Orbán vezényel, a kórus liberárjázik
Jóllehet Szájer József a héten a legpőrébb lelepleződéssel vitte a show-t, a Soros Györgyöt „Führerező”, liberálisokat nácizó és a holokausztot relativizáló Demeter Szilárd és az őt székében tartó hatalom mégsem dőlhet hátra. A fideszes EP-képviselő „botlása” a kormány kereszténydemokráciának csúfolt, a „multikulti Nyugatot” kioktató képmutatásáról rántotta le a leplet (a király nem először lett anyaszült). A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) „megveszekedett orbánista”, kalapácskezű streetfighter igazgatója viszont a kormányprogrammá emelt gyűlöletkeltés, megbélyegzés és hatalomféltés riasztó példázata lett. De mi állhatott Demeter kirohanása mögött, amivel Európát a holokauszttúlélő gázkamrájának nevezte? Közölhette-e írását az orbáni sajtóirányítás helyeslése nélkül? Cikke visszavonásával elillant-e fejéből a zavaros zsidózás-nácizás és a folyékony sorosozás, amivel idehaza és világszerte zsidó szervezetek, jóérzésű civilek (köztük személyes munkatársainak névvel felvállalt) sokaságának a felháborodását váltotta ki. Mit ér a véleményének visszavonása, ha utána is az igazát szajkózzák Orbán hű íródeákjai?
És mit üzen Demeter maradása, ha az – amint feltételezhető – szintúgy nem a saját döntése?
