Furcsa kislány voltam, olyan, aki pörög, forog és sose tud nyugton ülni, emiatt nagyon sok konfliktusnak, csúfolásnak és nehézségnek voltam kitéve az iskolában. Ez sokunkkal így van. Húsz évvel ezelőtt még nem volt jellemző, hogy erre figyeljenek a szülők, a tanárok. Nem volt idő, vagy nem volt központban a téma. Ha valaki más volt, vagy élénkebb akkor egyszerűen rásütötték a „rossz gyerek” bélyeget vagy a neveletlen jelzőt, és egy-két atyai pofonnal vagy sarokba ültetéssel „jutalmazták” ezt a fajta viselkedést. Büntetéssel sem akkor sem, most nem érünk el semmit, hiszen itt nem a rossz viselkedésről van szó. Ezeknek a viselkedési zavaroknak a kialakulása egy összetett folyamat, amit nem lehet csupán ráfogni a környezetre, a személyiségfejlődésre, a genetikai hajlamra.
Gének és környezet
Kutatások szerint talán első helyre vehetjük a genetikai hajlamot. Az ADHD esetében például a családi halmozódás gyakori, és specifikus géneket is azonosítottak, amelyek növelhetik a kialakulás kockázatát. De jelentős szerepet játszanak az úgynevezett neurológiai eltérések. Ilyenkor az agy szerkezetében és működésében is kimutathatók különbségek. Jellemzően az agy homloklebenyének – amely a tervezésért, figyelemért, impulzuskontrollért felelős – eltérő fejlődése és működése figyelhető meg. Az ingerületátvivő anyagok, mint például a dopamin és a noradrenalin egyensúlyának zavara szintén hozzájárulhat a tünetek megjelenéséhez. Ezt nagyon fontos kihangsúlyozni, mert ha ezt megértjük, akkor tudunk reagálni a kialakuló tünetekre. Meg tudjuk érteni, hogy ha valaki „túltelítődik” akkor gyakran zavarják az erős fények, hangok és élesebb megjegyzések is.
Tudjuk ilyenkor, hogy rászólással, kiabálással, kiborulással reagálni semmiképpen sem kifizetődő, mert olyan konfliktus spirálba keveredhetünk az illetővel, legyen az gyerek, vagy felnőtt, amiből nagyon nehéz mindkét félnek kikeveredni sérülésmentesen, pedig ez lenne a cél.
Bizonyos környezeti tényezők is befolyásolhatják a viselkedési zavarok kialakulását, súlyosságát. Ilyenek lehetnek a terhesség alatti és születés körüli komplikációk (alacsony születési súly, oxigénhiány, anyai dohányzás, alkoholfogyasztás), a kora gyermekkori traumák, a kaotikus, ingerszegény, vagy éppen a túlingerelt környezet is. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tényezők önmagukban általában nem okoznak viselkedési zavart, de növelhetik a kockázatot a genetikailag fogékony egyéneknél. A viselkedési zavarokat gyakran negatívként értékeli a társadalom, sajnos ezen a zavar szó használata sem segít. A negatív megítélésének gyökerei mélyen a társadalmi normákban és elvárásokban rejlenek. A nyugodt, figyelmes, szabálykövető viselkedést tartjuk ideálisnak, különösen a tanulási és munkahelyi környezetben. Az ettől eltérő megnyilvánulások – mint a figyelem nehézsége, a hiperaktivitás, az impulzivitás vagy az ellenálló viselkedés – könnyen értelmezhetők fegyelmezetlenségként, rossz nevelés eredményeként, vagy szándékos rosszaságként.
Bármennyire is porondon van ez a téma és számos fejlesztés elérhető, sokan mégsincsenek tisztában a viselkedési zavarok neurobiológiai hátterével. Azt gondolják, hogy pusztán akaraterő kérdése a megváltozás, nem értik, hogy az érintettek agyának működése eltér a tipikustól. A viselkedési zavarokkal küzdő egyének viselkedése olykor bosszantó lehet a környezetük számára. A hiperaktivitás megnehezítheti a közös munkát, vagy a nyugodt légkör megteremtését, az impulzivitás pedig váratlan és nehezen kezelhető helyzeteket teremthet. A mai társadalom nagy hangsúlyt fektet a teljesítményre és az eredményességre. A viselkedési zavarok gyakran megnehezítik a tanulmányi vagy munkahelyi sikereket, ami tovább erősítheti a negatív megítélést. És itt van a kulcs. Sztereotípia él az emberekben, hogy megnehezíti. Pedig csak megnehezítheti. És ez nagy különbség.
