A sötét oldal romantikája, avagy miért veszélyes a bűnözők, gyilkosok iránti rajongás?

Az elmúlt években egy markáns trend figyelhető meg a filmiparban: a bűnözők, sorozatgyilkosok és más, deviáns viselkedést tanúsító személyek életének és motivációinak mélyreható feltárása. Ezen feltárások érdekfeszítők, és sok nézőt szegeznek a képernyők elé, hiszen sokunkban felmerül a kérdés, hogy lehetett képes valaki arra a bűntettre vagy erőszakra, ami egy ép elmének felfoghatatlan. Mert azt szögezzük le, hogy egészséges gondolatokkal és értékrenddel bíró ember nem gyilkol, rabol és kínoz megoldásképpen. Miért kell felmentést keresni egy sorozatgyilkosnak, és ez hogyan hat a mindennap­jainkra? – teszi fel a kérdést pszichológus-újságíró szerzőnk.

Szinte majdnem minden ilyen szándékosan elkövetett erőszakos cselekedet mögött húzódik valami olyan felfoghatatlan trauma vagy mentális probléma, ami akár magyarázat is lehetne a szörnyű tettekre. De jó, ha odafigyelünk, hogy ezek magyarázatok, és nem kifogások vagy szimpátiát előhívó tények. Miközben kijelenthetjük, hogy nincs „tipikus” profil, vannak mintázatok vagy statisztikák, melyek ismétlődnek, vagy fellelhetőek gyakorta az ilyen esetekben. Hiszen a kegyetlenség kegyetlenséget szül. Egy szörnyeteget egy másik szörnyeteg hív életre, és a kört nehéz megszakítani, nehéz levetkőzni a tanult és megszokott mintákat.

Az elkövetők között a leggyakrabban diagnosztizált kórképek például az antiszociális személyiségzavar, melynek jellemzője a bűntudatnélküliség vagy a mások érzéseinek és önrendelkezésének teljes figyelmen kívül hagyása. Érdekes adat, hogy az elfogott és megfigyelt bünözőknél ez az arány férfiaknál 47, nőknél pedig 21 százalék, míg a teljes társadalomban ennek az állapotnak az előfordulása csupán 2-4 százalék közé tehető.

Továbbá a skizofrénia, a különféle téveszmék és a mostanában olyan gyakran emlegetett nárcisztikus személyiségzavar is lehet az elkövetők sajátja. Okként gyakran előhozakodnak a gyerekkori traumákkal, ami a vizsgált alanyok majdnem felénél előfordul. Ezek kizárólag mind súlyos fizikai bántalmazáshoz vagy szexuális abúzushoz köthetők. A magyarázat igen egyszerű: ha valaki a fejlődésének korai szakaszában elszenvedte ezeket, és nem látta soha egy szeretetteljes kapcsolódás mintáját, akkor hajlamos ugyanezen sémák követésére a felnőttkorában is. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekkori trauma vagy a mentális betegség nem szükségszerűen vezet sorozatgyilkossághoz. Nagyon sok ember él át traumákat vagy küzd mentális problémákkal anélkül, hogy erőszakossá válna. A brutális bűncselekmények elkövetésére való hajlam egy rendkívül komplex jelenség, amely számos biológiai, pszichológiai és társadalmi tényező együttes hatásának eredménye lehet.

Az emberi psziché mélyén ott rejtőzik egyfajta morbid kíváncsiság a sötét, tiltott dolgok iránt. A sorozatgyilkosok a társadalmi normák legszélsőségesebb megszegői, tetteik a jó és a rossz közötti határvonalon túl helyezkednek el. Ez a deviancia sokak számára egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Általában ezen bünözők sorozatosan követik el a rémtetteiket, valószínűsíthetően magas intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy ne bukjanak le hamar, és ez még érdekesebbé teszi őket.