Az őszi depresszió sokkal gyakoribb, mint hinnénk, és nem válogat: fiatalokat, időseket, férfiakat, nőket egyaránt érinthet. De nem kell beletörődni abba, hogy ez az időszak a levertségről szóljon.
Az ősz sokak számára a forró nyári napok után megkönnyebbülést, a természet színeinek változását és a kuckózós esték hangulatát jelenti. De másoknál épp ez az időszak hozza el a belső ködöt, a nehezebb reggeleket, a kedvetlenséget. „Ha mindennap kicsit fáradtabbnak érezzük magunkat, ha a takaró alól is nehezebb kibújni, és a világ valahogy fakóbbnak tűnik, előfordulhat, hogy őszi depresszióról, vagyis szezonális hangulatzavarról van szó” – magyarázta Márton Emese pszichológus.
Fontos tisztázni, hogy a depresszió nem egyszerű rosszkedv vagy átmeneti szomorúság.
„Ez komoly lelki és testi állapot, ami befolyásolja, hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk. A depressziós ember gyakran elveszíti az öröm iránti képességét, fáradékonyabbá válik, nehezen koncentrál, és minden feladat hatalmas nehézségnek tűnik számára.”
A pszichológus szerint sokan ilyenkor hajlamosak önmagukat hibáztatni, pedig a depresszió nem gyengeség, hanem betegség, amely mögött biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők állnak.
Márton Emese elmondta, hogy ez a fényviszonyok megváltozása miatt jelentkezik inkább a szürke hangulatú időszakban. „Ősszel rövidülnek a nappalok, kevesebb természetes napfény ér bennünket, ami hatással van az agyunkban termelődő hormonokra. A szerotonin, azaz a boldogsághormon szintje csökken, miközben a melatonin, az alvást segítő hormon mennyisége nő. Ennek következtében álmosabbak, kedvtelenebbek, levertebbek lehetünk. Ehhez jön még a pszichológiai tényező, hogy vége a nyárnak, az aktív, közösségi időszaknak, visszatérünk a szürke hétköznapokba. A természet is elcsendesedik, és mi, emberek, gyakran együtt változunk vele.”
A szakember felhívta rá a figyelmet, hogy nem mindig könnyű felismerni, mikor van szó átmeneti fáradtságról, és mikor kezdődik valódi depresszió. „Azonban, ha valaki tartósan lehangolt, szomorú vagy ürességérzése van, emellett fáradékony, nehéz számára a reggeli ébredés, fokozott alvásigénye van, vagy éppen alvászavara, akkor felmerülhet a depresszió gyanúja. Jellemző még a folyamatos szénhidrátéhség, nassolási kényszer, és az ezekből létrejövő súlygyarapodás. Az illető azt veszi észre, hogy semmi nem érdekli, nem tud örülni semminek. Felléphet szorongás, ingerlékenység, motivációhiány is. Valamint szinte mindig jelentkezik a társas kapcsolatok kerülése.”
Ha ezek több héten át fennállnak, és elkezdik befolyásolni a mindennapokat, például a munkát, a tanulást vagy a családi életet, akkor már nem őszi fásultságról, hanem szezonális depresszióról beszélünk, ekkor már mindenképp fel kell keresni szakembert.
„A legtöbben addig várnak, amíg már szinte kifordulnak önmagukból. Pedig minél korábban kérünk segítséget, annál könnyebb visszatalálni a régi önmagunkhoz.”
Érdemes a pszichológust felkeresni akkor, ha a rossz hangulat már legalább két hete tart, ha elveszítjük az érdeklődést a korábbi örömforrások iránt. „A gyakori sírás vagy indokolatlan feszült hangulat is okozhat problémát hosszú távon. Ha valaki nem tud aludni, vagy épp túl sokat alszik, az étvágya jelentősen megváltozik, vagy ha időnként úgy érzi, nincs értelme semminek, akkor is mielőbb szakemberhez kell fordulni.”
A pszichológus segíthet feltérképezni a problémát, és személyre szabott módszerekkel (például kognitív viselkedésterápiával) támogatja a felépülést. Súlyosabb esetben pszichiáter által javasolt gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. „Nagyon fontos, hogy ez nem végső megoldás, hanem sokszor az első lépés a gyógyulás felé.”
Márton Emese szerint sokat tehetünk mi magunk is, hogy elkerüljük vagy enyhítsük az őszi depressziót. „A természetes fény hiánya az egyik fő ok, ezért fontos, hogy mindennap menjünk ki a szabadba, akár csak egy rövid sétára is. A mozgás endorfint szabadít fel, ami javítja a hangulatot.” A szervezetünk ősszel hajlamos több szénhidrátot kívánni, de figyeljünk a mértékre. Az ómega-3 zsírsavakban gazdag ételek, például a lazac, a dió, vagy a lenmag segíthetnek a hangulat stabilizálásában. „A magány fokozza a depressziót. Fontos, hogy ne zárkózzunk el, egy baráti beszélgetés, közös program vagy akár csak egy telefonhívás is sokat jelenthet. Az ősz természetes ritmusa a lelassulásé. Nyugodtan engedjük meg magunknak a pihenést, az elcsendesedést. A rendszeresség biztonságot ad a léleknek. Próbáljunk mindennap ugyanakkor kelni és lefeküdni, étkezni, és szánjunk időt a feltöltődésre is!”
