Celeb itt, celeb ott – celebműsorok már nemcsak a kereskedelmi csatornákon. Ismerős celebarcok köszönnek ránk. A celebség korszakába léptünk. Már a politikusok közül is sokan celebesednek. A celebek között is vannak néhányan, akik politizálnak és kifejezik imádatukat a kormánypárt, a kormányfő iránt. Van közöttük, akit a kormányzópárt kisebbik fele biztosan nem hívna meg egy agapéra. Vagy mégis? Van közöttük olyan, akiről azt gondolhattuk, hogy főállású férfikényeztető, amibe mára már elfáradt. Jelezte is egy interjúban, hogy a politika színpadán kíván a jövőben helytállni. Nem lesz egyedül azok között, akiknek két értelmes mondat még nem hagyta el a száját a Parlamentben, meg azon kívül.
A celebműsorokkal a kétezres évek elején kezdtünk ismerkedni. Ekkor robbantak be az ilyen típusú műsorok Magyarországra. Ekkor vette kezdetét néhány nyomtatott újság bulvárosodása is. 2023 elején még úgy tűnt, hogy csúcsra járatási kísérletnek lehettünk szemtanúi a celebműsorok gyártását és közvetítését illetően 2022-ben. Tévedtünk, a trend folytatódott, a bulvárlapok és a kereskedelmi csatornák öntötték ránk a – szerintem – gagyit. Néha úgy tűnik, hogy egy, a jelen valóságtól eltérő, párhuzamos világba akarják bevonni a nézőiket azzal a céllal, hogy minél kevesebbet foglalkozzanak azzal, ami ebben az országban ténylegesen történik.
Ugyan a FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) még nem jelzi, a celebműsorok megjelenésével új foglalkozási kategória is született: a megélhetési celeb. Így ma már nemcsak megélhetési bűnözőről és megélhetési politikusról – a kettő időnként fedi egymást – beszélhetünk. Sokszor és sokan próbálták már megfogalmazni, hogy kit és mi motiválhat arra, hogy megélhetési celeb legyen. Elfogadom azokat a magyarázatokat, amelyek a motivációt az adott egyéniség határainak feszegetésében, az önismeret kiteljesítésében, a hírnévben és a játék örömében jelölik meg. (Megjegyzem, József Attila biztosan nem ilyen játékokra gondolt a Levegőt! című versében, amikor azt írta: „jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!")
A fentieken kívül számtalan okkal magyarázható, kiből lesz megélhetési celeb. Az életutakat vizsgálva mondhatjuk, hogy például abból, akinek korábbi életpályája valamilyen okból már nem folytatható. Aki felnőttként sem tudja eldönteni, melyik az a foglalkozási szerep, amit élete végéig művelnie-kiteljesíteni kellene. Akiről egy hosszú ideje vitt foglalkozási szerep után valaki(k) kinyilvánítják, hogy arra alkalmatlan, vagy ezt saját maga ismeri fel. Aki ilyen vagy olyan okból pénzszűkében van, stb. Nem lesz igazi megélhetési celeb, csak rossz celeb, aki nem eléggé narcisztikus, nem eléggé exhibicionista. A naponta foglalkoztatott celebeknél egyik tulajdonság sem hiányzik. Akiket látunk, azok mindenáron szeretnék (szeretik) a belső énjüket, stílusukat a külvilág felé megmutatni. Sőt egyeseket az sem zavar, ha a szoknya, vagy a nadrág alattiból is kivillan valami.
Azok számára, akik olvasták a „Megéri celebnek lenni” című írásomat (Népszava, Szép Szó. 2022. 09.18.) rögzítem, hogy nincs celebfóbiám, csak nem ízlésem szerinti az életmódjuk (ma már ez is a nyilvánosság előtt zajlik), a televíziós szereplésük. A közreműködésükre építő műsortípusok messze állnak az én és még sokak kultúrájától. Fagyiból is megárt a sok, a celebekről és a celebműsorokról nem is beszélve. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mégis arra következtethetnék, hogy a nem is olyan távoli jövőben a kereskedelmi televíziós csatornák nem is dobnak majd a médiapiacra olyan műsort, amelyben ne szerepelnének celebek. Megjegyzem, akkora celebkínálat nincs ebben a kis országban – már importra is sor került –, hogy ne mindig ugyanazokat az arcokat láthatná a nagyérdemű. Azokat a celebeket meg, akiket a politika is használ, ha tetszik a nézőknek, ha nem, a kormányközeli kereskedelmi csatornának napi több műsorban is foglalkoztatni kell.
