Nekik lehet, nekünk nem

Legtöbbünknek tinikorunkban még rengeteg nagyra törő álma és vágya van. Hol egyiptológusok, hol sarkkutatók, bankárok, világmegváltó aktivisták, vagy művészek szerettünk volna lenni. Folytathatnánk a sort a végtelenségig.

Az önfejlesztés csapdái és a toxikus pozitivitás

Az önfejlesztés a mai világunk egyik fő kulcsszava. Ösztönös vágyunk, hogy meghúzzuk a határainkat, megtaláljuk, mi a jó nekünk és tudjunk úgy élni, hogy harmóniában vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel. Rengeteg információ kering erről az online és offline térben egyaránt. Fontos, hogy rátaláljunk a megfelelő szakirodalomra, amit hiteles szakemberek írtak, felfedezzük a legmegfelelőbb virtuális segédanyagokat vagy személyes részvételt igénylő workshopokat. Sajnos sok a kókler, ezért nagyon kell figyelnünk, ha segítséggel szeretnénk belépni legbensőbb énünk bugyraiba és kisimítani a ráncokat, redőket belőle, ehhez az útmutatást pszichológus-újságíró szerzőnk.

Elárult szülők, elárult gyerekek

Valahol van egy iskola, amiért érdemes kiállni, amiért érdemes tüntetni, és szeretnek oda járni a gyerekek. Valahol van egy iskola, ahol meg lehet beszélni mindent, és az a cél, hogy közösen oktassuk, neveljük jóra, szépre a jövő nemzedékét, a gyermekeinket. Valahol van egy iskola, ahova jó betérni reggel, széles mosollyal, hangosan köszönve. Valahol van egy iskola, ahová szívesen visz sütit az ember, és igyekszik, hogy mindene meglegyen a tanulóknak, amire nincs pénze vagy ideje az iskolának. És vannak iskolák Magyarországon. Kőrösi Blanka, pszichológus-újságíró szerzőnk írása.

A nemzet itt él a szívünkben?!

Mit is jelent ünnepelni március 15-én? Nem azt boncolgatom, hogy mit ünneplünk, hiszen azt mindenki tudja, hogy mi történt és miért 1848. március idusán, hogy kik és miért vezették a szabadságharcot, de talán a miért itt és most ugyanolyan fontos, mint akkor volt. Miért? A szabadságért, a változásért és a nemzetért.

Mesterséges intelligencia, avagy a gondolkodás halála

A digitális fejlődés megkönnyíti a napjainkat, egyszerűbbé vált az ügyintézés, és nagyon sok mindent tudunk már online, a fotel kényelméből intézni. Különféle programok, MI-alapú chatbotok és sok-sok lehetőség az orrunk előtt arra vár, hogy kiaknázzuk, hogy komfortosabbá tegye az életünket, és leegyszerűsítse a mindennapok gabalyodását. Ámde lassan ott tartunk, hogy tőlük kérdezzük az élet értelmét, a szépség lényegét és a világ alakulását… Korántsem gondoltuk volna, hogy Douglas Adams híres regényéből (Galaxis útikalauz stopposoknak) az ikonikus kérdés: „Mi az élet értelme?”, amelyre a 42-es szám érkezik válaszként, lassan aktuálissá válik – elmélkedik pszichológus-újságíró szerzőnk, Kőrösi Blanka.

Kétfrontos bántalmazás

A múlt század közepéig a férfi kereste a pénzt, fenntartotta a családot és ellátta anyagi javakkal a feleségét, gyermekeit vagy más, dolgozni nem tudó rokonait, míg az asszonyok a háztartást vitték, gyereket neveltek. Élesen elváltak a szerepek. Ez természetes volt, ahogy az is, hogy ezzel egyik fél sem él vissza. De bizony bőven akadt veszekedés vagy akár tettlegesség, ha elmaradt az ellátmány, vagy zsugori volt az úr, aki a konyhapénzt is csínján mérte.

Hazugságok hálójában

Akad, aki azért nem az igazat mondja a másiknak, mert nem szeretné megbántani. Másokat gonosz szándék vezérel. Néha sebet ejt a hazugság, néha viszont nincs mögötte bántás, sőt, akár nevetni is lehet rajta. Kőrösi Blanka a hazugságok szövevényében segít ezzel az írással eligazodni.

A remény antropológiája kapcsolódásainkban

Miért van az, hogy mi nők olyan sokszor képesek vagyunk megbocsátani, ha megbántottak? Képesek vagyunk újra és újra hinni, bízni és reménykedni azok után is, hogy annyi fájdalom és csalódás ért minket? Balekok lennénk, akik mindent benyelnek? Vagy annyira kétségbeesetten keressük a boldogságot egy arra alkalmas férfi oldalán, hogy képesek vagyunk elfelejteni, hogy vagy ő, vagy mások fájdalmat okoztak nekünk? Naiv libák lennénk, hogy hiszünk abban, hogy egyszer megérkezik az életünkbe a megfelelő személy, akivel igazán lehet kapcsolódni, és már nem számít, hogy mit adsz és mit kapsz, hanem úgy, abban a jelenlétben tudtok együtt lenni, és nem mérgezni, hanem gyógyítani fogjátok egymást? – teszi fel a kérdést női szemszögből pszichológus-újságíró szerzőnk.