal menti helyzet érdekli, nem a kárpátaljai. Zelenszkij a Válasz Online-nak adott interjúban megerősítette, hogy nincs ilyen NATO-hírigény.
Így ezek a kérdések nem a NATO-ban játszott szerephez kapcsolódnak, hanem sokkal inkább magyar területgyarapító vágyálmokhoz. Ezek – teljesen irreálisan – annak kapcsán merülhetnek fel a magyar vezetés téveszméi között, hogy Ukrajna végül nem bírja az ellenállást az orosz katonai nyomással szemben, politikai rendszere összeomlik, és akkor magyar részről megkezdődhet a zavarosban halászás a régióban magyar „békefenntartók” odavezénylésével, majd ezáltal a terület feletti – remélt – ellenőrzés megszerzésével. A kérdés már felmerült a közbeszédben a háború kitörésekor – orosz „híroldalak” aktív közreműködésével.
A kárpátaljai katonai képességekkel, infrastruktúrával kapcsolatos KNBSZ-hírigény orosz szempontból is érdekes. Felhasználhatók, ha netán Moszkva precíziós csapásokat tervezne a térségben. Sajátos ebben az összefüggésben, hogy az ukrajnai hírszerző műveletet az a KNBSZ végezte (nem a polgári szolgálatok), amelyet a Szalay-Bobrovniczky-féle „fiatalítás” alaposan megtizedelt, és amelynek irányító minisztere korábban az orosz Transmashholding vasúti és hadiipari vállalattal állt üzleti kapcsolatban.
Volodimir Zelenszkij: Orbán Viktor történelmi hibát követ el, meggyőződésem, hogy veszíteni fogHunyaditól Bemig, avagy öt hadvezér a magyar történelemből, akit Szalay-Bobrovniczky Kristóf simán kirúgott volna a legnagyobb győzelmek előtt***
Maga a kémügy nagy valószínűséggel valós. Az ukránok által bemutatott információk (autóban készített rejtett kamerás felvételek, telefonlehallgatás) arról tanúskodnak, hogy azokat egy hosszabb ideje folyó felderítő munka során szerezték be. Ezek komoly előkészítést igényelnek, és akkor alkalmazzák őket, amikor előzőleg már összegyűjtötték a gyanút megerősítő információkat. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy az ukrán részről azonosított ügynököt „visszafordították”, azaz rábírták arra, hogy működjön együtt a KNBSZ műveletének teljes körű dokumentálásában. Kijev aligha fabrikálna lejárató akciót Budapest ellen. Egy – amúgy Trumppal állítólag kiváló kapcsolatot ápoló – NATO-tag elleni hamis lejárató művelet pusztító lenne Ukrajna és nyugati támogatói kapcsolatára. Magyar részről még valamit kihagytak a számításból. Az éles tapasztalatokkal szolidan rendelkező KNBSZ a világ egyik legprofibb elhárításával húzott ujjat. Azzal az SZBU-val, amely képes volt az orosz stratégiai bombázók egyharmadának elpusztítására. A fentieket támasztja alá az említett, június 10-ei Zelenszkij-interjú is.
***
Az SZBU-bejelentés egyértelműen politikai döntés. Annak ukrán jelzése a világ számára, hogy a NATO-tag magyar kormány Ukrajnát ellenségként kezeli. Egy kémügy nyilvánosságra hozatala mindig – többnyire legfelső szintű – politikai elhatározás. Az, hogy a Szalay-Bobrovniczky beszédet Magyar Péter egy nappal korábban hozta nyilvánosságra, inkább csak kedvező véletlen ukrán szempontból. Azonban az, hogy az ukrán bejelentés a „győzelem napján”, május 9-én történt, fricska Moszkvának és legfőbb NATO-beli támogatójának. Egyidejűleg – az ukrán hadseregben szolgáló, kárpátaljai Bródi Róbert őrnagynak Ukrajna hőse kitüntetést adományozva – ukrán részről azt is hangsúlyozták, hogy nem általában az ukrajnai magyarokkal van problémájuk. Az pedig, hogy aznap a francia, a brit, a német és a lengyel vezető Kijevbe látogatott, még jobban kiemelte a kontrasztot Nyugat-Európa és Magyarország Ukrajna politikája között. Ezt később a még hivatalban lévő lengyel elnök is aláhúzta azzal, hogy ukrán katonai titkosszolgálati vezetők tevékenységét ismerte el a legmagasabb szintű lengyel állami kitüntetéssel.
