1. A csók a partner alkalmasságának tesztelése
Egy érdekes elmélet szerint a csókolózás eredeti funkciója biológiai mintavétel elsősorban szaginformációk formájában annak megállapítására, mennyire különbözik genetikailag a két partner (az ízérzékelésünk is nagyrészt a szaglásra épül!). A nagy fokú hasonlóság igen kockázatos lehet, hiszen közeli rokonok násza egyesítheti a gének hibás alléljeit. Ezzel szemben az utódok nagyobb genetikai változékonysága előnyös, mivel több esélyt ad arra, hogy némelyikük sikeres genetikai konstellációval fog rendelkezni a folyton változó ökológiai és kulturális közegben. A genetikai diverzitás fokozása adja egyébként magának a szexuális szaporodásnak is az értelmét, és ezért létezik két nem. Sőt, az erre való törekvés miatt vagyunk hűtlenek is. A genetikai mintavétel elmélete szerint tehát a nyálban és az izzadtságban lévő illatanyagok a genetikai háttérről közvetítenek információt. Az a tudományos elképzelés, hogy az ún. MHC-gének fehérjetermékei hatnak, feltehetően közvetett módon a test szagprofiljára. Az MHC-génekről azt kell tudni, hogy az immunrendszer saját-idegen felismerésében vesznek részt, és ami a lényeg, hogy az emberi populációban óriási genetikai variabilitást mutatnak. E sajátságuk teszi lehetővé, hogy genetikai markerként szolgáljanak. A csók tehát egyfajta szűrő, ami elhervaszthat egy bimbózó kapcsolatot, ha nem működik a kémia. És a kémiát itt értsük szó szerint! Különösen a nők válogatósak, hiszen számukra nagyobb a biológiai kockázata egy hibás döntésnek. A korábban gyakori kézcsóknak is mintavételi szerepe lehetett, melynek során a férfiak tesztelték a hölgyek genetikáját. Ezt nem tudjuk biztosan, de annyi mindenesetre bizonyos, hogy a férfiak is igényesek a partner MHC összetételét illetően. A férfiak, noha szinte korlátlan termékenyítési potenciállal rendelkeznek, mégis – ellentétben a legtöbb emlősfaj hímjeivel – rendszerint jelentős időt és energiát fordítanak az utódok felnevelésére, ezért számukra sem közömbös, kivel létesítenek intim kapcsolatot.
A legismertebb tanulmány e témában a Claus Wedekind és munkatársai által közölt publikáció (1995), melyben kimutatták, hogy a nőknek olyan férfiak pólójának illata tetszett, akiknek az MHC-génjei jelentősen különböztek a sajátjaikétól. Ez lehet az alapja annak a szokásnak, hogy a nők elkérik a férfiak használt pólóját. Fiatalkoromban én magam is küldözgettem ezeket postán, vagy adtam át személyesen őket, mit sem tudván arról, hogy ezzel egy evolúciós küldetést teljesítek. A fogamzásgátlók és a parfüm használata megszünteti ezt az MHC-alapú preferenciát.
A vérfertőzés elkerülésére egyébként más mechanizmusok is rendelkezésre állnak. Például az ún. Westermarck-hatás (1971), amely az együtt felnövő gyerekekben ösztönös egymás iránti szexuális taszítást eredményez, elkerülendő, hogy felnőttként egymást válasszák partnerül. E jelenséget megfigyelték az izraeli kibucokban együtt nevelkedő, nem rokon gyerekek esetében is. Hasonló jelenség figyelhető meg azokban a kultúrákban, ahol a leánygyermeket házasodási céllal fogadták örökbe: ezek a kapcsolatok gyakran kudarccal végződtek, mivel a leendő párok testvérként nőttek fel.
A nyálban különféle biomolekulák is előfordulnak, amik az általános egészségi állapotra utalhatnak. Ilyenek például a hormonok, egyes anyagcseretermékek és az IgA antitestek. A nem megfelelő mikrobiális összetétel által keltett szagok is taszítóak lehetnek. A partnereknek tehát nem szükséges egymás egészségügyi zárójelentései után kutatni, elegendő egy csókkal titokban mintát venni e biológiai markerekből, hogy felmérjék, eléggé fitt-e a másik. Természetesen a párválasztás nem egyszerűsíthető le az egészségtesztre, fontos még többek között a társadalmi státusz, a külső megjelenés, a kedvesség és az intelligencia is.
