Napjainkban sajátos kulturális kettősség figyelhető meg: miközben a pőre test látványa a mindennapi divatban, a reklámokban és a tömegmédiában banálissá vált, maga az erotika mint mély, intimebb minőség kiüresedett és értékvesztetté lett. Talán pont azért, mert a meztelenség olyan hétköznapivá vált, hogy nem éri el az ingerküszöbünket, így az erotika, az igazi erotika egy mélyebb rétegben keresendő.
A kortárs fogyasztói társadalom átlagbefogadója a képzőművészettől gyakran steril, konfliktusmentes és dekoratív esztétikát vár el. Ezt a feszültséget ragadja meg Gyuricza Gergely pszichológus és képzőművész. A populáris kultúra pornográf kommercializációja és a társadalmi tabusítás merev sémái között ugyanis ritkán nyílik lehetőség arra, hogy az erotikát ne a deviancia, az olcsó provokáció vagy a puszta biológiai funkció lencséjén keresztül szemléljük.
Az Urbán Erotika Fesztivál keretében megrendezett, JOY című önálló tárlat (a Turbina Kulturális Központban) éppen erre a hiányra reflektál.
A kiállítás anyaga radikális, mégis intim vizuális kísérlet, amely az erotikát nem biológiai mechanizmusként, hanem kulturális-pszichés narratívaként és az egyéni autonómia megnyilvánulásaként definiálja újra.
Jelen elemzés célja a tárlat képi reprezentációinak és térelméleti dinamikájának vizsgálata Georges Bataille erotika- és transzgresszió-elméletének, Michel Foucault diskurzuselemzésének, valamint Laura Mulvey feminista tekintet-elméletének tükrében. Ez a kiállítás nem pusztán a formákra, a testiségre hanem a mélyebb értelemben vett erotikai képi kifelyezésmódra fekteti a hangsúlyt.
Georges Bataille klasszikus megközelítésében az erotika ontológiailag és lényegileg különbözik a szexualitástól. Míg a szexualitás az állati-biológiai reprodukció szférája, addig az erotika „a halál igazolása az életben” – egy tisztán emberi, pszichés konstrukció, amely a belső fantáziára és a kultúrára épül. Bataille-nál az erotika elválaszthatatlan a transzgressziótól, azaz a társadalmi és szakrális tabuk tudatos áthágásától, amely nem a szabályok megsemmisítését, hanem azok felfüggesztését és ezáltal „szent megélését” szolgálja.
Gyuricza képein az erotika pontosan ilyen transzgresszív aktusként, az elmúlással és a társadalmi fegyelmezéssel szembeni egzisztenciális ellenállásként (élan vital) jelenik meg, megragadva a nagyvárosi lét forgatagának múlandó pillanatait, mely valljuk be, ott van minden pillanatban, a divatban, az öltözködésben, a reklámokban és a filmekben is.
Michel Foucault A szexualitás története című munkájában rámutat, hogy a modernitás a szexualitást nem elnyomta, hanem diskurzusokba kényszerítette, intézményesítette és normatívvá tette (biopolitika).
Gyuricza festményei megtörik ezeket a hatalmi technológiákat: a sebezhetőség felvállalásával az önazonosság tereit hozzák létre. Az erotika alapja ugyanis nem a performatív trendek követése, hanem a belső önazonosság artikulációja.