***
A Szalay-Bobrovnicky beszéd általában szól a háborús felkészülésről, nem a NATO európai biztonsági szerepéhez kapcsolódóan. Az „általános felkészülés” része az is, hogy Budapest Belgráddal köt szerb-magyar-katonai együttműködést. A KNBSZ ukrajnai akciója is beleillik a „háború nulladik fázisára való felkészülésbe”. Amerika Ukrajnával kapcsolatos ambivalens megnyilvánulásai ellenére folyamatos a katonai és hírszerzési együttműködés Washington és Kijev között. Az tudott, hogy Amerika nem nézte jó szemmel Budapest korábbi „kavarását” a Balkánon, amikor egy 70 fős TEK-kontingens küldtek a Boszniai Szerb Köztársaságba azzal a céllal, hogy szükség esetén kimentsék az ottani szerb vezetőt, Milorad Dodikot. Az USA figyelmeztette horvát partnereit, hogy mire készülnek a magyarok.
VSquare: Orbán Viktor súlyos konfliktust kockáztatott, Horvátország akár TEK-eseket is letartóztatott volna, hogy megakadályozza Milorad Dodik kimenekítésétVSquare: Milorad Dodik kimenekítésére mentek a TEK-esek Banja Lukába, az amerikaiak szóltak, hogy nem kelleneA Fehér Ház szoros figyelemmel kísér minden olyan regionális törekvést, amely ellentétes lehet a washingtoni érdekekkel – akármit is jelentsenek ez utóbbiak. Trump kiszámíthatatlansága mellett egy dolog stabil: magát tekinti a nyugati Oroszország-politika letéteményesének, ezért nem nézi jó szemmel az oldalról jövő „becsúszó szereléseket”. Valószínű, hogy erről az ügyről is tudtak a tengeren túl, lehetett előzetes ukrán-amerikai egyeztetés. Washingtonnak semmi szüksége arra, hogy valamely helyi aktor zavart okozzon a térségben. Budapest amúgy is hamarosan kihúzhatja a gyufát azzal, hogy az amerikai elvárás ellenére a keleti nyitás, a kínai gazdasági együttműködés folytatása mellett tette le a voksot. Ennek bizonysága, hogy az Egyensúly Intézet szervezte május 19-20-ai „Budapest Energy and Security Talks” konferencián magas rangú amerikai tisztviselők egyértelműen felhívták a figyelmet a magyar keleti nyitás elfogadhatatlanságára. Fittyet hányva az amerikai figyelmeztetésre, Orbán Viktor május 23-án fogadta az Moszkvából érkező Csen Ven-csinget, a Kínai Kommunista Párt KB Politikai és Jogi Bizottságának titkárát, volt állambiztonsági minisztert, a kínai titkosszolgálatok valódi vezetőjét. Miközben pártpolitikai, ideológiai szinten barátinak látszik a magyar-amerikai kapcsolat, amerikai kormányzati oldalról egyfajta távolságtartás tapasztalható. Nem tartják időszerűnek a kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződés megújítását, nem adják át a USAID által korábban támogatott magyar szervezetek listáját, nemtetszésüket fejezik ki a magyar sajtószabadság helyzetével kapcsolatban, és Trump sem talál egyelőre időt arra, hogy fogadja a magyar kormányfőt.
Orbán Viktor már fogadta is a körözés alatt álló Milorad DodikotBár ennek kevéssé volt nyilvános jele, bizonyos, hogy az európai NATO-szövetségesek és a Coalition of the Willing számára teljesen elfogadhatatlan – sőt, ellenséges – a magyar hírszerzés ukrajnai művelete. Mint a VSquare oknyomozásából tudható, Budapest a háború kezdete óta elsősorban Ukrajnáról szóló hírszerzői információkat dobott be a közös NATO-kosárba, miközben a többiek az agresszor Oroszországról szerzett értesüléseket. Budapest ezzel deklarálta, hogy az áldozat ellen kémkedik. Nem csoda, hogy a formálódó európai védelmi kezdeményezés meghatározó résztvevői tudatosan távol tartják együttműködésüktől Budapestet.
Eközben az ügy kifejezetten hátrányos a kárpátaljai magyarságra nézve. Az ukránok folytatták volna a magyar külügyi államtitkár és az ukrán miniszterelnök-helyettes között elkezdődött párbeszédet, ám azt magyar részről lemondták a kémügyre hivatkozva.
Az ukránok felfújták a kémügyet, hogy Orbán Viktornak üzenjenek, a magyar titkosszolgálatok nem beszélnek operatív kapcsolatról a Tisza Párttal***
A magyar nemzetiségű „ügynökök” ukrajnai letartóztatása után sorjáztak a magyar – inkább belpolitikai indíttatású – „ellenintézkedések”, amelyek nem a szolgálatok fejéből pattantak ki, hanem politikai utasításra történtek. Budapesten, a Ferenciek terén egyfajta „titkosszolgálati látványpékség” keretében letartóztattak egy ukrán állampolgárt, akit – büntetőeljáráshoz elégtelen bizonyítékok hiányában – haladéktalanul kitoloncoltak Ukrajnába. Ezt követte két ukrán diplomata kiutasítása, akiket „diplomáciai fedésű ukrán hírszerzőkként azonosítottak”. Az érintettek állítólag elsősorban Magyarország orosz relációjú energetikai kapcsolatairól, a letelepedési kötvényekkel kapcsolatos, valamint egyházi (Hilarion metropolita) ügyekről gyűjtöttek információkat.
