Randolph L. Braham emlékére

Kőbányai János: Öngyilkos kulturkampf

Kőbányai János: Izrael ideje

Kőbányai János: Új korszak delelőjén

Kőbányai János: Vonzások és (szín)választások a budapesti villamoson

Kőbányai János: “Miért hagytuk, hogy így legyen?”

Kőbányai János: Egy életmű feltámadása (Pásztor Béla)

Kőbányai János: “Egyszer szépek voltunk együtt …” (Somló Tamás-ünnep után)

Kőbányai János: Totem és trauma

Izrael-piruett - Budapestről

A holokauszt sodrában

Eurüdiké vonzásában

Tudósítás a láva közepéről

Rejtély. Ez a folyamatosan feszegető, kérdést kérdésre halmozó bizonytalanság, ami leginkább körüllengi nemcsak a pályakezdő Szomory Dezső A tudósok című regényét, hanem a most Atlantisz-létből felbukkant magyar nagyregényt is. A művet, amit annyian szerettek volna megalkotni akár a magyar, akár majd’ minden nemzet irodalmában – s ami oly kevés írónak (nemzetnek, illetve nemzet fiának vagy lányának) sikerült.

Elie Wiesel: túlélő vagyok

Elie Wiesel jelentősége, ugyanúgy mint Kertész Imréé, abban testesült meg, hogy egész életművével azon volt, a holokauszt apokalipszisét az emberiség „kollektív emlékezetébe” vésse. Elie Wiesel elvégezte, amit Auschwitz rábízott: az ő tudósítása volt az, amely először átütött, célba ért, és képes volt „kollektív” emlékezetté tenni az Auschwitz-tapasztalatot. Egész életét a holokauszt-emlékezetnek, s az ezzel ezernyi szállal összefüggő ügyeknek szentelte. A július 2-án 88 évesen meghalt íróra egy régi interjú felidézésével emlékezünk.

Saul napló

Egy hétvége alatt négy rangos fesztiváldíjat nyert Nemes Jeles László Saul fia című filmje. Zágrábban, Stockholmban, Bydgoszczban, és az Egyesült Királyság több városában megrendezett zsidó filmfesztiválon idén először díjazták a legjobb első filmet. Ez a film egyben Magyarország hivatalos Oscar-nevezése a legjobb idegennyelvű film kategóriájában.

Göncz Árpád és nemzedéke

Közhely, hogy a fénykép mennyivel szélesebb dimenziót képes érzékeltetni egy korszakból, és atmoszférájából, mint az írásban elbeszélt történet. Az idő mindkét fajta rögzítése azonban abból a szempontból közös természetű, hogy témájukat korszakonként mindig más és más fénytörésben és kontextusban mutatja föl.

Pokolra ment, dudás lett

Egy költő, aki napjainkban New Yorkban él, nem verseivel, hanem egy film főszerepével vált hazájában és - remélhetően - sokfelé a világban is híressé. Korunkban szinte tipikus történet. Röhrig Géza játszotta a cannesi nagydíjas Saul fia című film főszerepét. A rendező, Nemes Jeles László zseniálisan választott - véli cikkünk szerzője, aki már sokkal régebben ismeri Röhrig Gézát és kíséri figyelemmel sorsának alakulását.

Egy regény születése

Az idei Könyvhét egyik kiemelkedő megjelenése lesz Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert, című regényének újra kiadása. (Eredetileg 1966-ban jelent meg.) Mi sem ismertetheti jobban a könyv tartalmát és szándékait, mint maga a szerzője. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában a V.3670/13/2 jelzetszám alatt őrzött – ezidáig publikálatlan – autográfot Lesznai Anna fordításra szánta, a szöveg ezért stilisztikailag nem tökéletes. Az ekkor New Yorkban élő írónő a Guggenheim Alapítványhoz benyújtott pályázati kérelemben foglalta össze a regény írásával eltöltött harminc éve küzdelmeit és céljait. A dokumentum - 1952-ben íródott - amikor a könyv háromnegyede készült el. Az írói műhelymunka jellegzetességeit közvetítendő a dokumentumon stilárisan nem változtattunk, ám a helyesírást a mai szabályoknak megfelelően javítottuk.

Heller Ágnes: Egy „téma” megkeresett

Heller Ágnes 86 évesen is folytatja a saját maga kialakította hagyományt: két évente letesz egy új filozófiai művet az asztalra. Olyan munkák sorába illeszti monografikus vizsgálódásait, amelyek nem csak a szűk szakmája, hanem a legszélesebb tömegek érdeklődésére is számot tarthatnak. Ezúttal filozófiai vizsgálódásainak az önéletrajzi emlékezés a témája, Az álom könyv folytatásaként, mintegy abból „kinőve”. Hiszen mi lehet általánosabb, minden ember életére jellemzőbb, mint az álom, s a még inkább bennünket meghatározó életfunkció, az emlékezés. Új műve ezúttal az utóbbi körül kristályosodik ki.

Izrael a megroppant világrend árnyékában

A mai megroppant, s valamilyen új status quot kereső világrend főszereplői, a nagyhatalmak, valamint embermilliárdok keresik a megoldást válságból válságba bukdácsoló sorsukra. E Góliátok között egy Dávid is küzd puszta létéért: a mai Izrael. Területe még Magyarországnál is kisebb, 2014-ben 8 143 300 lakója volt. Mintegy 75 százalékuk, 6 212 00 zsidó, 20 százaléka - 1 718 400 - arab. A világban élő összes zsidó 43 százaléka Izraelben él, tehát a diaszpórában élő, valamilyen módon zsidónak számító emberrel együtt is ez a népesség e nagy hatalmak küzdelmében parányi pont.

Amíg újra nem találkozunk

Atlantisz örvénye - a beatkorszak emlékei

Kontinensnyi távolságból és annál még távolabbi emlékek dzsungeléből szabadította ki, s mozgósította az érzelmeimet, sőt vele egy ideig mindennapi tevékenységemet - a magam számára is a legmeglepőbben – a Beatünnep 50 koncertet megelőző (felvezető) néhány hét. A mai kor digitális technikája, a YouTube révén megannyi koncertre látogathattam el - ahol valaha részt vettem, s ahol nem – sőt: életemben először blogot indítottam, kis filmecskék és szövegforgácsok új műfajával kísérletezgetve a demokratikus felületen, ahol a feltöltések sűrű szövevénye és a lelkes, vagy perlekedő kommentek révén egy kollektív regény folyamába sodródhattam.

A folyóirat-történet, mint regény

"A jó újságírónak semmit sem kell tudnia, csak azt, hogy kitől kérdezze meg” – a szintén zsurnaliszta apámtól kapott, s igen jól használható bölcsesség ezúttal csődöt mondott. A kívülről jött ember megdöbbenésével fedeztem fel, hogy nincs kitől kérdezni. Azaz: eleddig nincs folyóirat monográfiánk, s ami szinte már sokkoló - még a folyóiratok folyóiratának: a Nyugatnak sem.

A magyar arkangyal azt üzente ....

Minden korszak, minden pillanata "történelmi". Azzá teszi az idő. Mint roppant szakadékon végigzúdúló víztömeg hagyja maga után a bűzlő, mocsaras talajt, amelyet a maga perc-életében örvénylőn és viharosan uralt, s le- és továbbvonulván hagyja szabadon a korszak felgyülemlett uszadékát - megismerésre kínálva a meder, valamint az imént rásodort- és száradt hordalék anyagát és rajzát: a természetét.

És mégis és

Marc Chagall, Ámos Imre és a Zsidó Jézus

A világ a holokauszt után kezdte újra felfedezni Jézus zsidó voltát. Ha lehet azt mondani, a Bibliának ez a régi-új, vagy inkább: eredeti, olvasata volt ennek a tragédiának a kevés pozitív eredménye. A Jézus életére, s a körötte kikristályosodott irodalomra és legendáriumára, épülő európai kultúra majdnem kétezer év után ismét szembesült az egyébként a legfelületesebb újszövetségi olvasó számára is evidens ténnyel, elsősorban zsidó tudósok, David Flusser és Vermes Géza kutatásai és népszerű Jézus-életrajzai nyomán.