Anyai fohászok

Sifter József: A vonaton

Egy zimankós téli napon a kötelezettségem a fővárosba szólított, ahová vonattal utaztam. Félúton felszállt egy 20-22 év körüli nő és velem szemben, az egyik ülőhelyet már elfoglaló férfi mellett foglalt helyet. 

Történetek legmelegebb nyarunkról

Az elmúlt év vége felé és az újév első heteiben sorra jelentek meg értékelések a 2024 esztendőről. Tartalmukat tekintve nem mindegyik mondató szívderítő olvasmánynak: a társadalom kettéosztottsága megjelenik az értékelésekben is. Egy valamiben azonban közeliek az álláspontok. Ez pedig nem más, mint az, hogy a 2024-es év ízelítőt adott a klímakatasztrófa következményeiről – 1901 óta a legmelegebb nyarat tudhatjuk magunk mögött.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Gyerekkoromban többször is feltették a kérdést: Na, mi leszel, ha nagy leszel? Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy csokoládégyáros. Azt, hogy mi táplálhatta a felnőttkorban majd elérendő vágyam beteljesülését, arra több évtized eltelte után sem tudom a pontos választ. Lehetséges, hogy az édesség megvonása. No, nem azért, mert a szüleim az egészséges táplálkozás elkötelezett hívei lettek volna. Bizonyos körülmények miatt a tudatos táplálkozásra történő nevelés nálunk, ahogy még sok családban az ötvenes években, nem is lett volna kivitelezhető.

A magyarországi televíziózás fekete napja

Ilyen altesti érdeklődés mellett Orbán Viktornak a végén még farokügyi államtitkárt vagy kormánybiztost kell kineveznie.

Háry János reinkarnációja

Magyarországon nem mondható fejlettnek a demokrácia, és nem cserélődnek a pocsék állami szolgáltatások miatt a miniszterek sem. Nálunk pótcselekvések történnek.

Látszik már az alagút végén az alternatíva?!

„A létező társadalmi valóság nem az egyetlen lehetséges, alternatívák elképzelhetőek és talán elérhetőek is.” (Henri Tajfel)

Zajlik a kultúra fideszesítése, a hatalom már nem is titkolja, mi az, amit tilt, tűr vagy támogat

Az elmúlt hetekben is egymás után kerültek napvilágra az egyes intézmények vezetői és alkalmazottaik között zajló – nem mindig tisztességesnek mondható – játszmák.

Celebvilág Magyarországon

Magyarországon a szegénységnek már ezer arca van

Egyre több iskolázott magyar állampolgár is küzd a lecsúszás veszélyével, sőt, már ennek a többnyire vissza fordíthatatlannak tűnő folyamatnak a végéhez közeledik.

Megéri celebnek lenni

Cifra nyomorúság

Viselkedéskultúra

Orbán Viktor elérte, a magyarok most már elkezdtek félni a nemváltó műtétektől is

Nem állíthatjuk, hogy ez a félelem volt az egyetlen oka annak a csúfos vereségnek, amit az ellenzéki pártoknak el kellett szenvedniük az idei parlamenti választásokon, de hogy a legnagyobb mértékben hozzájárult a Fidesz győzelméhez, abban egészen biztosak lehetünk.

Demeter Szilárd, avagy az orbáni kultúrpolitika faltörő kosa

Demeter Szilárd nem csak egy a tízmillió magyar állampolgár közül, hanem ő az a személy, aki nem csak feltétel nélkül végrehajtja a kulturális életre vonatkozó kormányzati döntéseket. Egy-egy mondatából arra lehet következtetni, hogy nem mozog otthonosan a kultúra minden szegmensében. De Orbán Viktornak sem filozófusokra van szüksége, hanem hű és engedelmes alattvalókra.

Az ünnep ereje

A jövő évi választások tétje

Alapvető kérdés, hogy továbbra is egy egyre zártabb, vagy pedig egy nyitott társadalomban fogunk élni, a társadalmi fejlődés mintája nyugati, vagy keleti lesz, s a mindent központosító rendszert erősítjük-e meg, vagy visszaadjuk az intézmények autonómiáját.

Valami bűzlik!

A Magyar Hang talált rá az Erdély.ma portálon a Szakács Árpád tollából származó írásra, amely éles kritikával illeti a magyarországi kormányzó elit néhány meghatározó alakját.

A kultúra megszállói, vagy megszállottjai?

Ha megkérdeznénk a közvéleményt, hogy a kérdésben szereplő állítások közül melyik jellemzi leginkább a regnáló hatalmat, akkor feltételezhető, hogy pártszimpátiával beazonosítható válaszokat kapnánk.

A kultúra hiányáról járvány idején

A kormány eljátszotta a bizalmunkat

Tíz év

Látkép trauma után

Kilépni a komfortzónából

Egy verskedvelő gondolatai – a költészet napjára

Ha számba vesszük, hány alkalom van egy évben, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljunk a magyar kultúra felé, akkor nyugtázhatjuk, hogy nem lehet okunk panaszra. Ha azt vizsgáljuk, hogy a magyar társadalom mekkora hányada érdeklődik ezen ünnepek iránt és hányan vannak, akik csak ilyen alkalmakor, vagy még ilyenkor sem találkoznak a kultúrával (kulturális alkotásokkal-termékekkel, vagy szolgáltatásokkal), akkor már van okunk panaszra.

A beletörődés alaptanterve

Vakon csúszunk a szakadékba

A kultúrharc árnyékában

Áldott, békés Magyarország

Egy megtépázott sikerágazat