Giczy György: Biblia és Korán

Giczy György: Papírsárkány

Késésben vagyunk

Nemzeti felelősség és szegénység

Az elszegényedés stációi

Télen a közüzemek tartózkodnak attól, hogy díjhátralék esetén a szolgáltatást megszüntessék. Ez az évszakra korlátozódó szolidaritásuk. Ahol viszont már megszüntették, ott azért pusztán a szélsőséges időjárásra tekintettel sem állítják helyre, mert aki egyszer kikerül a rendszerből, az nem egykönnyen kerül vissza. Márpedig az a kulcskérdés, miként lehetne a 21. században, Európa közepén elkerülni, hogy családok sokaságának nélkülöznie kelljen az emberhez méltó életet biztosító közüzemi szolgáltatásokat? Hogy senki se kerülhessen az elszegényedés megállíthatatlanul sodró erejű folyamatába. Mert ezen a lejtőn valóban nincs megállás.

Messianisztikus remények

A zsidó messianizmus, amely a Szentírásra épülő judaisztikai irodalomban folyamatosan gazdagodott, páratlan jelensége a vallás- és kultúrtörténetnek. Nincs kortársa és egyáltalán nincs párhuzamba állítható előzménye. S ugyanezt elmondhatjuk a kereszténységnek erre a hagyományra épülő, ámde sajátos teológiai elemekkel bővült Messiás-hitéről is. Ezért csak és kizárólag a zsidó és a keresztény messianizmus között állítható fel - a különbségek ellenére – a párhuzam.

Egyre mélyebbre süllyedünk

A pártpolitika világában az eredmények, avagy az esélyek mérlegelésekor azonban messzemenően beigazolódik nemcsak a platóni idealizmus, hanem annak a későbbiek során kibontakozó szubjektív változata is. Az a fajta gondolkodásmód, amely annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy már nem tud visszatalálni hozzá.

Koronaeszme és nemzettudat

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. I. István még augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg. A két világháború között a Trianon előtti Magyarország visszaállításának álma kötődött e naphoz, a háború után először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd 1949-ben az új alkotmány hatályba lépését, az új, szocialista államalapítást időzítették erre a napra. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepeltük.

Az irgalom és az ifjúság

A július utolsó hetében, Krakkóban rendezett XXXI-ik Katolikus Világifjúsági Találkozó a feloldhatatlan tragédiákat enyhíteni-gyógyítani képes irgalmasságról szólt. A világ minden tájáról érkezett, mintegy kétmillió fiatal és a Szentatya közös programjain az elmélkedések, az imádságos virrasztásokon és a liturgikus alkalmakkor elhangzó homíliák világunk válság-jelenségeire a bizalom és a remény hangján keresték a választ.

Elszalasztott lehetőségeink (2.)

A magyar demokráciatörténet viszonylag rövid múltjára visszatekintve kevés és - tegyük hozzá önkritikusan – végkimenetelében pusztán sikertelen fogódzópontot találunk. De ez semmit sem von le a kezdeményezők példaadó bátorságából. A legkevésbé sem őket terheli a felelősség az egész országot sújtó következményekért, hanem azokat, akik értetlenül, sőt, olykor ellenségesen útját állták az akkor is a nemzeti megbékélésben gyökerező megújulásnak. Cikkünk azoknak igyekszik segítséget nyújtani, akik keresik a napjainkban is szükséges paradigma-váltás feltételeit és pártpolitikánk egészének újragondolásán fáradoznak.

Elszalasztott lehetőségeink (1.)

Politikatörténet korszakváltások idején létrejött, meglepő változások példaként szolgálhatnának jelenünk útkereséseinek. Az alábbi visszatekintés erre akar alkalmat teremteni mindazok számára, akik a nemzetközi és a hazai gondjaink megnövekedését tapasztalva keresik a napjainkban is szükséges paradigma-váltás feltételeit és pártpolitikánk egészének újragondolásán fáradoznak.

A szférák disszonáns zenéje

Magyarországon kialakulófélben vannak dinasztiák. Egyik-másik politikusunk leszármazottja már megjelent a közéletben, hogy adott pillanatban átvehesse a staféta-botot. Nem véletlen, hogy ezt a baloldali elemzők jobbára figyelmen kívül hagyják. Azt feltételezik, hogy az - általuk avíttnak minősített – ideológiának nincs esélye a visszatérésre, noha éppen a keresztény-nemzeti ideológia teremt lehetőséget erre.

Hitek és hitvallások

Szabad egy fiatalember kissé naiv, de feltételezhetően jó szándékú megnyilatkozását komoly venni, miszerint Isten felszólításának birtokában van, és ennek megfelelően cselekszik? Ha hajlandóak vagyunk engedményt tenni, akkor utat nyithatunk a magánkinyilatkoztatásra hivatkozó epigonoknak, a jámborság köntösébe öltöztetett vallásosságnak, amely minden időben kiváltotta nemcsak az ateisták, hanem a józanul gondolkodó hívek elutasítását is. Talán ezért lehet a hívő emberekben is némi kétség az isteni felszólításra hivatkozó Orbán Gáspár propagálta „Felház” mozgalommal szemben.

