A remény antropológiája kapcsolódásainkban
Miért van az, hogy mi nők olyan sokszor képesek vagyunk megbocsátani, ha megbántottak? Képesek vagyunk újra és újra hinni, bízni és reménykedni azok után is, hogy annyi fájdalom és csalódás ért minket? Balekok lennénk, akik mindent benyelnek? Vagy annyira kétségbeesetten keressük a boldogságot egy arra alkalmas férfi oldalán, hogy képesek vagyunk elfelejteni, hogy vagy ő, vagy mások fájdalmat okoztak nekünk? Naiv libák lennénk, hogy hiszünk abban, hogy egyszer megérkezik az életünkbe a megfelelő személy, akivel igazán lehet kapcsolódni, és már nem számít, hogy mit adsz és mit kapsz, hanem úgy, abban a jelenlétben tudtok együtt lenni, és nem mérgezni, hanem gyógyítani fogjátok egymást? – teszi fel a kérdést női szemszögből pszichológus-újságíró szerzőnk.
