„A FOMO, azaz a Fear of Missing Out (azaz az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből) hívását halljuk folyamatosan magunk körül. Igen, az emberek bátrabban vágnak bele 40 felett a válásba” – feleli lapunk kérdésére Galambos Balázs, a Szépen Válj El Válásközpont alapítója.
„Látszik a tendencia, hogy manapság a több évtizedes házasságok is gyakrabban végződnek válással, mint ötven évvel ezelőtt. Se nem jó, se nem rossz, hanem egyszerűen tény, hogy növekszik a középkorú elváltak száma. Ha már mindenképpen jelzőt akarunk használni a jelenségre, inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a válás 40-50 felett nehéz dolog” – fejti ki Gedő Ágnes pszichológus, az életközépi válság és az azt követő időszak szakértője, önismereti témájú könyvek írója.
A jelenségnek nevet is adtak: szürke, a költőibb képeket kedvelők ezüst válásnak hívják azt, amikor középkorú pár dönt úgy, hogy külön utakon folytatják az életüket, merthogy nem akarnak végzetes lejtőre, leszállóágba kerülni. Egyre növekszik a számuk ezeknek az embereknek világszerte, így Magyarországon is, sőt! Az Európai Unióban nálunk a legnagyobb a veszélye annak, hogy egy ötvenes éveiben járó házaspár elváljon – hangzott el a 2002-es európai népesedési konferencián magyar demográfusoktól. Svédek, norvégok és franciák versengenek velünk e fura dicsőségért.
Mennyi van még hátra?
Felépült a ház, megvan a nyaraló, felnőttek a gyerekek, jöhetne az új korszak kettesben. Miért gondolják mégis évente sok ezren, hogy nem azzal képzelik el a jövőt, akivel leélték a múltat? Gedő Ágnes szerint mindennek összetett oka van. Az életközépi változások felborítják a férfiak a és nők életét. Ekkorra már alaposan megváltoztak maguk a házastársak, ehhez hozzájön még az említett életközépi válság okozta lelki megterhelés. Ráadásul illúzió azt hinni, hogy a kezdeti elsöprő szerelem évtizedek múlva is ugyanúgy lángol majd. Jó esetben átadhatja a helyét egy jóval stabilabb szeretetnek. Tartós kapcsolatban élni nem kevés munkát kíván, a kertész feladatához lehetne hasonlítani. Ha a felek hosszú időn át csak éltek egymás mellett, és nem gondozták a kapcsolatukat, könnyen végzetes elhidegüléshez, és végül váláshoz vezethet. És egyszer csak világosan látják, hogy az életben mennyi van még előttük, szeretnék azt a két-három évtizedet nyugalomban, boldogságban eltölteni.
A válások 75 százalékát ebben az életszakaszban is a nők kezdeményezik, oszt meg egy tapasztalatot Galambos Balázs. És még csak nem is az a fő ok, hogy már nagyok a gyerekek, hiszen a szülés időpontja egyre inkább kitolódik. De az biztos, hogy gyermek karon ülő időszaka befejeződött, az anya visszament dolgozni, csinosan van felöltözve, már nem a lehányt mackóban van otthon, fest egy érzékletes képet a szakember.
Bókokat, elismeréseket kap, közben az internet, a magazinok tolják a „neked ez jár” propagandát. Ha még emellé az apa elhagyja magát, az rossz együttállás.
Visszafelé is vezet út
Gedő Ágnes arra hívja fel a figyelmet, hogy ha az egykori párok nem elég tudatosak, a válást követő új kapcsolataikban csapdába sétálhatnak, mert a legtöbb ember hajlamos ismételni a korábbi mintáinkat. Ha a válást nem kíséri egy önismereti munka, a későbbiekben könnyen születhet újabb rossz döntés. Személyes véleménye, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a házasságot megmentsük. Ha valaki ilyen ügyben segítséget kérve elmegy pszichológushoz, általában az a belátóbb fél. Több ilyen kliense van. Tapasztalataim szerint ők azok, akik meg szeretnék javítani a házasságukat, vagyis inkább maradni szeretnének. De ők csak a saját hozzáállásukon alakíthatnak, a párjuk viselkedését nem tudják akaratlagosan megváltoztatni.
