Jóindulata jeléül az USA elnöke felajánlotta a kantonnak a választás lehetőségét: az USA 51., 52. vagy az 53. állama akar-e lenni, mivel Grönland és Kanada már versenyben van. Rövid vita után az a határozat született, hogy mivel nyilván mindössze áprilisi tréfáról lehet szó, még ha otromba is, a nemzeti kultúrák közötti különbségeket az évszázadok alatt kialakult toleranciával kell fogadni, és hasonlóan frappáns, de udvarias választ kell adni. Tulajdonképpen jól is jön egy kis móka a sok komoly törvényjavaslat megvitatása közben. Az ellenjegyzék megfogalmazására egy szarkasztikus humorral fűszerezett interpellációiról ismert képviselő kapott megbízást, majd rátértek a következő napirendi pont, a túlságosan elszaporodott kormoránok problematikáját érintő kérdésre.
Az amerikaiak azonban komolyan gondolták a jegyzékben foglaltakat. Titkosszolgálatuk ugyanis jelentette a Fehér Háznak, hogy
beépített ügynökeik fémdetektorokkal és egyéb nagypontosságú műszerekkel végzett mérései szerint Zürich belvárosában a Bahnhofstrasse alatt, de különösen a Schweizerische Nationalbank környékén a föld méhében jelentős arany- és egyéb nemesfém-lelőhelyek húzódnak.
Nem elhanyagolható a számos privátbank alatti járatokban rejlő 99,9 %-os tisztaságú aranyrúd-, továbbá a Zimbabwe többéves bányászati kapacitásával vetekedő drágakőkészlet sem.
A finom iróniával megírt svájci válasz feldühítette a Fehér Ház urát, és elrendelte, hogy ha Svájc nem fogadja el nagyvonalú ajánlatát, haladéktalanul készítsék elő a Zürich elleni katonai műveleteket. Az Európában állomásozó amerikai haderő parancsnoka kérte pontosítani, hogy csak a város, vagy az egész kanton elfoglalása-e a cél? Nem kéne most ujjat húzni Hszi Csin-pinggel, közölte az elnök, mire a külügyi tanácsadó tapintatosan felvilágosította, hogy nem a kínai Kantonról van szó. Svájc 26 kanton államszövetsége – magyarázta -, Zürich és agglomerációja ezek közül az egyik. Úgy kell elképzelni, mint a mi ötven államunk szövetségét. Persze akad néhány kínai étterem Zürichben, de ezek érdekében Peking feltehetőleg nem fog ellenlépéseket tenni.
Az amerikaiak villámháborúval számoltak, néhány óránál nem szántak többet Zürich elfoglalására. (Megjegyzendő, hogy minden háború Blitzkriegnek indul, csak aztán rendszerint másként alakul.) A berni kormány a hagyományos svájci diszkrécióval próbálta kezelni az ügyet. Valamennyi parlamenti párt egyetértett abban, hogy egy elhúzódó fegyveres konfliktus nem tenne jót az ország megbízható, stabil befektetési környezetet biztosító nimbuszának. Komolyan vették az amerikai fenyegetést, és felkészültek az intervencióra: a II. világháború alatt az Alpokban és a Jurában a feltételezett német támadás esetére telepített Toblerone betontömbökből jónéhányat áttelepítettek a tó partjára, és
Zürichbe rendelték a vatikáni Svájci Gárda alabárdosainak jelentős részét. Rejtélyes okból Simmentalból ezer lila Milka tehenet is felszállítottak a városba, és a felső hadvezetés elfogadta a Wilhelm Tell Helvét Számszeríj Klub tagjainak önkéntes jelentkezését is.
A hadviselés történelmébe a „csendes háború” néven vonult be a fegyveres összecsapás. A haditudósítók által ötszázra becsült amerikai motorizált gumicsónakos gyorsnaszád divízió virradatkor rajtaütésszerűen közelítette meg a várost. A tervek szerint a tengerészgyalogosoknak a Bellevue Platzon kellett partra szállniuk, és a hídfőállás kialakítása után gyors rohammal bevenni a várost. Azonban a rajtaütés jelleget meghiúsította, hogy a tó békés, nyugodt hangulatához szokott hattyúinál a nagy számú gyorsnaszád pánikot váltott ki, és éles trombitálásukkal felriasztották a parti őrséget.