2. A csók erősíti a párkapcsolatot és az egészséget
Más evolúciós elméletek a csókolózás hatására végbemenő idegi, hormonális és egyéb élettani változásokon alapulnak. Az érintés és a szaglás aktiválja a limbikus rendszert – különösen a hipotalamuszt és amygdalát –, amely a hormonális válaszok és a szexuális késztetés szabályozásában játszik kulcsszerepet. A megemelkedett oxitocinszint például a partnerek közötti romantikus kötődés kialakulását segíti elő, majd a későbbekben a kapcsolat stabilizálásában játszik szerepet. Valóban, egyes tanulmányok szerint a gyakori csókolózás pozitívan korrelál a kapcsolat minőségével és az elégedettséggel. A csókolózás hatással van a stresszválaszért felelős rendszerre (HPA tengely) is: csökkenti a kortizol hormon szintjét, s ezáltal stresszoldó hatású. A férfiak nyála kis mennyiségű tesztoszteront tartalmazhat, ami növelheti a női libidót.
A csók befolyásolja a viselkedést irányító idegi központokat is. Például hozzájárulhat a szerotoninszint emelkedéséhez, ami javítja a hangulatot, elősegítheti a lelki kiegyensúlyozottságot, és antidepresszáns hatású lehet. A megemelkedett dopaminszint pedig a jutalmazó idegi rendszert aktiválja, ami vágyat, eufóriát, örömöt, boldogságérzetet, motivációt – sőt, akár a másik iránti függőséget is – kiválthat. A norepinefrin pedig – idegi közvetítőként – érzelmileg rögzíti a másikkal kapcsolatos élményeket. Hozzáteszem, az ölelés és egyéb intim érintések is hasonló reakciókat válthatnak ki.
Az immunedzés elmélete szerint a csók során mikrobák cseréje történik, ami növeli a mikrobiális sokféleséget nem csupán a szájüregben, hanem pl. a bélrendszerben is. Ma már tudjuk, hogy a mikrobák nagy fokú diverzitása és a közöttük lévő egyensúly fenntartása alapvetően fontos a testi és lelki egészség fenntartásában (ld. például bél-agy tengely).
A tárgyalt elképzelések nem feltétlenül zárják ki egymást; elképzelhető, hogy a csókolózás evolúciós előnye több tényező együttes hatásából adódott. Valószínű, hogy a genetikai, neurobiológiai és párválasztási tényezők együttes hatása alakította ki és tartotta fenn ezt a komplex hátterű viselkedést. A romantikus csók valószínű funkciója rövidtávon a genetikai/egészségi státusz felmérése és az érzelmi kötődés megalapozása, hosszabb távon pedig a párkapcsolat stabilizálása. Az említett mechanizmusok természetesen ösztönösek, tudatalatti szinten működnek.
3. A csók evolúciója
Az evolúció egyik sajátsága, hogy – szemben a technológiai fejlődéssel – az új tulajdonságok általában a már létezők átalakításából keletkeznek. Így van ez a viselkedéssel is. Az a széleskörűen támogatott feltételezés, hogy a csókolózás a főemlősök kurkászásából alakult ki, mivel ehhez használják az ajkakat is. Egyéb létező száj-száj kontaktusok még főemlősöknél előforduló előrágott ételátadás az utódoknak, vagy a konfliktusoldás és szociális nyálcseréje. Egyes kultúrákban (pl. Melanézia, Amazonas-menti törzsek, Tanzánia) azonban nem fordul elő a romantikus csók, ami modern eredetre utal. A csók kialakulásában a kultúrának egyértelmű szerepe van. A kérdés inkább az, hogy kizárólag tanult viselkedésről van-e szó, vagy pedig egy gyors genetikai-evolúciós folyamat is van a háttérben. E bonyolult kérdésben az ok-okozati viszonyok pontos megállapítása még nem lehetséges, melynek fő oka az ezzel a kérdéssel foglalkozó tudomány (filematológia) jelen fejletlensége. Ezért – noha a biológiai eredmények egzaktak – az ezeket összegző és általánosító elméletekben mégis jelentős a spekulatív elemek aránya.
Az írás elkészítését az NKFIH Mecenatúra-pályázat (MEC_N149002) támogatta, amelynek címe: „A holnap útjain: a tudomány és orvoslás új dimenziói”
