Orbán Viktor – akár Putyin, Lukasenka, Erdoğan, Netanjahu, Vučić – személyes autokrata politikusként most abban reménykedik, hogy a trumpi világháború kedvezményezettjeként mégis nyerni tud. Magyarország, a magyar nép mindenképpen veszít.
„Azon a napon, amikor Tisza bejelentette a Házban, hogy elvesztettük a háborút (…) Tisza sápadt volt, a szemüvege csillogott, nagy, csontos kezeivel evezett maga előtt a levegőben és süvített a csendben a hangja, amikor mondta: a háborút pedig… ezt ma már ki kell mondanunk… elveszítettük…” – írta a fiatal Márai Sándor. Ennek a Tisza Istvánnak a képe nézi Orbán Viktort a miniszterelnöki szobában. Vajon lesz-e annyi bátorság és becsület Tisza utódában, hogy felálljon a Házban és kimondja: ezt a háborút elveszítettük?
Minden esély megvolt rá, hogy a politikailag széttagolt és belül megosztott, katonailag gyenge és gazdasági betegségekkel küzdő, liberális demokrata Európát az agresszív, rátámadó putyini Oroszországnak, az orosz érdekeket képviselő, autokrata orbáni Magyarországnak és a szövetségeseit eláruló trumpi Amerikának sikerül megadásra kényszerítenie. De nem győzedelmeskedett Putyin villámháborúja 2022 februárjában, sem pedig Orbán évtizedes aknamunkája, és Trump 2025-ös villámháborúja sem: a vén Európa összeszedte magát. Putyin, Orbán és Trump támadásai történelmi ajándékoknak bizonyultak Európa számára. A putyini ukrajnai intervenció hatására Európa ráébredt, hogy döntenie kell arról, hol húzódnak Európa keleti határai. Európa egységesen – Magyarország kivételével – döntött arról, hogy Ukrajna önálló európai ország, nem Oroszország része vagy befolyási övezete. Európa keleti határai Ukrajna keleti határai. Ukrajna Európa. Joga van a függetlenséghez, az európai léthez. Nem volt ez a döntés más, mint az 1989–91-es, amikor Nyugat-Európa arról határozott, hogy Kelet-Európa – s benne mi, magyarok – Európa része, és nem a szovjet-orosz birodalomé. Magyarország Európa. Joga van a függetlenséghez és az európai léthez.
Putyin háborúja nélkül Európa tartós energia- és katonai függésben maradt volna. Ezt nem engedheti meg magának: se az energiaszolgáltató és a kontinens legerősebb hadseregével rendelkező Oroszország, se a katonai védelmező Amerika nem megbízható partnerek. Európának önálló energia- és biztonsági politikát kell folytatnia. A háború hozzájárult az európai egységhez. Bármivel próbálkozott is Putyin, Európa sorban hozta a szankciókat, támogatta Ukrajnát és többé-kevésbé levált az orosz energiarendszerről. Európa szerencséje a szerencsétlenségben, hogy nem egy emelkedő sztálini Szovjetunióval, hanem egy gazdaságilag és katonailag egyaránt hanyatló orosz birodalommal kell szembenéznie, még ha ez a birodalom éppen sebzettsége és gyengesége miatt veszélyes. (Putyin nem erőssége, hanem gyengesége miatt háborúzik, ki akarta és akarja használni Európa és Amerika belső megosztottságát, a hatalmi vákuumot.)
Trump történelmi ajándéka, hogy világméretű ellenforradalma és árulása nélkül Európa tartós junior partnere, vazallusa maradt volna Amerikának. Katonai és technológiai függése a politikai tehetetlenséggel és a gazdasági stagnálással párosulva versenyképtelenné és kiszolgáltatottá tette volna. Be kell látni, hogy a kiterjesztett Nyugat, az euroatlanti szövetség, a NATO – átmenetileg vagy végleg – nincs. Sose döntöttek volna Európa nagyhatalmai és az Európai Bizottság ilyen sebességgel a közös önálló fegyverkezésről, infrastruktúra- és mesterséges intelligencia fejlesztésről, a gazdaság dinamizálásáról és mindezek újszerű finanszírozásáról, ha Trump, Musk, Vance és lakájaik nem rúgják be az ajtót. És nekik köszönhető a legfontosabb: Európa megtalálta az európai nemzeti szuverenitás, az európai nemzeti érdek és méltóság szabadelvű patrióta eszméjét. Ha lesz európai identitás, nemzeti büszkeség és így európai forradalom, az Trump, Putyin és Orbán ellenforradalmával szemben lesz. Európa az európaiaké. A miénk.
S végül Orbán Viktor, a Putyin-szolga és Trump-vazallus is megajándékozta Európát, hogy felismerjék, egy kicsinynek és jelentéktelennek látszó EU-ország jogállamának lebontása, a személyes önkényuralom vírusa megfertőzheti Európát, példát szolgáltat az embertelen, az emberi jogokat tipró, önkényuralmi mozgalmaknak és országoknak. Orbán hozzáértő, „botot a küllők közé” vétópolitikájára már mindent végigpróbáltak taktikai szinten. Eljött az idő a stratégiai szintű intézményi változtatásnak, amely nemcsak az EU irányítási rendszerét reformálja meg, hanem olyan, a jogállam, a demokrácia és a független sajtó védelmét szolgáló szabályokat és támogatási alapokat is kialakít, amelyek megnehezítik a jövőben az autokraták dolgát.
