Különleges helyre beszéltük meg az interjút: a Mammut 1. harmadik emeletén található Kollab nevű közösségi térbe, melynek falait, oszlopait sárga színű hullámlemezek borítják, az egyik felében pedig Salgó polcok sorakoznak, rajtuk különféle növényekkel. Mindezt a Paradigma Ariadné építésziroda csapata álmodta meg, amely elsősorban házakat és belső tereket tervez, másrészt az építészeti kultúramenedzsment jegyében a témával kapcsolatos kiállításokat rendez, előadásokat tart, és könyvkiadással is foglalkozik, együttműködve kulturális intézményekkel, kreatív ügynökségekkel és önkormányzatokkal is. Ők képviselték hazánkat 2021-ben a 17. Velencei Építészeti Biennálén az Othernity című kiállítással, melyen azt mutatták be, miként lehet bánni a modern épített örökségünkkel.
– Mi nem pusztán épületeket tervezünk, hanem szeretjük a tudást a közönséggel is megosztani. Elmélyült ismeretünk van a szocialista építészetről, és általában az európai és amerikai építészetelméletről, és ezt a tudásunkat hasznosítjuk az építészettel kapcsolatos kulturális projektjeinkben, de sokszor a házak tervezése során is – mondja Smiló Dávid. Hozzáteszi, itthon a szakmabeliek korlátozottan foglalkoznak építészetelmélettel, nem hisznek benne, hogy lehet a piacon hasznosítani ezt a tudást, de ha megnézzük, hogy egy épület hogyan hat az azt körülvevő térre, annak a megélésére, akkor belátható, hogy van értelme ezt az ismeretet beépíteni a tervezésbe. – Építészettel foglalkozunk, de ezt szerencsére elég szélesen értelmezzük, és nem félünk elmenni a határterületekig. Átlépni azokat jellemzően nem szoktuk, de a kapcsolódó témákban is otthonosan mozgunk – teszi hozzá Csóka Attila Róbert.
Átnemesül a hullámlemez
– Nálunk nincsenek tabuk, ami ebben a térben is látható az alkalmazott anyagok tekintetében – mondja Smiló Dávid, majd mutatja a Kollab falain és oszlopain elhelyezett sárga hullámlemezeket, hozzátéve: az inkább a hétvégi házak kertjeinek végében található kamrák és sufnik lesajnáltabb anyaga. – Ha azonban a lemezre önmagára, a saját szépségére tekintünk, és nagy felületen elhelyezzük egy pláza belső terében, amiben más anyagok is vannak, akkor máris átnemesül, és jelentést kezd el hordozni – mondja Smiló, majd Molnár Szabolcs hozzáteszi: például olyan laza, fiatalos hangulatot kelt, mint Berlin valamelyik kulturális helyszínének vagy szórakozóhelyének enteriőrje.
Életet ment a gombolyag
Az építésziroda a nevét Ariadnéról, a krétai királylányról kapta, aki segített Thészeusznak, hogy kitaláljon a labirintusból, miután megölte a Minótauruszt odabent. – Ariadné nevére egy számunkra fontos építészeti tanulmányban leltünk rá, melyet Beatriz Colomina spanyol-amerikai teoretikus írt, és az antik történetnek egy érdekes olvasatát adta – mondja Smiló, majd folytatja: – A krétai labirintust Daidalosz tervezte, akit aztán a fiával, Ikarosszal bezártak az építménybe, melyből nem találtak ki. A kutató szerint így felmerül a kérdés: miféle építész az, aki nem találja a kivezető utat a saját építményéből? Colomina viszont rávilágít arra, hogy a történetben van egy másik főszereplő is, Ariadné, aki úgy segít Thészeusznak, hogy fonalat ad neki, melyet kigombolyítva a görög harcos ki tud jutni az építményből, vagyis ezáltal tudja értelmezni a teret. Colomina szerint ezért inkább Ariadnéé az első igazi építészeti tett, hiszen sokkal fontosabb a labirintus építésénél az épített környezet értelmezése.
A Paradigma Ariadné sem csak a munka daidaloszi részét végzi el a projektjeiben, azaz nem pusztán házakat tervez, hanem az épített környezetet is értelmezi, így a téma kapcsán kiállításokat, szakmai eseményeket szervez, és könyveket ad ki. – Az épületeknek nemcsak funkciójuk, hanem jelentésük is van, hiszen kapcsolódnak a történelemhez, amit mi szeretünk felgöngyölíteni, megérteni, és kapcsolódni hozzá – mondja Molnár Szabolcs. – Amikor belefogunk egy épület, belső tér vagy kiállítás tervezésébe, akkor feltesszük a kérdést, hogy mit jelent majd a kész projekt, vagyis nem csak az adott feladatot és a megrendelő igényeit nézzük.