A vadászból nem lesz földműves
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ezek az állapotok nehézségeket okoznak, miért maradtak fenn az evolúció során. Bár erre nincs egyetlen, végleges válasz, létezik például a „vadász"/„földműves" hipotézis. Eszerint az ADHD-s vonások(hiperfókusz rövid időre, gyors reakciókészség, állandó mozgásigény) előnyösek lehettek a korai, vadászó-gyűjtögető társadalmakban. Míg a mai, strukturált, „földműves" (iskola, irodai munka) típusú társadalmakban ezek a tulajdonságok inkább hátrányt jelentenek. Sok „nagy koponya” is rendelkezett ilyen tulajdonságokkal, hiszen a hiperfókusz lehetővé teszi, hogy ami nem érdekli, arra nem figyel, de ami érdekli, arra különös belső és mély figyelmet fordít a delikvens. Órákat, napokat, heteket tud gondolkodni rajta, különös és más nézőpontokat vesz elő és csavarosabb logikával idővel akár olyan innovatív megoldásokat, fejlesztéseket, gondolatmenetet képes létrehozni amely előre lendíti az emberi élet fejlődését.
Például egy 10 éves aspergeres kisfiú válasza arra, hogy mi a tűz ellentéte az volt, hogy a fotoszintézis, mire a tanár lehurrogta, hogy nem erre gondolt. Válaszát pedig kifejtve máris logikusnak tűnik.
Hiszen a tűz oxigént vesz el, míg a fotoszintézis oxigént termel, továbbá az égés során szén-dioxid keletkezik, a fotoszintézis során pedig a szén-dioxidból lesznek a szerves anyagok. A válasz mindenképpen más mint amit megszoktunk. Akik ilyen zavarokkal élnek (direkt nem használom a küszködés szót) bizony nem a sémák szerint gondolkodnak és a sémáinkból való kilépés jelenti a fejlődést.
Nagy nevek, nagy eredmények
Albert Einsteinről feltételezik, hogy ADHD-s volt (bár akkor ezt még nem tudták diagnosztizálni). Isaac Newton is híres volt a fókuszáltságról és a társadalmi visszahúzódásáról, ami az Asperger szindrómások jellemzője. De Leonardo da Vinci akit igazi reneszánsz emberként jellemzünk, hiszen nagyon sokoldalú volt, több mindenre koncentrál, sokszor nem fejezte be a munkáit. Egy alkalommal álruhában menekült, mert nem érdekelte már az a hadi fejlesztés, amire felkérték. Edisonnak sem volt könnyű, nem illeszkedett be, már gyermekkorában napokig bezárkózott, hogy a munkájára koncentrálhasson. Nikola Tesla különc viselkedése, érdekes rituáléi és teljes elzárkózása a szociális élettől az Asperger jeleit mutatják megspékelve az igazán különleges és innovatív fejlesztéseivel. Charles Darwinról is feltételezik, hogy Asperger-szindrómával rendelkezett, visszahúzódó természete és a részletekre való rendkívüli figyelme miatt.
De a mai világ nagyjai között is szép számmal találkozhatunk olyanokkal, akik nyíltan felvállalják viselkedészavarukat, ezzel felhívva a figyelmet ennek fontosságára és arra, hogy hogyan kovácsoljunk előnyt ezekből a tünetekből.
Temple Grandin, az állatszakértő és autizmus jogi aktivista nyíltan beszél Asperger-szindrómájáról és arról, hogyan befolyásolta a gondolkodását és a karrierjét. Elon Musk A Tesla és SpaceX vezérigazgatója nyilvánosan beszélt arról,hogy Asperger-szindrómával diagnosztizálták. Richard Branson A Virgin Group alapítója nyíltan beszél diszlexiájáról és ADHD-szerű tulajdonságairól, amelyek szerinte hozzájárultak a kreativitásához és a kockázatvállaló hajlamához. Michael Phelps olimpiai úszóbajnokot gyermekkorában diagnosztizálták ADHD-val, és az úszást hatékony módszernek találta a tünetek kezelésére.
Bár a viselkedési zavarok gyakran járnak kihívásokkal, fontos látni, hogy bizonyos esetekben rejtett erőforrásokat is hordozhatnak. Megfelelő fejlesztéssel a tüneteket előnyökké kovácsolhatjuk. Egyes kutatások szerint az ADHD-s egyének gyakran kiemelkedően kreatívak, képesek „dobozon kívül" gondolkodni, és új megoldásokat találni. Ez a fajta gondolkodásmód fontos lehetett a csoport túlélése és fejlődése szempontjából.
● ADHD: Ezek az emberek gyakran rendkívül kreatívak, energikusak, spontánok és képesek a „dobozon kívül" gondolkodni. A hiperfókusz képessége, bár szelektív, bizonyos területeken kiemelkedő teljesítményt eredményezhet.
● Diszlexia: A diszlexiások gyakran erősek a vizuális-térbeli gondolkodásban, a problémamegoldásban és az összefüggések felismerésében.
● Asperger-szindróma (autizmus spektrum zavar): Az autizmus spektrumon lévő emberek gyakran rendelkeznek kiemelkedő részletorientáltsággal, logikus gondolkodással és mély érdeklődéssel egy-egy szakterület iránt.
