A piacok kikerülésében természetesen segítenek a hiper- és szupermarketek reklámjai is, melyek azt sulykolják, sokkal jobban járunk, ha náluk vásárolunk, hiszen minden egy helyen kapható, és ez roppant kényelmes. Ebben tényleg van valami, de akkor is azt mondom, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át azt, hogy az életben mennyi kötelességünk van – főleg nekünk, nőknek –, és mennyi „nemszeretem” feladat hárul ránk. Hát nosza, hajrá, ezekből a feladatokból érdemes programot és élményt csinálni, akár az egész családnak.
Nosztalgiaérték
Amint rászánom magam és az időt, előtolulnak az emlékek. Egészen kicsi lehettem, mikor dédnagymamám Mohácson nevelgette a paradicsomot a piacra. Amint leszedte a nagy, piros, még langymeleg golyóbisokat, dédapám szalonnabőrrel körbedörzsölte ezeket, hogy csodásan csillogjanak majd a hajnali napfényben, a vásárlók kedvére. Ezen a kis trükkön mindig nevetett egy jót, mert bizony jó trükk volt, hiszen az ő portékája már hat óra előtt elfogyott, messze a legszebb volt a piacon. Az, hogy miért kizárólag szalonnás kenyérrel ették a vásárlók, mert valami megmagyarázhatatlan okból azt kívánták mellé, nekik talán örökre rejtély maradt. Mindenesetre dédapám már akkor tudta, hogy mi az az illatmarketing. Azóta is, ha paradicsomot látok, az illatos-füstös szalonna ott jár vele kéz a kézben a gondolataimban.
Pontosan ez az, amit a nagyáruházak nem tudnak nekünk megadni: az emlékezés, a nosztalgia és természetesen az illatok.
Mert ha kimegyünk a piacra, nemcsak lelassulunk, és figyeljük, befogadjuk a forgatagot a szemünkkel, hanem az érzékeink is fölerősödnek. Az igazi termelői áru utánozhatatlan illatát érezzük, de akár meg is tapinthatjuk, és magunk válogathatunk a természet kincseiből.
Frissesség és higiénia
Nyilvánvaló, hogy a frissesség a legnagyobb előnyük az áruknak a piacon, hiszen legyen szó akár zöldségről, gyümölcsről, hús- és halfélékről vagy tejtermékekről, a piacon általában a termelőtől érkezik az áru, vagy maga a termelő értékesíti. Előfordulhat, hogy akár csak órákkal azelőtt szedték le, hogy a standra érkeztek. Ez nemcsak az ízükön érződik, hanem a tápanyagtartalmukon is. Sőt, ha víz melletti piacra, tenger- vagy folyópartra vet minket a jó sors, akkor elképzelhető, hogy a friss reggeli fogásból vacsorázhatunk.
Nemrég Horvátországban jártunk a halpiacon, és ugyan nem beszéltük egymás nyelvét, de az eladók szinte azonnal kontextusba kerültek velünk, és bőszen mutogatták, hogy miről ismerszik meg a friss áru. Például ha a kopoltyú élénkpiros, akkor még tele van oxigénnel, ami azt jelenti, hogy a halat nemrég fogták ki. Alapos útmutatást kaptunk az elkészítésről, és sok helyen a pikkelyezést és a belsőségek eltávolítását is elvégezték. Így nemcsak friss alapanyagokat vettünk az esti grillezéshez, de sok-sok tudást magunkba szívtunk, és kicsit megismerkedtünk a helyi szokásokkal is.
Számomra a piac az a hely, ami talán a legjobban megmutatja az adott település, város vagy ország kultúráját, így ha megyek valahová, szinte az első utam a piacra vezet. Ott nem csupán a helyi alapanyagokat, de a nép temperamentumát és a másik emberhez való hozzáállását is pillanatok alatt fel lehet mérni, valamint a higiéniát is. Hiszen egy utazásnál rettenetesen fontos szempont, mielőtt belevetjük magunkat a helyi étkezési szokásokba, hogy felmérjük, mit bír a gyomrunk. Jordániában például a 40 fokban, faasztalon vágják a kecske- és birkahúst, ezt érzékenyebb európai emésztőrendszerrel nem ajánlatos kipróbálni. De például az olasz forgatagban rengeteg olyan piac van, ahol azonnal kisütik nekünk a választott húsféléket, így bátran lehet kóstolni, és gyakran be is engednek a pult mögé nézelődni, beszélgetni.
