A karcolás folytatódik

Sior legújabb rajzai

Merre van a kijárat?

„Ugye, tényleg nem fog fájni...”

Lida lányommal vonultunk a szavazás előtti napon Egerben egy vár melletti épület felé pár évvel ezelőtt. Már jócskán Skóciában éltünk, erőtől duzzadóan, optimistán sétáltam, a közeli visszajelzésekből remélhetően a Fidesz-kormány utolsó napján vagyunk, ha minden jól megy, lehet hazaköltözni.

Fesztiválbulik égi jelei

Parkolt a rendőrautó is a fesztiválra, elhúzom a szám, annak ellenére, hogy egy halál kedves hölgy száll ki belőle. A gyerekek megszállják a járművet, verik a rácsot belülről, meg vijjognak a szirénával. Nyilván nem miattunk vannak itt, senki nem tart tőlük.

Újabb és újabb karcok

Nyiss ajtót, lépj ki rajta!

Mostanában többen visszakérdeztek, hogyan értem azt, hogy nem annyira sikerült az életem. Mindig el kell magyaráznom, hogy semmi ilyesmire nem gondoltam, amikor erről szóltam, kizárólag közgazdaságilag értettem, amikor így fogalmazok. Nagyon nehéz volt elfogadnom, mára teljesen sikerült, hogy nekem ebben az országban soha nem lesz házam, mert Edinburghban például nem lehet annyit dolgozni, hogy ki tudjunk gazdálkodni, bármely területén is a városnak, egy kis lakást, főleg nem olyat, ami nem „Bronxban” van, és elég öt embernek. 

Skóciai Sior-skiccek

Vesszőfutóverseny, avagy milyen elemi károkat okozhat bennünk a magyar közoktatás?

Egy társadalomban sokan megnyomoríthatják a populációt, de ha arányaiban nézzük, talán egy gonoszkodó rendőr vagy pedagógus képes a legtöbb kárt okozni sorainkban. Ők azok, akik szorgos munkavégzés mellett, ezrek életét tehetik tönkre, átvitt értelemben pedig tízezrekre gyakorolhatnak hatást. Sokszor eltöprengek, vajon azért vezették-e be a közoktatást, hogy nekünk jó legyen, vagy hogy megdolgozzák a lakosságot? 

Batman zuhanása

Két megdöbbentő és meghökkentő bejegyzést láttam felvillanni a Facebookon a minap. Az egyikben egy Batman becenevű srác halálát posztolta egy ismerősöm Egerben, a másikban egy razziáról tudósított az egri média. 

Életpróba a Bükk barlangjában

„Hol látja magát öt év múlva?” Micsoda buta kérdés egy állásinterjún. Sosem az történik, amit megálmodom, kiötlök, vagy elképzelek. 

Karcok, karcok, karcok

Mennyit ér a szabadságod?

Mióta a sors kegyéből és egyben fintorából kertépítővé avanzsáltam, teljesen átalakult az életem.

Sior-rajzok Skóciából

Mi a baja a skótoknak?

Mi baja lehet ezeknek az embereknek? Miért olyan furcsa ez az ország, Nagy Britannia, s ezen belül Skócia, hogy a nép egyik fele bűbájos és sportos, brit udvariassággal enged el mindenkit körforgalomban és boltban egyaránt, a másik fele, szürke vagy fekete melegítős, kapucniban megy szerintem esküvőre is, a sportcipőjében, holott soha nem sportol, csak rombol, igaz, ez is csak sarkítás, de valahogy le kell írnom az érzéseimet. Állok az Inch House mellett, és nézem nagytotálban az eseményeket.

Sior-karcok Skóciából

A kis vasgyúró vizsgája

Sior-karcok Skóciából

„Bízok a kenumban, megyek előre!”

Aranyos a mosolya, mi a bajod?

Kollégánk Down-szindrómás kisfiának a története, hatodik rész.

Ugrás a Mariana-árokba

Felmentem Budapestre, találkozóm volt a belvárosban a graffitis barátaimmal a CFS csapatból. Éppen valami munkára készültek, egy nagy tűzfalfestésre a belvárosban. Egy stúdióban gyülekeztek, ment a keverés és pakolás, mikor beléptem. Gratuláltak, meg örvendtek, de gyorsan lelohadt a lelkesedés, amikor elmondtam nekik, milyen szituációba keveredtünk. Arra emlékszem csak, hogy mindenki elnézett valahová, mindenki mellém vagy mögém. Ezt a sajátos elnézést lehet látni, gondolom én, katasztrófáknál, háborúban, megkönnyebbüléssel keverve, hogy nagyon sajnálom ami a másikkal esett meg, de boldog is vagyok (tudat alatt...), hogy nem én vagyok érintett. Néma csend volt a stúdióban, itt is éreztem világosan, fel kell nőnöm, senki nem segíthet, ez az én, ez a mi történetünk. Én sem jajveszékelek mások halálakor, vagy ha valakivel iszonyú dolog történik. Egy-két óráig lehetek csak a vonaton, de a halotti tor után, már csak a közeli hozzátartozók szeme könnyes. Fekete Valér Sior Down-szindrómás kisfiának története, melyben a szerző terápiás utazásra megy családjával, ahol kiderül, hogy nincsenek véletlenek. Ötödik epizód.

Sior karcol Skóciából

Valami önkéntes angyal

Nem tudom, mire feküdtem le, valahogy blokkolta az agyam az egészet, addig megvan, hogy a tanáriban beszélek az igazgatósággal. Nem mondtam fel, valahogy csökkent a pánikom, nagyon egyszerű ok miatt, végül is találkoztam a fiammal, és a léte nem fikció volt, hanem tény. 

Sior karcol Skóciából

„Senki nem mondta, hogy ez a gyerek Down-szindrómás?!"

Sior-rajzok Skóciából

Ne rettegjen, apuka!

„Odalépek, lehajolok ehhez a pici emberkéhez, soha nem láttam még kisdedet születés után élőben, igen feldúl a látvány. Csendesen odaszólok Neki, hogy hahó, én vagyok az apukád. Hirtelen oda rántja a fejét, szélesen elvigyorodik, nyilván emlékszik a hangomra.” Fekete Valér Sior szerzőnk írása, a Down-szindrómával született kisfiáról szóló novellafolyam második része.

A Down-szindrómás fiam története

Csehekkel dolgozom, a kollégám tekert ma egy cigit egy kertben, lassan tüdőzi le a füstöt, kifújja, mi dolgozunk Michaellel, lapátoljuk a földet és betont keverünk egy nagy fekete hordóban. Kérdezi, én miért nem gyújtok rá? Mondom neki, azért mert leszoktam 1 éve és 4 hónapja, és semmi kedvem újrakezdeni, igaz minden nap eszembe jut, hogy csak be kellene lépnem egy kis boltba, és egy perc múlva, mehetne a kémény business. Gúnyosan néz rám, kérdezi, nézem a híreket?! Válaszolom, hogy természetesen, pont ezért is sokszor eszembe jut a függőségem, de nem akarom akkor sem elkezdeni.

Sior-karcok: Üdv Berlinből!

Csattanás, puskaporszag

 

  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang