;

Orbán-kormány;tűzijáték;

- Cifra nyomorúság

A magyar filmek archívumában bizonyára megtalálható az 1938-ban forgatott Gertler Viktor film, a Cifra nyomorúság. Sokaknak ajánlanám megtekintésre. Drámai erővel, szatirikus éllel mutatja be egy deklasszálódott magyar milliomos család történet. Kritikus képet fest kora társadalmáról, többek között bemutatja, hogy a Horthy-korszak Magyarországán a sikeres életpálya, az ezzel járó anyagi és társadalmi felemelkedés nagyrészt független az egyéni kvalitásoktól és a munkába fektetett energiáktól. Láthatjuk azt is, hogy mire képes egy család, hogy mást mutasson magáról, életmódjáról, mint ami valójában jellemzi. A történet fő szála szerint a család feje, Felici Félix milliomos bankár egy üzletkötés alkalmával rossz döntést hoz, így egyik napról a másikra a tönk szélére sodródnak. A kilátástalannak mondható helyzetet látva öreg inasuk tanácsára – hogy ideig-óráig megmeneküljenek a deklasszálódás szégyenétől – különböző trükkökkel megpróbálják fenntartani az úri életmód látszatát.

Arról jutott ez eszembe, hogy a magyar kormány Európa legnagyobb tűzijátékát kívánja megrendezni augusztus 20-án. Hogy mi köze van a felidézett film történetének a magyar kormány tűzijátékos döntéséhez és ezzel együtt a mai magyar valósághoz? Nagyon is sok, a hasonlóság nem mondvacsinált. Igaz, nagy a különbség a tekintetben, hogy 2022 Magyarországán nem egy-egy család, hanem a társadalom jelentős hányada issza meg a levét az Orbán-kabinet elhibázott gazdaságpolitikai döntéseinek. A magyar miniszterelnök és kormánya által az elmúlt évtizedben végzett munka ezekben a hetekben, hónapokban méretik meg igazán, és úgy tűnik, hogy könnyűnek találtatik.

Az egy évtizedes gazdaságpolitika döntésekből eredeztethető bajokat a kormányfő csak tetézte ez év elején a helikopterről szórt választási pénzekkel. Ehhez a fedezetet – elemzők szerint – nagyrészt kötvén- kibocsátásokkal és kedvezőtlen kamatozású hitelekkel biztosította. Nemzeti gőgből, no meg a gazdagsági eredmények látszatának fenntartása és az uniós elvárások elutasítása miatt lemondott a kedvező kamatozású hitelek igénybevételéről és megakasztotta az országnak járó támogatások folyósítását. A hatalomban maradás érdekében az oligarcháknak és a különböző társadalmi rétegeknek kiszórt pénzzel nagymértékben kiürítette az ország kasszáját, elszállt a költségvetési hiány, nőtt az államadósság, megugrott az infláció és ritkán látott mértékben gyengélkedik a forint. A jelek szerint mindezt már csak megszorításokkal tudja kezelni a kormányfő.

Amíg bírta a költségvetés és a válság jelei nem erősödtek fel, féktelen pazarlás volt tapasztalható, amihez a kormánypárti többség és a köztársasági elnök, majd később az elnök asszony is asszisztált. Miközben nem jutott pénz például a közszférában dolgozók és a pedagógusok bérének emelésére, soha nem látott mértékben növelték a miniszterelnök, a miniszterek és az államtitkárok, az országgyűlés elnöke, valamint az állami szervezetek első számú vezetőinek bérét. A költségvetés terhére megrendezték a vizes világbajnokságot, bőkezűen támogatták a kortárs keresztény zene ünnepét, a modern gospelt.

Milliárdokkal járultak hozzá a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a fideszes káderképző működtetéséhez. Az MCC-t fenntartó, kormánynak kedves alapítvány még hajókat is vásárolt a balatoni kikötőjébe. Amikor már sokan látják – bár még nem elegen –, hogy nagy a baj, akkor a kormányzó párt újabb pénzeket felemésztő vármegyékről, meg főispánokról hablatyol és dönt. Miközben milliók egyik napról a másikra élnek, aközben a néhány hónapja megválasztott új államfő tisztelgő látogatásokat tesz a világban honvédségi repülőgéppel, és a keveseknek kedvező éppen most megnyirbált családtámogatási rendszerünket "népszerűsíti". Miközben sokakat egzisztenciális válság fenyeget – amihez hozzájárul az ún. „kata-törvény”, meg az augusztus elsejétől életbe lépő rezsiemelés is –, aközben újabb pénzégetésről szóló hírrel borzolják mindazok kedélyét, akik még képesek gondolkodni, nem vesztették el a józan ítélőképességüket és még tudnak számolni. A hír pedig arról szól, hogy a kormány az államalapítás közelgő ünnepén milliárdos költséggel tervezi megrendezni "Európa legnagyobb tűzijátékát". Hadd lássa a világ, hogy nem csak kenyeret – bár keserűt –, hanem cirkusz is tud adni népének. Mert hát a látszat a fontos, hogy van még mit ünnepelni. Ezzel is szeretnék eltakarni a nemzetközi és európai indexek tényeit, amelyek a magyar társadalom lecsúszását jelzik. Hát mi ez, ha nem az orbáni rendszer cifra nyomorúsága?

Nem tudom mennyire marad meg a címben szereplő három fogalom a hazai baloldal hívószavának, annyi bizonyos, hogy tizenhárom értelmiség ezt ajánlja a kora nyáron megjelent tanulmánykötetében a nagyközönségnek. Nem politikai kiáltványt szerkesztettek, nem látják úgy a helyzetet, hogy álláspontjuk mozgósító erővel bírna, még ha a szövegek erősen kritikusak is a fennálló világrendszerrel és a hazai autokráciával szemben. Töprengésre és vitára hívnak akár egy későbbi politikai cselekvés lehetőségének reményében. Ennek jegyében igyekeznek meggyőzni olvasóikat egy antikapitalista, baloldali kritikai gondolkodás és felelős cselekvés mellett.