Keresztény nem lehet antiszemita!

Az olasz püspöki konferencia által meghirdetett „katolikusok és a zsidók közti párbeszéd napján”, január 17-én Ferenc pápa ellátogatott a római zsinagógába. Kurt Koch svájci bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke az l’Osservatore Romano-nak adott interjújában kiemelte, hogy ez az ünnep azért került a keresztények egységéért való imahét előtti napra, mert azt akarta jelezni, hogy a zsidóság nagyon közel áll a kereszténységhez.

Elmúlt ünnepeink összefonódó fényei

Ima a menekültekért

Beck Tamás „Közelgő egyházszakadás?” című cikkében számba vette azokat a katolikus papok részéről elhangzó nyilatkozatokat, amelyek a Fidesz-kormány ideológiájával összhangban vannak, ugyanakkor szembeállíthatók mindazzal, amit a Vatikán, nevezetesen Ferenc pápa képvisel. Többek között hivatkozik a győri plébános Krisztus Király ünnepén mondott beszédére, aki a Jézushoz való tartozás szükségszerű követelményének minősítette a menekültekkel szemben szervezett kvóta-ellenes kérdőív aláírását.

Egy katolikus agrármozgalomról

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1935 nyarán, innsbrucki teológiai tanulmányait befejezve tért vissza Magyarországra Kerkai Jenő jezsuita szerzetes, aki útjára indította és alig egy évtizedes működése alatt irányította a félmillió tagságú Katolikus Legényegyletek Országos Titkárságát (később: Testületét), a KALOT-ot. Vajon mi késztethette a Szegedre diszponált fiatal papot, hogy a város közeli tanyavilágban hozzáfogjon a parasztifjúság megszervezéséhez?

Széljegyzetek egy interjúhoz

A hívőnek a püspökök iránti tisztelete az egyház tanításában gyökerezik, mely szerint ők Jézus apostolainak utódai: megszakítatlan folytonosság alapján lehet visszavezetni a két évezred ezelőtti kezdetekhez a jelenben élő utódokat. A tisztelet tehát a szokványos medernél mélyebben, a hitvallásban gyökerezik. Azért fontos mindezt előrebocsátani, mert az alább elhangzó kritikus fölvetések a számomra kétségbevonhatatlan megbecsülést és tiszteletet nem érintik, s legkevésbé sem függesztik föl.

Miasszonyunk

Lesz-e magyar aggiornamento?

Paskai László bíboros halála a magyar katolikus egyház egy jelentős korszakának lezárulását és egy küszöbönálló változás eljövetelét jelzi. Joggal tehetnénk fel a kérdést: lesz-e aggiornamento? Ezt a fogalmat 1962-ben a zsinatot összehívó pápa, XXIII. János használta, s korszerűsítést, újjászületést jelent, mégpedig abban az értelemben, hogy az egyháznak minden korban fel kell fedeznie az idők jeleit, amelyek a saját és az egész emberiség jövőjének olykor ugyan rejtőzködő, de mindig jelenlévő hírnökei. Posztmodern világunk pluralizmusában a közös jövőnkre mutató jeleket nehéz felismerni, de ha rátaláltunk, akkor követnünk kell, mint a napkeleti bölcseknek a betlehemi csillagot.

Duplex veritas?

A menekült-kérdéssel kapcsolatban fellángolt szenvedélyes, immár társadalmi méretűvé növekedett politikai viták áldatlan állapotában üdítően hatott az a híradás, amely arról szólt, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Evangélikus Egyház szervezésében a miniszterelnök felesége is részt vett a hozzánk érkező migránsok gyermekeinek megsegítését szolgáló karitatív akcióban.

Latin-amerikai anziksz

Ferenc pápa „szülőföldjén” tett látogatása, de már azt megelőző megnyilatkozásai is szinte kivétel nélkül azt mutatják, hogy a katolikus egyházfő a legkiszolgáltatottabb, a legnagyobb nyomorúságban élők társaságát keresi, legtöbbször hozzájuk szól és az ő keserűségüket, szegénységüket akarja enyhíteni együttérző szavaival. Az ezen a szegénységgel küzdő kontinensen eltöltött lelkipásztorkodás évtizedeinek hatása nyilvánul meg a Szentatya - világnézeti hovatartozástól függetlenül - példaadó, a jobb, a gazdagabb körülmények között élők lelkiismeretét felébreszteni szándékozó magatartásában. S talán nem járunk messze a valóságtól, ha a pápa gondolkodásmódjában felfedezzük annak az egyedülálló kezdeményezésnek az emléket, amely ugyancsak ezen a kontinensen, a 70-es-80-as években született meg és a „felszabadítási teológia” néven vált ismertté.

