A köztünk élő hiedelmek talán legismertebbike és egyben legrejtélyesebbike a nagy „Ő-t” övezi. Létezhet-e az a valaki – akár a Föld túlsó oldalán – akit nekem szánt az Élet? - tesszük fel magunkban a költői kérdést.
Minden bizonnyal sokaknak lehet ismerős az az élethelyzet, amikor lázasan keressük a másik felünket. Amikor egy-egy szerelmes történet, film kapcsán elkezdünk ábrándozni, míg végül magunk sem vesszük észre, és a mesék világának toronyba zárt hercegnőjénél és a páncélos-sisakos lovagjánál találjuk magunkat. Elmélyedünk az ezotéria világában, napról napra olvassuk a horoszkópok szerelmi jóslatait, és a csillagok állásából próbáljuk megfejteni a jövőt. Míg végül a gyakori kérdések útvesztőjében kötünk ki... Tudott, hogy legbelül mindenki vágyik a szeretetre, a törődésre, a másik fél közelségére. Gondoljuk, hogy ehhez mindenkinek joga van, hiszen
ahogyan azt a felvilágosodáskori John Locke is megfogalmazta, hogy „minden ember elévülhetetlen, veleszületett joga az élethez és a boldogsághoz való jog.”
De tulajdonképpen ki is a nagy „Ő”? Honnan tudjuk, hogy eljött, miről fogjuk felismerni? Egyáltalán észrevesszük-e, vagy csak ismerős-ismeretlenként elsétálunk egymás mellett majd az utcán?
Jogosan foglalkoztatnak minket ezek a kérdések. Jómagam szerelmes verseimen kívül egy egész regényt is szenteltem ennek a kérdésnek a megválaszolására. Az alábbi cikkben megpróbálok választ keresni néhány fontosabb témában, és összefoglalni mindazt, amit én is tapasztaltam az életemben.
Többféle elképzelés létezik arról, milyen embert tartunk hozzánk illőnek egy párkapcsolatban. „Ahány ház, annyi szokás”, tartja a mondás is, és ez ebben az esetben is ugyanúgy érvényesül. Egyvalami viszont közös ezekben az elgondolásokban: hogy mindegyik különböző szempontrendszereket testesítenek meg. Vannak, akiknek annyi a fontos, hogy hasonszőrű legyen az illető, az alapvető belső tulajdonságokban megegyezzenek, és persze külsőre is jöjjenek be egymásnak. Vannak viszont emberek, akik ezeket a szempontokat kitágítják, és átviszik olyan külső és belső jellemvonásokra, amik már csupán „részletek”. Például: milyen politikai beállítottsága van az illetőnek? Ő is ugyanazon a szakon tanult-e? Borostás-e az arca, vagy dúsak-e a szempillái? Mindez azonban már elviheti az embert egy véglet irányába: mégpedig az elégedetlenség felé. Ennek pedig aztán az élet más területeire is lesz kivetülése, negatív hatása…
Többen is hisznek az úgynevezett „ikerláng” elméletben. De mit is jelent ez, milyen jelek is utalhatnak arra, hogy elérkezett-e az az ember, akire vártunk?