Míg a tengerészgyalogosok a Tobleronék megmászásával küszködtek, működésbe léptek a számszeríjászok. Nyilaik az elején rendre célt tévesztettek – felfelé hordtak -, mivel a lövészklubban elsősorban a fejre helyezett almák lelövését gyakorolták, de azután lefelé korrigálva jelentős veszteséget okozva a támadók soraiban. A betontömbökön nagynehezen átvergődött támadók elé meglepő látvány tárult. Óriási lila tehéncsorda torlaszolta el a Bahnhofstrasse elejét, és közéjük színes tollal díszített acélsisakot, mellpáncélt, buggyos, színes csíkos nadrágot viselő alabárdosok vegyültek. Talán csak nem a híres zürichi Pride közepébe cseppentek? – tették fel maguknak a kérdést. Ahogy megpróbáltak utat törni a kolompoló és bőgő tehenek sokaságában, az alabárdosok aprítani kezdték őket, aki tudott, fejvesztve menekült, vagy fejvesztve ott maradt. A Davidoff szivarüzlet magasságában a Bongénie áruház felső emeleteinek ablakaiból forró olvasztott gruyère sajtot zúdítottak a megritkított betolakodókra.
A forró sajttól egy pillanat alatt felhevült rohamsisasokat ordítva próbálták letépni a fejükről, de a művelet végrehajtását akadályozta az arcukra folyó gyorsan megszilárduló sajt. Amíg ezzel bajlódtak, az alabárdosok és a nyílpuskások könnyű prédájává váltak.
A Sprüngli cukrászda elé érve újabb próbatétel várta a megtizedelt amerikai hadosztályt: az üzlet előtt sűrű csokoládé massza borította az aszfaltot, melybe beleragadtak a barázdált talpú csizmák, jelentősen lassítva az előrejutást. Ráadásul a manőver közben kommunikációs zavart okozott, hogy a hírszerzésnek csak jelentős fáziskéséssel sikerült dekódolnia a svájci vezérkar switzerdütsch dialektusban folytatott, még német anyanyelvűek számára is titkosított beszélgetéseit.
Az elnök az Ovális Irodából követte a hadműveletet. Amikor jelentették neki, hogy a svájciak oldalán helvét nyílpuskások is beavatkoztak a harcokba, s ezzel az amerikai-svájci konfliktus három oldalúra eszkalálódott, dührohamot kapott. „A helvétek, vagy a faszom tudja kik, a tűzzel játszanak, nagyon meg fogják bánni, hogy beavatkoztak. Ez a néhány kiló arany nem akkora deal, hogy megérjen egy világháborút!” – üvöltötte magából kikelve, és csak akkor higgadt le, amikor külpolitikai tanácsadója elébe tette az Helvetia címszónál felütött Encyclopeadia Britannica lexikont. Az elnök ekkor hirtelen, tanácsadó testületét is meglepve úgy döntött, hogy lefújja az akciót. A megmaradt GI-ok visszaszálltak csónakjaikba, és eltűntek.
A munkaidő kezdetére a belvárost teljesen kitakarították, semmi sem jelezte, hogy a hajnalban itt harcok dúltak. Az élet visszatért a normális kerékvágásba, mintha ki sem mozdult volna onnan.
Svájc fellélegzett, de tudatában volt, hogy a veszély nem múlt el véglegesen. Az újabb amerikai intervenció ellen nem fordulhatott támogatásért a NATO-hoz, mivel annak Amerika maga is tagja. A parlament hosszú, ádáz vita után úgy határozott, hogy az idők szavára hallgatva a megváltozott geopolitikai körülmények kényszerítő hatására szakítania kell több évszázados semlegességi politikájával.
Az új orientáció jegyében tárgyalásokat kell kezdeményezni a kelet-európai országokkal a Varsói Szerződés feltámasztásáról, egyidejűleg közölve a Svájci Konfederáció belépési szándékát az újjászületendő katonai tömbbe.
A konfliktus még egy következménnyel járt: az USA a svájci kakukkos órákra 400 %-os büntetővámot vetett ki. A óragyártók az intézkedést fondorlatosan megkerülték: a kakukk helyett minden órában egy lila tehén bőgése jelzi az időt. Ebben a kényes ügyben azonban még lehet hogy népszavazás mondja ki a végső szót.
