Nem sok jót jósoltak 1974-ben az LGT-nek. Pedig az együttes az Aerosmith, a Chicago vagy a ZZ Top előzenekaraként lépett fel, és újabb nagylemezkiadás előtt állt az Egyesült Államokban. De e tekintetben nem jött el Amerika, mert az ABC Recordsnál vezetőváltás történt, a már felvett album, az All Aboard a fiókban maradt (majd Locomotiv GT ’74 USA címmel 1987-ben látott napvilágot itthon), ráadásul a szólógitáros-szerző Barta Tamás dobbantott.
A magyar kiadású korongon a következő számok sorakoztak (közülük öt Kovács Kati és az LGT közös albumain jelent meg 1974-ben, illetve 1976-ban): Motor City Love (Szólj rám, ha hangosan énekelek, K. K.), Endless Rain (Az eső és én, K. K.), I Love You Frisco (Ülök a járdán), I Believe You (Várlak, K. K.), Hammer-Handed Half Man (adná magát a Tengelykezű félember, de kizárólag a címében hasonlított ahhoz, valójában a vaudeville, valamint a country világát idézte), Silver Summer (Ezüst nyár), Angel of Hobos (Szabad vagyok, K. K.), How You’re Doing Man (El ne hagyd magad, K. K. ), Blue Woman (Kék asszony).
Annak, hogy az utóbb – alig harminchárom éves korában – meggyilkolt Barta lelépett, sem az együttes tagjai, sem a hazai hatóságok nem örültek; úgy nézett ki, a Loksi megszenvedi a már akkor is aggasztóan hanyatló Nyugatot. Az alászállással együtt Barta – majd Laux József dobos és autodidakta menedzser – „disszidált” az Államokba, viszont még Terry Kath-nak, a Chicago legendás alakjának sem jutott eszébe Magyarországra jönni, noha ő kifejezetten önveszélyes volt: úgy halt meg harmincegy évesen, 1978-ban, hogy játékból a homlokához szorított egy revolvert, lőtt, s bár azt hitte, üres a tár, már nem tudta felfogni, hogy nem az.
A mesésnek szintén nem mondható Keleten az LGT nem nyalogatta sebeit, hanem szólógitárosnak leigazolta Karácsony Jánost, majd 1975 őszén közreadta a Mindig magasabbra című albumát. Erről közvetlenül a megjelenés után így írt a Pesti Műsor című hetilap: „A hét lemeze bízvást az év lemeze, a hazai rockműfajnak azt az ágazatát a legjobban reprezentáló lemez, amely ad a gondos és meglepő hangszerelésekre, a szövegek verssé nemesítésére és humorára, a hangszeres játékosok magas technikai képességeire és ötletgazdaságára, az éneklés egyéni stílusára és nem utolsósorban arra, hogy az albumról néhány sláger is szülessék. Ez a lemez a Mindig magasabbra. Találó a cím, amelyet az együttes a zászlajára tűzött és az LGT saját színvonalára vonatkozik.”
A korong minimum négy mérföldkövet tartalmazott, ezek közül az Egy elfelejtett szó, majd az Álomarcú lány már októberben – éppen fél évszázada –, az És jött a doktor novemberben listaelső lett. Majd az Ifjúsági Magazin 1976 januárjában azt közölte: „Őrségváltás az élen, de a katona maradt. Történt ugyanis, hogy a Lokomotivot megelőzte a Locomotiv. A múlt hónapban az Egy elfelejtett szó vezette a listát, amely most átadta a helyét Presser Gábor egy másik szerzeményének, a Neked írom a dalnak.”
S akkor még nem beszéltünk a Szólj rám vagy az Ülök a járdán hatásáról...
A zenekar úgy aratott, hogy még a Lányok évkönyvében is több oldalt kapott 1975-ben. Ugyanabban az időben az LGT-ből kivált Frenreisz Károly egy keletnémet lap főcímétől telhetett el: „Melodie und Rhythmus mit Skorpio.”
Pressertől akkoriban megkérdezték, tulajdonképpen mit tol az LGT. „Rockot, azon belül fogalmam sincs – felelte. – Van egy barátom, dzsessz-zenész. Azt mondom neki: »Gyere, játsszunk valamit!« – Nem tudunk, én mást játszom. »Te mit játszol?« – Dzsesszt. »És én?« – Rockot. »S mi a különbség?« – Semmi. »Hát akkor miért nem tudunk együtt játszani?« – Mert mást játszunk.”
Azért a csapat 1975 novemberében Japánban, a Yamaha-fesztiválon nyomta az andalító Álomarcú lányt, ahogyan négy évvel korábban ugyanott – még az eredeti, bartás, frenreiszes, lauxos, presseres felállásban – az Érints meg engemet.
Itthon meg mindenki (az LGT nyelvén: „mindenki, mindenki”) fülébe mászott: „Te is adj egy percet az életedből!”
Már eddig is több mint ötven esztendőt adtunk.
