Ma már kicsit érettebben, felnőtt fejjel csupán szeretnénk nyugodtan élni, problémáktól, feszültségtől mentesen olyan anyagi és lelki körülmények között, ahová a gond, a baj - pláne a politika - minimálisan gyűrűzik be, és ahol társadalmilag hasznosak vagyunk pont annyira, amennyire a társadalom is hasznos miránk nézve.
Szép álom, ugye?
De ez Magyarország. Egy hely tele politikai feszültséggel, mely már olyan szinten bekúszik a mindennapjainkba, hogy nem tudunk ellépni előle. Lehetetlen úgy bemenni a boltba, hogy ne csapna arcul a magas infláció, hogy ne látnánk napról napra, hogyan értéktelenedik el a pénzünk és ez által a munkánk, hogy az ársapka ugyan olcsóbbá tesz egy-egy terméket, de alattomosan nyomja föl a többit árát. Nem tudjuk úgy elvinni a gyermekeinket az iskolába, hogy ne látnánk a tanerők szemében a kiégett közönyt, hogy a vécépapírtól a krétáig ne kelljen bevinni rengeteg plusz dolgot, hogy ha problémával fordulunk hozzájuk ne megvető eltussolással találkozzunk. Nem tudunk úgy orvoshoz menni, hogy ne lepődnénk meg valamin, mondjuk, hogy vigyünk magunkkal nyomtatott leletet, mert nem működik az EESZT. Várólistahegyek, indokolatlan hosszú sorok, fölösleges adminisztráció vár ránk. Nem tudunk úgy közlekedni a városban, faluban, hogy ne látnánk a bezárt üzlethelyiséget, leromlott buszokat. Mindettől csalódottak, kilátástalanok, frusztráltak, felháborodottak leszünk.
Mi, „a nép”, akik a kis fizetésből rengeteg adót és járulékot fizetünk szinte a semmiért. Kitartunk, hiszen élnünk kell, laknunk kell, ennünk kell. De hogy mi van a mentális egészségünkkel, az vajon érdekel valakit, akár saját magunkat? Van időnk egyáltalán azon töprengeni, hogy helyesen élünk-e, jól csináljuk-e?
A megszorítások akár remek csoport- vagy társadalomkohéziós eszközként is működhetnének, ha egyetemesen lenne mindenkinek rossz, de mint tudjuk az úgynevezett szociális olló egyre csak nyílik. Akik lent vannak, kétségbeesettek, dühösek és forronganak, akik meg fönt, azok arrogánsak - szintén dühösek.
Nézzük, milyen egyéb érzések, jelenségek alakulnak ki egy ilyen - azt hiszem, bátran kimondhatjuk - igazságtalan társadalmi helyzetben.
Amikor egy társadalom tartósan negatív feszültségekkel, konfliktusokkal és bizonytalansággal küzd, az számos pszichológiai jelenséget indíthat el, amelyek befolyásolják az egyének mentális jóllétét, a társas kapcsolatokat és a társadalom egészének működését. Tehát kijelenthetjük, hogy a jelenlegi negatív politikai hangulat és adok-kapok az életünk minden szegmensére kihat. Egy forrongó helyzet gyakran olyan tényekből táplálkozik, mint a frusztráció, az elégedetlenség, az igazságtalanság érzése és a jövővel kapcsolatos pesszimizmus. Ezek az alapvető negatív érzelmek és kognitív állapotok könnyen átterjedhetnek az egyénekről a társadalom egészére, kollektív hangulatot formálva. Így maga az egyén lesz feszültebb a munkában, a villamoson, otthon. Az illető környezetében bárkire kihathat ez a feszültség, ami további konfliktusokat szül, így ez egyén morálja és hangulata tovább romlik. Általánosságban beláthatjuk, hogy soha nem azzal szemben jön ki a feszültség, ahonnan kapjuk, így ehhez a fent említett érzéscsomaghoz az igazságtalanság érzése is párosul. Egy ilyen érzelemhalmot összegyűjtve és a beáramló stresszt nem megfelelően kezelve depresszió vagy pánikbetegség jelenhet meg a társadalom bármely rétegénél.
Ha továbbmegyünk az egyén érzelmeiről, megvizsgálhatjuk az adott csoportot, a társadalmat. Fokozódik a kollektív szorongás. A bizonytalanság, a konfliktusok és a negatív jövőkép alakítják ezt ki együttes erővel.
Az emberek aggódhatnak a gazdasági helyzetért, a társadalmi rendért, a személyes biztonságukért és a jövőjükért. Ez a félelem és szorongás légköre áthatja a társadalmat, befolyásolva a mindennapi döntéseket és interakciókat. Ilyenkor a bizalom erodálódik. Egy forrongó helyzet gyakran jár együtt a politikai intézményekbe, a hatóságokba és egymásba vetett bizalom további csökkenésével. Ha az emberek úgy érzik, hogy a rendszer nem működik megfelelően, vagy hogy a hatalmon lévők nem az ő érdekeiket képviselik, az a társadalmi kohéziót gyengíti és a cinizmus terjedéséhez vezet.
