Furcsa kislány voltam, olyan, aki pörög, forog és sose tud nyugton ülni, emiatt nagyon sok konfliktusnak, csúfolásnak és nehézségnek voltam kitéve az iskolában. Ez sokunkkal így van. Húsz évvel ezelőtt még nem volt jellemző, hogy erre figyeljenek a szülők, a tanárok. Nem volt idő, vagy nem volt központban a téma. Ha valaki más volt, vagy élénkebb akkor egyszerűen rásütötték a „rossz gyerek” bélyeget vagy a neveletlen jelzőt, és egy-két atyai pofonnal vagy sarokba ültetéssel „jutalmazták” ezt a fajta viselkedést. Büntetéssel sem akkor sem, most nem érünk el semmit, hiszen itt nem a rossz viselkedésről van szó. Ezeknek a viselkedési zavaroknak a kialakulása egy összetett folyamat, amit nem lehet csupán ráfogni a környezetre, a személyiségfejlődésre, a genetikai hajlamra.
Gének és környezet
Kutatások szerint talán első helyre vehetjük a genetikai hajlamot. Az ADHD esetében például a családi halmozódás gyakori, és specifikus géneket is azonosítottak, amelyek növelhetik a kialakulás kockázatát. De jelentős szerepet játszanak az úgynevezett neurológiai eltérések. Ilyenkor az agy szerkezetében és működésében is kimutathatók különbségek. Jellemzően az agy homloklebenyének – amely a tervezésért, figyelemért, impulzuskontrollért felelős – eltérő fejlődése és működése figyelhető meg. Az ingerületátvivő anyagok, mint például a dopamin és a noradrenalin egyensúlyának zavara szintén hozzájárulhat a tünetek megjelenéséhez. Ezt nagyon fontos kihangsúlyozni, mert ha ezt megértjük, akkor tudunk reagálni a kialakuló tünetekre. Meg tudjuk érteni, hogy ha valaki „túltelítődik” akkor gyakran zavarják az erős fények, hangok és élesebb megjegyzések is.
Tudjuk ilyenkor, hogy rászólással, kiabálással, kiborulással reagálni semmiképpen sem kifizetődő, mert olyan konfliktus spirálba keveredhetünk az illetővel, legyen az gyerek, vagy felnőtt, amiből nagyon nehéz mindkét félnek kikeveredni sérülésmentesen, pedig ez lenne a cél.
Bizonyos környezeti tényezők is befolyásolhatják a viselkedési zavarok kialakulását, súlyosságát. Ilyenek lehetnek a terhesség alatti és születés körüli komplikációk (alacsony születési súly, oxigénhiány, anyai dohányzás, alkoholfogyasztás), a kora gyermekkori traumák, a kaotikus, ingerszegény, vagy éppen a túlingerelt környezet is. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tényezők önmagukban általában nem okoznak viselkedési zavart, de növelhetik a kockázatot a genetikailag fogékony egyéneknél. A viselkedési zavarokat gyakran negatívként értékeli a társadalom, sajnos ezen a zavar szó használata sem segít. A negatív megítélésének gyökerei mélyen a társadalmi normákban és elvárásokban rejlenek. A nyugodt, figyelmes, szabálykövető viselkedést tartjuk ideálisnak, különösen a tanulási és munkahelyi környezetben. Az ettől eltérő megnyilvánulások – mint a figyelem nehézsége, a hiperaktivitás, az impulzivitás vagy az ellenálló viselkedés – könnyen értelmezhetők fegyelmezetlenségként, rossz nevelés eredményeként, vagy szándékos rosszaságként.