A "dögkeselyű" karmaiban

A demokrácia iránt elkötelezett erőknek, álljanak bármely oldalon, immár nem egymás egykori tévedéseivel, gyengeségeivel kell foglalkozniuk, hanem meg kellene teremteni az együttműködés mindannyiunk számára elfogadható feltételeit. Azt az ideális állapotot, amikor a baloldali nem nézi gyanús szemmel a kereszténydemokratát idejét múlt reflexek alapján, s a keresztény szellemiségű politikus sem tartja elemi ellenségének az elszegényedés ellen szót emelő szociáldemokratát. Egy ilyen szövetségben látnám Magyarország európaivá válásának esélyét.

Közéletünk mélypontján

Hazai közéletünk a mélypontra jutott, amint azt a Quaestor-botrány parlamenti vitája során a KDNP frakcióvezetője mondta. Ámde az ő kellő megrendülésről tanúskodó és a szokásosnál is mélyebb zengésű hangján előadott nyilatkozata a kétségtelenül igaz következtetést nem a milliárdos csalás megtörténtéből vonta le, hanem a példátlan ügyre reflektáló hozzászólásokból. Mert az ellenzék "csúnyán beszél", és – ugye – ez nem illendő. De vajon kinek jutna eszébe szépeket mondani egy olyan országban, ahol ez a minden eddiginél súlyosabb csalás-sorozat megtörténhetett?

A veszprémi példa

Egyetlen választási eredményből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Az eseményeknek többféle olvasata van. Akár egymásnak ellentmondóak is. S a tartalmi különbözőségeken túl a következtetések minőségükben is eltérhetnek egymástól: vannak jelentősek és jelentéktelenek. Az utóbbiakat aránytévesztés volna túlhangsúlyozni. Az országos tüntetéssorozatok azonban oly mértékben megmozgatták a megszokott medrében zajló közéletünket, ami az arányokat – s nemcsak a kétharmadét! – is megváltoztathatja; például politikai elemzéseink súlypontjait.

Üzenetek kereszttüzében

A posztmodern társadalom üzenetek kereszttüzében él. Ezért mondhatja Gadamer, hogy „minden emberi alkotás át van itatva 'jelentéssel', melynek kiolvasása hermeneutikai feladat… Minden tapasztalás világismeretünk állandó kommunikatív továbbképzésében megy végbe.” Ezért „nem létezik társadalmi valóság…, mely a maga részéről ismételten ne egy nyelvileg artikulált tudatban fejeződne ki”. Így a filozófiai hermeneutika, az üzenetek értelmezésének tudománya a szociológiában is egyre nagyobb szerepet játszik.

Jöjjenek a fiatalok!

Korábbi felmérések azt bizonygatták, hogy hazai ifjúságunk politikai passzivitásban leledzik, s ha mégsem, akkor a szélsőséges eszmék ejtik rabul. De most mégis megjelentek. Hogy hazával, nemzettel, hittel és reménységgel kufárkodók szolgahadának „megálljt!” kiáltsanak.

Hitről és tudományról

Ferenc pápa legutóbbi nyilatkozata az evolúcióról nagy visszhangot váltott ki a hazai sajtóban – ahogy általában a jelenlegi pápa személyével fémjelzett más vonatkozású kijelentések is. Habár ezúttal sem elsősorban a kijelentés tartalma, mint a inkább formája az, amely újszerűnek mutatkozhat mindazok előtt, akik kevés figyelmet szenteltek a legutóbbi, fél évszázaddal ezelőtt tartott egyetemes zsinat (II. Vaticanum, 1962-65.) gyökeres szemléletváltozást szorgalmazó határozataira. Noha ennek következtében egy merőben új viszony körvonalazódott az évezredes hagyományokat őrző egyház és a felgyorsult fejlődés során állandóan alakuló-változó, modern világ között.

A húzónevek hiányoztak?

Már a parlamenti választások előtt sem az volt az igazi kérdés, hogy ki nyer, hanem az, hogy a majdnem biztos végeredménynek mik lesznek a lehetséges következményei. És most, az önkormányzati választások alkalmával sem maradt más kérdés, mint az eredmény következményeire való felkészülés. A választások tétje zsugorodik.

A keresztény szellemiségű politikáról

Mint előző heti számunkban kifejtettük: a közhiedelemmel ellentétben Nyugat-Európában azok a pártok, amelyek nevükben a keresztény jelzőt viselik, nem kifejezetten a vallásukat gyakorló és nem is feltétlenül a vallásos emberek pártjai. A félreértéshez hazánkban a KDNP idejétmúlt politikai tevékenysége is nagyban hozzájárul: gyakorta az egyházak érdekvédelmi szervezetének mutatkozik, önállóságát nemcsak a koalíciós partnerrel, hanem az egyházakkal szemben is föladva. Mintegy a történelmi egyházak pártjaként értelmezi önmagát.