Építész mint generális
A Paradigma Ariadné tehát örömmel tanulmányozza egy-egy épület vagy környezet történetét, de megkérdeztük tőlük azt is, hogy vajon melyek napjaink legfontosabb építészeti trendjei, és egyáltalán kijelenthető az, hogy léteznek manapság fő irányzatok? – Elmúltak azok az idők, amikor egy bizonyos irányzat uralkodott az építészetben. Szóval nem az van, mint amikor megjelent a modern mozgalom az 1920-as években, és az 1970-es évekig teljes gőzzel ment, és letarolta az egész világot, majd utána jött a posztmodern, ami egyébként nem is volt olyan teljes körű – mondja Smiló. Kiemeli azonban, hogy
napjaink építészetére hatnak bizonyos jelenségek, mint a klímakrízis, vagy hogy Európa-szerte a már létező épületek felértékelődnek.
– Csak az anyagot pocsékoljuk, ha lebontunk, majd újraépítünk egy ingatlant, persze a piac pont ennek az ellentétét akarja, mert attól működik a gazdaság. Ezzel párhuzamosan van egy populista vonulat Európában és az Egyesült Államokban, hogy a politika szereti a régi épületeket hangsúlyozni, renoválni, vagy ha korábban lerombolták azokat, akkor újraépíteni – mondja Smiló. Hozzáteszi, napjainkra az építészről kialakult kép is átalakult, hiszen míg korábban egy szakembernek mindenhez is kellett értenie, addig manapság, akárcsak egy generálisnak, jól kell tudnia irányítania a csapatát, melyben a szereplők az egyes szakágak expertjei. A Paradigma Ariadné például Terézvárosnak készített területfejlesztési koncepciót, melyhez minden olyan tudásukra szükség volt, amellyel a víziójukat meg tudják valósítani a jövőben.
Emellett az építészet szerepe is kezd megváltozni: Csóka szerint a digitalizáció és a közösségi média hatására az emberek inkább a Facebookon találkoznak és osztják meg egymással véleményüket, így lényegesen csökken az olyan helyek szerepe – például piac, közösségi ház –, ahol ezt korábban megtették. Ha azt nézzük, hogy az emberek napi nyolc-tíz órát töltenek az online térben, akkor az építészet tényleg elveszti a korábbi funkcióját. Egy olyan elemi szintre jut vissza, mint a kezdetekben: megvéd minket az esőtől, a széltől és a naptól.
Blaha Lujza emléke
Egy jól kitalált építmény viszont még valamire képes: átalakíthatja a környezetéről alkotott képet. Ez történt a Paradigma Ariadné egyik projektje során is, amikor
a veszprémi Haszkovó-lakótelepen helyeztek el a panelek szomszédságában színes installációkat, melyek közül egy halvány rózsaszín például egy emberi arcot, míg a lila egy templomtornyot mintázott, és új értelmezési réteget adott a lakóknak a lakóterükkel kapcsolatban.
– Ez a projekt az Európa Kulturális Főváros pályázatnak az előkészítő kiállítása volt, és azt mutatta be, mi az, ami hiányzik a lakótelepről. Az installációkat bútorként lehetett használni, a járókelők akár le is ülhettek rájuk, és volt rajtuk egy QR-kód, melyet ha leolvastak, akkor egy audioguide indult el a telefonjukon, amely elmagyarázott nekik egy érdekes aspektust a lakótelep építészetével kapcsolatban.
– Az egyik kedvenc gondolkodónk, Aldo Rossi olasz építész szerint ezek a városi műtárgyak (urban artifacts) szervezik lényegében a városok köztereit, és hatnak a kollektív memóriára – mondja Molnár Szabolcs, hozzátéve: lehet ez egy hegy, szikla, folyó, színház vagy egyetem is. – Az adott dolog formája és a helye a fontos, a funkciója lehet bármi. A kedvenc budapesti példám a Blaha Lujza tér, amelynek a formája azért olyan, amilyen, mert régebben ott volt a Nemzeti Színház, csak felrobbantották, a tér pedig azért Blaha Lujza nevét viseli, mert ő is a Nemzeti Színházban lépett fel.