Európa nemcsak egyben maradt, hanem megindult a közös programok mellett. Ellentétben a többi nagyhatalommal – Amerikával, Kínával, Oroszországgal –, Európának van kidolgozott terve: a Draghi- és Letta-bizottságok tervezetei. Az európai nagyhatalmak és vezetőik megtalálták a céljaikat és a feladataikat. Macron francia (De Gaulle) politikája igazolódott: Amerika megbízhatatlan szövetséges, önálló európai hadseregre és atomütőerőre van szükség. Merz váratlan fordulata (Adenaueré 1957-ben) Németország európai visszatérését jelenti, a dinamizáló csomag Németországot Európa beteg emberéből újra Európa motorjává teheti, és a Bundeswehr felfegyverzése Németországot teljes értékű nagyhatalommá. Végül Starmer brit Európa-politikája (Churchill), amelyben Nagy-Britannia Európa védelmezője és Amerika felé közvetítője együttesen, valamiféle fordított Brexitet jelent. Európa gyengébb és kiszolgáltatottabb a többieknél. Szövetségeseket keres Kanadában és Ausztráliában, Brazíliában és Indiában, Japánban és Dél-Koreában. Versenyt fut az idővel. De hosszú idő után, most az idő talán Európának dolgozik.
Már csak az újonnan létrejövő ellenforradalmi Szent Szövetség ellenében kell fenntartania a felvilágosodás, az emberi jogok, a humanizmus intézményeit és szellemét. Trump Amerikája – Vance müncheni beszéde óta tudjuk – nem titkolja, hogy ideológiai közösséget ápol nemcsak Európa menekültellenes, homofób, oroszbarát, antiliberális, antiwoke, fundamentalista keresztény mozgalmaival, de a putyini és Hszi Csin-ping-i hatalmi ideológiákkal is, legyenek azok szemforgató pravoszlávok vagy tisztaságot hirdető kommunisták. A trumpi elvek és gyakorlat – állj bosszút ellenségeiden; áruld el szövetségeseidet; vedd el a másét az erősebb jogán; tedd az államvagyont személyes vagyonoddá; számold fel a kutatási, az egyetemi akadémiai és a sajtószabadságot –, tökéletesen illeszkednek Putyin, Hszi, Erdoğan, Netanjahu, Vučić, Orbán elveihez és gyakorlatához. A volt KGB-tiszt Putyin áhítatosan imádkozik Trump lelkéért, az iráni ajatollahok Allahhoz folyamodnak Putyinért, Orbán reformátusként a katolikus miséről jövet mind Putyinért, mind Trumpért ejt egy könnyes imacsöppet. Valláspótlékot, ál-vallásokat szülő új Messiások – az autokraták Szent Szövetsége.
Putyin másfél évtized alatt épített ki könyörtelen, ellenfeleit legyilkoló diktatúrát. Orbán kétharmados törvényekkel teremtett személyes szükségállapoti autokráciát. Trump hat hét alatt rohanta le Amerika intézményeit. Most egyidejűleg – talán összehangoltan – indít tavaszi nagytakarítást az önkényuralmi Szent Szövetség. Erdoğan letartóztatta ellenzéki ellenfelét, İmamoğlu isztanbuli polgármestert és vagy száz munkatársát. Netanjahu leváltotta Ronen Bart, a Shin Bet vezetőjét és megszavaztatta a főügyész elleni bizalmatlansági indítványt. Orbán eljárást indíttatott az Integrációs Hivatal vezetője ellen, kiadatott egy ellenség-listát a Soros Alapítvány és az USAID támogatottjairól, módosíttatja az Alaptörvényt, hogy felfüggesztethesse a kettős állampolgárságot és betilthassa a Pride-ot. Antiszemita személyeket tüntetett ki azon az ünnepen, amikor gyűlöletbeszédet mondott a „korrupt dollárokból megvásárolt bírák, újságírók, álcivil szervezetek és politikai aktivisták” ellen. Már látom a helyet, ahol felállítják a baráti kozák lovasszobrát, aki leszúrta az ellenséges Petőfit.
Az Orbán-rendszerben már régen elvált egymástól a nemzeti érdek és a rezsim érdeke. Mára a rezsimérdek és Orbán személyes érdeke is ellentmond egymásnak. Nemcsak a magyar nemzet boldogulásának, hanem a rezsim fennmaradásának is érdeke, hogy Magyarország Európával tartson, hozzájusson az európai forrásokhoz, részt vegyen az európai fejlesztésekben. Orbán Viktort kézben tarthatja Putyin, személyesen remélhet tőle előnyöket, s még inkább számíthat hátrányokra, de a rendszernek Oroszország nem tud a támasza lenni. És nem működik a trumpi csodafegyver sem, amely nemcsak a magyar gazdaságot, de a rezsim gazdaságát is tönkreteszi. Miként nemcsak Magyarországnak, hanem a Monarchia, majd Horthy rendszerének is az egyetlen reménye a különbéke lehetett, ennek a rendszernek is az egyetlen mentsvára az Európával kötött különbéke lehet. A rendszer urával nem megy. Orbán tudja, hogy rá, mint Putyinra, Netanjahura, Erdoğanra, Ficóra és Vučicra, a börtön vár. A rendszer embereinek ott az út a rendszer felől a magyar nép és Európa felé. A másikon ott az út a szakadékba: a hit Orbánban, a remény az örök s végső győzelemben, az Európa elleni értelmetlen harcban, a bizalom Putyinban és Trumpban, az ország elárulása és kirablása, a nyilas erőszak, egészen a rendszer összeomlásáig.
Szabadelvűként idézem ide Martini bíboros Imádság Európáért című írásából: „valamennyi földrész osztályrésze legyen az igazság és a kenyér, a szabadság és a béke”.
