„A FOMO, azaz a Fear of Missing Out (azaz az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből) hívását halljuk folyamatosan magunk körül. Igen, az emberek bátrabban vágnak bele 40 felett a válásba” – feleli lapunk kérdésére Galambos Balázs, a Szépen Válj El Válásközpont alapítója.
„Látszik a tendencia, hogy manapság a több évtizedes házasságok is gyakrabban végződnek válással, mint ötven évvel ezelőtt. Se nem jó, se nem rossz, hanem egyszerűen tény, hogy növekszik a középkorú elváltak száma. Ha már mindenképpen jelzőt akarunk használni a jelenségre, inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a válás 40-50 felett nehéz dolog” – fejti ki Gedő Ágnes pszichológus, az életközépi válság és az azt követő időszak szakértője, önismereti témájú könyvek írója.
A jelenségnek nevet is adtak: szürke, a költőibb képeket kedvelők ezüst válásnak hívják azt, amikor középkorú pár dönt úgy, hogy külön utakon folytatják az életüket, merthogy nem akarnak végzetes lejtőre, leszállóágba kerülni. Egyre növekszik a számuk ezeknek az embereknek világszerte, így Magyarországon is, sőt! Az Európai Unióban nálunk a legnagyobb a veszélye annak, hogy egy ötvenes éveiben járó házaspár elváljon – hangzott el a 2002-es európai népesedési konferencián magyar demográfusoktól. Svédek, norvégok és franciák versengenek velünk e fura dicsőségért.
Mennyi van még hátra?
Felépült a ház, megvan a nyaraló, felnőttek a gyerekek, jöhetne az új korszak kettesben. Miért gondolják mégis évente sok ezren, hogy nem azzal képzelik el a jövőt, akivel leélték a múltat? Gedő Ágnes szerint mindennek összetett oka van. Az életközépi változások felborítják a férfiak a és nők életét. Ekkorra már alaposan megváltoztak maguk a házastársak, ehhez hozzájön még az említett életközépi válság okozta lelki megterhelés. Ráadásul illúzió azt hinni, hogy a kezdeti elsöprő szerelem évtizedek múlva is ugyanúgy lángol majd. Jó esetben átadhatja a helyét egy jóval stabilabb szeretetnek. Tartós kapcsolatban élni nem kevés munkát kíván, a kertész feladatához lehetne hasonlítani. Ha a felek hosszú időn át csak éltek egymás mellett, és nem gondozták a kapcsolatukat, könnyen végzetes elhidegüléshez, és végül váláshoz vezethet. És egyszer csak világosan látják, hogy az életben mennyi van még előttük, szeretnék azt a két-három évtizedet nyugalomban, boldogságban eltölteni.
A válások 75 százalékát ebben az életszakaszban is a nők kezdeményezik, oszt meg egy tapasztalatot Galambos Balázs. És még csak nem is az a fő ok, hogy már nagyok a gyerekek, hiszen a szülés időpontja egyre inkább kitolódik. De az biztos, hogy gyermek karon ülő időszaka befejeződött, az anya visszament dolgozni, csinosan van felöltözve, már nem a lehányt mackóban van otthon, fest egy érzékletes képet a szakember.
Bókokat, elismeréseket kap, közben az internet, a magazinok tolják a „neked ez jár” propagandát. Ha még emellé az apa elhagyja magát, az rossz együttállás.
Visszafelé is vezet út
Gedő Ágnes arra hívja fel a figyelmet, hogy ha az egykori párok nem elég tudatosak, a válást követő új kapcsolataikban csapdába sétálhatnak, mert a legtöbb ember hajlamos ismételni a korábbi mintáinkat. Ha a válást nem kíséri egy önismereti munka, a későbbiekben könnyen születhet újabb rossz döntés. Személyes véleménye, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a házasságot megmentsük. Ha valaki ilyen ügyben segítséget kérve elmegy pszichológushoz, általában az a belátóbb fél. Több ilyen kliense van. Tapasztalataim szerint ők azok, akik meg szeretnék javítani a házasságukat, vagyis inkább maradni szeretnének. De ők csak a saját hozzáállásukon alakíthatnak, a párjuk viselkedését nem tudják akaratlagosan megváltoztatni.
