Jóindulata jeléül az USA elnöke felajánlotta a kantonnak a választás lehetőségét: az USA 51., 52. vagy az 53. állama akar-e lenni, mivel Grönland és Kanada már versenyben van. Rövid vita után az a határozat született, hogy mivel nyilván mindössze áprilisi tréfáról lehet szó, még ha otromba is, a nemzeti kultúrák közötti különbségeket az évszázadok alatt kialakult toleranciával kell fogadni, és hasonlóan frappáns, de udvarias választ kell adni. Tulajdonképpen jól is jön egy kis móka a sok komoly törvényjavaslat megvitatása közben. Az ellenjegyzék megfogalmazására egy szarkasztikus humorral fűszerezett interpellációiról ismert képviselő kapott megbízást, majd rátértek a következő napirendi pont, a túlságosan elszaporodott kormoránok problematikáját érintő kérdésre.
Az amerikaiak azonban komolyan gondolták a jegyzékben foglaltakat. Titkosszolgálatuk ugyanis jelentette a Fehér Háznak, hogy
beépített ügynökeik fémdetektorokkal és egyéb nagypontosságú műszerekkel végzett mérései szerint Zürich belvárosában a Bahnhofstrasse alatt, de különösen a Schweizerische Nationalbank környékén a föld méhében jelentős arany- és egyéb nemesfém-lelőhelyek húzódnak.
Nem elhanyagolható a számos privátbank alatti járatokban rejlő 99,9 %-os tisztaságú aranyrúd-, továbbá a Zimbabwe többéves bányászati kapacitásával vetekedő drágakőkészlet sem.
A finom iróniával megírt svájci válasz feldühítette a Fehér Ház urát, és elrendelte, hogy ha Svájc nem fogadja el nagyvonalú ajánlatát, haladéktalanul készítsék elő a Zürich elleni katonai műveleteket. Az Európában állomásozó amerikai haderő parancsnoka kérte pontosítani, hogy csak a város, vagy az egész kanton elfoglalása-e a cél? Nem kéne most ujjat húzni Hszi Csin-pinggel, közölte az elnök, mire a külügyi tanácsadó tapintatosan felvilágosította, hogy nem a kínai Kantonról van szó. Svájc 26 kanton államszövetsége – magyarázta -, Zürich és agglomerációja ezek közül az egyik. Úgy kell elképzelni, mint a mi ötven államunk szövetségét. Persze akad néhány kínai étterem Zürichben, de ezek érdekében Peking feltehetőleg nem fog ellenlépéseket tenni.
Az amerikaiak villámháborúval számoltak, néhány óránál nem szántak többet Zürich elfoglalására. (Megjegyzendő, hogy minden háború Blitzkriegnek indul, csak aztán rendszerint másként alakul.) A berni kormány a hagyományos svájci diszkrécióval próbálta kezelni az ügyet. Valamennyi parlamenti párt egyetértett abban, hogy egy elhúzódó fegyveres konfliktus nem tenne jót az ország megbízható, stabil befektetési környezetet biztosító nimbuszának. Komolyan vették az amerikai fenyegetést, és felkészültek az intervencióra: a II. világháború alatt az Alpokban és a Jurában a feltételezett német támadás esetére telepített Toblerone betontömbökből jónéhányat áttelepítettek a tó partjára, és
Zürichbe rendelték a vatikáni Svájci Gárda alabárdosainak jelentős részét. Rejtélyes okból Simmentalból ezer lila Milka tehenet is felszállítottak a városba, és a felső hadvezetés elfogadta a Wilhelm Tell Helvét Számszeríj Klub tagjainak önkéntes jelentkezését is.
A hadviselés történelmébe a „csendes háború” néven vonult be a fegyveres összecsapás. A haditudósítók által ötszázra becsült amerikai motorizált gumicsónakos gyorsnaszád divízió virradatkor rajtaütésszerűen közelítette meg a várost. A tervek szerint a tengerészgyalogosoknak a Bellevue Platzon kellett partra szállniuk, és a hídfőállás kialakítása után gyors rohammal bevenni a várost. Azonban a rajtaütés jelleget meghiúsította, hogy a tó békés, nyugodt hangulatához szokott hattyúinál a nagy számú gyorsnaszád pánikot váltott ki, és éles trombitálásukkal felriasztották a parti őrséget.