Galambos Balázs szerint nem életkorfüggő, hanem alkati kérdés, hogy hány évesen könnyebb vagy nehezebb végigvinni egy válást. A nők talán abból a szempontból könnyebben dolgozzák fel, hogy ők már többnyire a párkapcsolat alatt lezárják magukban a dolgot. Azonban a hozzájuk válási szándékkal érkező ügyfelek 40 százalékának megmentik a házasságát. Akár az első konzultáción kijön, hogy egyszerű kommunikációs hibáról van szó, nem értik egymás szeretetnyelvét. Hiszen ahogy a sejtjeink kicserélődnek hétévente, ez is változik: már nem ugyanazok az emberek vagyunk, mint évtizedekkel ezelőtt, a szeretetnyelvnek is változni, fejlődni kell.
Felszívódott frigyek
Hogy trendi-e ma Magyarországon papíron is összekötni vagy fenntartani két életet? Ez attól függ, honnan vizsgáljuk. Bár a Fidesz-kormány tűzzel-vassal, illetve hát csokkal-adókedvezménnyel igyekszik házasságra bírni a magyarokat, ahogy arról lapunkban többször is írtunk, ez nem így működik: a nők nem pénzért szülnek gyereket, a lakáshitel miatt kötött frigyek meg ki tudja, mennyire tartósak.
A kormány véleményével lelkesen egyetértő Kopp Mária Intézet örömmel osztotta meg, hogy a válások száma hat évtizedes mélyponton van. Három év adataiból szemeztek, a házasságkötések száma 43 583 (2001), 35 520 (2010) és 46 550 (2024), a válásoké 24 391, 23 837, illetve 16 900 volt. Azaz a kiinduló 1,8-del szemben tavaly 2,7-szer annyian házasodtak, mind amennyien a bontóper mellett döntöttek. Akár hátra is dőlhetne a kormány, hogy „rendben van, fog ez menni”. Az optimistán közzétett számok valódiak (bár nyilván nem mindegy, hogy csak az adott évben megkötött, vagy az adott évben fennálló összes házasságot vesszük alapul), nézzünk egy kicsit mögéjük.
A KSH táblázatait végignézve azt látjuk, hogy az 1000 fennálló, tehát akár sok-sok évvel korábban kötött házasságra jutó válások számában nincsenek nagy kiugrások, 2001 óta évente stabilan 9–12 közé esik a számuk. Az egyetlen jelentős eltérést a 2020-as év produkálta, ekkor 8,5 volt, de valószínűleg a Covid (ahogy az egész életünket) befolyásolta ez is. A 2022-es népszámlálási adatok szerint 2001-ben 2,2 millió, 2022-ben 1,8 millió hivatalosan lepapírozott kapcsolat volt. Szóval 20 év alatt (és ebben nyilvánvalóan tudatos döntés vagy megözvegyülés is közrejátszik) az újonnan kötöttekkel együtt is eltűnt 400 ezer házasság. A 15 évesnél idősebb lakosság körét vizsgálva 2001-ben 452 ezer elvált nő volt, 2022-ben 594 ezer. Ha csak a 40 év felettiekre vagyunk kíváncsiak, 336 ezer, 2022-ben pedig 559 ezer. Ugyanígy megvizsgálva a férfiakat 2001-ben 306 ezer elvált volt, 2022-ben 414 ezer. A 40 év fölöttiek körére szűkítve ez a szám 232 ezer, illetve 393 ezer. Teljes lakosságra nézve tehát 1,3-szeresére, 40 fölöttieket tekintve 1,7-szeresére változott az elváltak aránya.
Egy másik adatsor szerint a 15 évesnél idősebbeknek 52 százaléka volt házas 2001-ben, tavaly pedig 43 százalékuk.
Az összes felnőttnek 2001-ben alig 9, tavaly már több mint 12 százaléka volt elvált. Ezer 60 fölötti házas férfira 2001-ben 1,1 ilyen korú elvált jutott, tavaly 2,2. Az ugyanilyen korú nőknél az egykori 0,8-es arányt 1,4-re változott. Ha egy évtizeddel lejjebb toljuk vizsgált kategóriát, mindkét nemre elmondható, hogy 50 éves kor fölött nagyjából duplájára nőtt az elváltak száma.