Ez után következett a Tseber Roland-ügy. A nemzetbiztonsági bizottság május 20-ai ülése után Kocsis Máté közölte: a magyar szolgálatok Tsebert ukrán titkosszolgálati tisztként azonosították, aki e minőségében épített kapcsolatot a magyar ellenzékkel, politikusokkal, vezető gazdasági, katonai szereplőkkel, valamint Magyar Levente külügyi államtitkárral. Az államtitkárt figyelmeztették a Tseber képviselte „nemzetbiztonsági kockázatra”, a többieket nem. Majd minden más érintettet kémgyanúba hoztak amiatt, hogy találkoztak vele.
A sort Holló István ukrán állampolgárságú üzletember letartóztatása folytatta. Ha valóban ukrán kém, úgy Kijev mindent tudhat a NER belső viszonyairól, hiszen időközben kiderült évek óta alakuló mély beágyazottsága a NER-be. Kapcsolatai voltak Pintér Sándor belügyminiszter körének üzleti érdekeltségeihez. Sajátos módon e kapcsolatrendszerre akkor „derült fény”, amikor a Pintér-érdekkör megkezdte cégei értékesítését. Ebben az összefüggésben egy kémgyanú nem éppen értéknövelő tényező…
Letartóztatásban marad a kémkedéssel gyanúsított Holló István***
A hazai fejlemények azt mutatják, hogy a rezsim szinte kizárólag belpolitikai eszközként használja az ügyet megroggyant hatalmának stabilizálására. Orbán így próbálja kriminalizálni meghatározó politikai kihívóját, a Tisza Pártot és annak vezetőit. A kormányzati propaganda – Ukrajnát egyértelműen ellenségként kezelve – azt sulykolja, hogy legfőbb ellenségei már nemcsak Soros és Brüsszel, hanem az ukránok és az ukrán titkosszolgálatok hazai ügynökei. Először különösen Ruszin-Szendi Romuluszt vették támadás alá. Ukránbarát állásponttal vádolják, szemére vetik korábbi munkájához kapcsolódóan (Többek között a volt ukrán vezérkari főnökkel, Zaluzsnijjal) kialakult szakmai kapcsolatait. Magyar Péter ellen az a vád, hogy Tseber az ukrán kapcsolattartója.
Menczer Tamás: Magyar Péter tudta, hogy Tseber Roland ukrán kémEközben a kormány – titkosszolgálatai információi ellenére – a valós nemzetbiztonsági veszélyt jelentő orosz ügynököket akadálytalanul hagyja működni. A Direkt36 Georg Spöttléről szóló cikkéből megtudhattuk, hogyan működik ez a gyakorlatban orosz GRU tiszti irányítással. A valós nemzeti érdekeket szolgáló kémelhárítás helyett a hatalom alapvető célja, hogy fogást találjon ellenzékén. Az „ukrán kémgyanú” igen kézenfekvő eszköz ehhez. Így – nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva – a Tiszával és vezetőivel szemben alkalmazható a titkosszolgálati eszközök teljes tárháza, és „megalapozottan” (álságos módon nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva) bevethető valamennyi titkosszolgálat. Az ítélet már megvan, most minden szolgálatnak a bizonyítékok előállításán kell dolgozni. Megkezdődött a koncepciós eljárások időszaka.
Direkt36: Közeli ismerőse, Georg Spöttle orosz titkosszolgálati kapcsolatai miatt akadt fenn a nemzetbiztonsági ellenőrzésen egy reménybeli magyar diplomata***
Miközben az ukránok – ha magyar szempontból mégoly elfogadhatatlanul – nemzeti érdekeiket védve „hírszereznek” a velük ellenséges Magyarországon, az Orbán-rezsim ismét bebizonyította, nem képviseli, hanem elárulja a nemzeti érdekeket. Miközben a valós nemzeti érdek a nyugati szövetségben való teljes értékű részvétel lenne az orosz agresszió áldozatának oldalán, a miniszterelnök inkább az orosz érdekek képviselőjeként lép fel. Eközben e szerepének legfőbb veszélyeztetőjét a „nép ellenségének” tünteti fel idehaza, és mindent megtesz az ellehetetlenítésére. Autokrata rezsimjét védi a valós nemzeti érdekekkel szemben. Meglehet, ennek érdekében egy magasabb szintű veszélyhelyzet bevezetését is fontolgatja, hivatkozással az „ukrán veszélyre”?