Ételszerzési szeánszok
A másik kulcsösszetevő, hogy a piac nem csupán bevásárlásra alkalmas, hanem afféle szociális tér, ahol mindenkinek van mindenkihez egy jó szava. Ahol már ismernek kicsit, ha állandó vásárló vagy, és tudják a szokásaidat, ismerik az ízlésedet… Ahová jó hazamenni. Néha otthonos érzés, vagy olyan, akár egy gasztroszínházi előadás, ahol megkóstolhatod, hogy mit viszel haza az asztalra.
A piacozás egyben társadalmi esemény is, de randinak vagy generációkat áthidaló szülő-gyerek, nagymama-unoka programnak is kiváló.
Találkozhatunk ismerősökkel, barátokkal, beszélgethetünk a standok között, megkóstolhatunk újdonságokat. Különösen igaz ez a kisebb települések piacaira, ahol a hétvégi piacozás a helyi élet szerves része, és igazi élményt nyújthat az egész családnak. A piac hangulata, a nyüzsgés, az illatok, a színek mind hozzájárulnak egy különleges, érzéki élményhez.Ezenfelül az is nagy előny, hogy az itt kapható termékek minősége is kiemelkedő, legalábbis sokkal jobb, mint a hűtőházakban tárolt, akár hosszas tartósítóprocedúrákon keresztülment hipermarketbeli társaiké.
Sok termelő inkább a hagyományos módszerekkel dolgozik, vegyszermentes gazdálkodást visz, vagy a befőtteket, kencéket, zöldségeket adalékanyag-mentesen teszi el, nem beszélve arról, hogy pontosan lehet tudni, honnan származik az áru.
Ez a magas fokú transzparencia, az ellenőrizhető minőség és elérhetőség a mai tudatos vásárló számára felbecsülhetetlen érték. Nem beszélve arról, hogy néha a vásárló maga alakíthatja a kínálatot, hiszen ott az eladó meghallgatja, hogy mit szeretnénk, milyen áru hiányzik, és következő hétre szinte biztosan lesz a vágyott termék. Az egyik kedvenc helyemen, az érdi parkvárosi termelői piacon például az egyik zöldségesnél érdeklődtem, hogy színes vagy fekete paradicsoma van-e. Akkor épp nem akadt, de már a következő alkalomkor a zöldséges széles mosollyal üdvözölt, és a kezembe is nyomott egy kis kosárral, mert emlékezett, hogy ezt kerestem, nekem hozta, kóstoljam meg. Ilyen gesztusokért az ember szívesen visszamegy, és inkább támogatja a kistermelőket, mint a multikat. A pénzünk így a helyi gazdaságban marad, hozzájárulva a vidék, a régió fejlődéséhez. Ez segít a munkahelyek megőrzésében, a családi gazdaságok fennmaradásában, és abban is, hogy a termelői tudás és hagyomány ne vesszen el. A termelők gyakran szenvedélyesen dolgoznak, és a termékeikbe fektetett munka iránti elhivatottságuk megmutatkozik a minőségben.
Ha környezetvédelmi szempontból nézzük, a piac akkor is óriási előnnyel bír, hiszen itt az árut nem csomagolják műanyagba, maguk a termékek is közelebbről érkeznek, így lényegesen kisebb az ökológiai lábnyomuk. Így mi is tehetünk nemcsak magunkért, de a környezetünkért is apró, de annál hasznosabb lépéseket.
A piac tehát sokkal több, mint egyszerű bevásárlóhely. Egy élő, lélegző közösségi tér, ahol a frissesség, a minőség, a személyes kapcsolatok és a fenntarthatóság találkozik.
Ha nem jártunk mostanában piacon, vagy ha csak néha-néha térünk be, érdemes adni neki egy esélyt. Lehet, hogy egy teljesen új világ nyílik meg, ami nemcsak a tányérunkat, hanem a mindennapjainkat is gazdagabbá teszi.