A közelmúltban a sokat foglalkoztatott celebcsalád egyik tagja nyilatkozta egy interjúban, hogy „már a vízcsapból is mi folyunk, az emberek meg fognak utálni bennünket". Van, akinél ez az állapot már véglegessé vált, de még sokan követik és nézik őket. De megnyugtatom, a kereskedelmi csatornák műsorkészítőinél ez az állapot még hosszú ideig biztosan nem következik be, mert a csatorna nézői, követői számára az olyan sokkhatással járna, amit ők nem engedhetnek meg maguknak.
Nem állítom, hogy párhuzam vonható a társadalom peremére szoruló és a lecsúszás veszélyével fenyegetettek arányának az emelkedése és e műsorok nézettsége között. Azt viszont állítom – Józsa Péter egykori művelődéskutató 1972-ben közzétett téziseit és az ő nyomdokain elinduló társadalmi miliő kutatásokat tanulmányozva –, hogy a jelzett társadalmi réteg többsége számára ezek a műsorok ún. életpótlékot is jelentenek. Józsa többek között azt állítja a kulturális, műveltségi blokkok kutatása során, hogy a fenti társadalmi csoport tagjai által alkotott blokkba tartozók „(…) látóköre nagyon is behatárolt (…) világukat a mindennapi fizikai létfeltételekért folytatott küzdelem uralja (…) jellemző rájuk a nagy evések, ivások, a testi élvezetek hajszolása, a szex, sport, tánc”. Azt már én teszem hozzá, hogy a napi megélhetési gondjaik közepette feltételezhetően nem vágyakoznak olyan műsorok megtekintésére, amelyek gondolkodásra is késztetné őket.
Azon fiatalok számára, akiknek mondjuk Petőfi még tájverseinek az értelmezése is gondot okozott általános iskolai tanulmányaik során, kuriózumként is hathatnak az ilyen típusú műsorok. Van mit nézniük. Ők biztosan nem hiányolják a kereskedelmi csatornák kínálatából Páskándi, vagy Örkény színdarabjainak a sugárzását. Az elmúlt 15-20 év celebműsoraiban volt már minden: szájba köpéstől kezdve, férfi nemi szervvel történő helikopterezésen, erotikus zuhanyozásokon keresztül a lámpaoltás utáni dugásokig. De friss élménnyel is szolgálhatunk. Itt van például a Gyertek át szombat este című, sokadik évadot megélt műsor, amelynek szereplőiről a csatorna honlapján sok mindent megtudhattunk. Olyan magvas dolgokat is, mint hogy „kakas csípte meg Józan Laci kukacát gyerekkorában”, meg „nem a kutyatáptól nőttek meg Hargitai Bea mellei”. Sokat elárul a magyar társadalom adott celebfüggő célcsoportjairól, hogy ezek a műsorok évről-évre nagy nézettséggel mennek.
Sokszor feltettünk már a kérdést, hogy van-e igény ezekre a műsorokra? A választ a műsorok mindenkori nézettsége adja meg. A nézettségi adatokból arra következtethetünk, hogy van igény rájuk, mára már kortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül kielégítendő szükségletté váltak. Azt a kérdést is sokszor feltettük, hogy milyen értékeket képviselnek ezek a műsorok. A válaszokból arra lehet(ett) következtetni, hogy ki-ki a saját értékpreferenciájából kiindulva tette le a voksát az egyes műsorok minősítésekor. Szerintem sokan vagyunk olyanok, akik már régen felismerték, hogy ezek a műsorok nem értékközvetítési céllal készülnek, sokkal inkább az egyes csatornák nézettségi szintjének az emelése és ezáltal a profitszerzés érdekében szórakoztatják a nézőiket. Ez, sajnos felülírhat mindent! Így többek között az erkölcsi és etikai szabályokat, a személyiség tiszteletben tartását.
Azt a kérdést meg csak félve teszem fel – rám ne üssék a demagógia bélyegét –, hogy megengedhető-e a gazdasági visszaesést és egyes társadalmi csoportok elszegényedését is előidéző események – mint a Covid-járvány vagy az ukrajnai háború – után és idején a nagy forrásigényű celebműsorok legyártása? Amikor háborús költségvetésre és vészhelyzetre való hivatkozással valós értékeket közvetítő független színházi társulatok, kulturális közösségek kivéreztetése folyik. Megengedhető-e a számtalan celeb-főzőműsor legyártása, amelyekben szemlátomás az ételekkel való pazarlás folyik (a celebként viselkedő mesterszakácsok kukába dobálják a győzelemre törekvők félresikerült ételeit), miközben sok magyar családban nem jut mindennap étel az asztalra?
