Alaptalan és félrevezető német mintára hivatkozni a magyarországi versenytörvény tervezett módosítása kapcsán, és azt állítani, hogy az erőfölényes helyzetek kezelésének módja itthon semmiben nem fog különbözni a német joggyakorlattól – mondta a Népszavának Pelle Anita, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának docense, aki doktori címét Az európai kartellszabályzás német gyökerei című munkájáért kapta.
Már csak azért is, mert a német gazdasági kormányzás szabályalapú és szabálykövető. Idehaza azonban nem szokatlan, hogy táskás emberek jelennek meg egy jól menő vállalkozás irodaházában, és közlik a tulajdonossal, hogy adja el a céget, hozzátéve: egyéb választása nincs. Ez a hazai valóság része, és jól mutatja az ország politikai, gazdasági és intézményes állapotait – utalt Pelle Anita arra, hogy a versenytörvény bevezetése mennyire nem független ezektől a körülményektől.
Ráadásul Németországgal szemben Magyarországnak papírja van arról, hogy mindennapi működése során sérülnek a jogállamisággal összefüggő előírások és a gyakorlat.
Az új magyar versenytörvény kapcsán a német példára hivatkozni az ottani tisztességgel való visszaélést jelenti - mondta a docens. Így teszik szalonképessé a gazdasági garázdaságot. Az pedig a cinizmus netovábbja hogy ezúttal is a jogállamiság eszközeivel akarják lebontani Magyarországon a jogállamot - tette hozzá.
A versenytörvény tervezett módosítása állítólag német mintára bevezetné az alapvető jelentőségű vállalatok kategóriát, annak érdekében, hogy a hatóság gyorsan és eredményesen be tudjon avatkozni piactorzítás esetén. Ugyan nem adnak egzakt leírást arról, hogy mely cégek tartoznának bele, azt egyértelműsítik, hogy ha valamelyik érintett nem tudja ellátni a működését vagy nem képes eleget tenni kötelezettségeinek, akkor a versenyhivatal az ellátásbiztonság érdekében kötelezhetné a tulajdonosokat a társaságban meglévő tulajdonrészük értékesítésére, a tagsági részesedésük átruházására, a szavazati jogaik felfüggesztésére. Kötelezhetné az igazgatóságot a közgyűlés összehívására, elérhetné, hogy új vezetők kerüljenek cég élére. De kötelezhetné a társaságot az eszközei átadására egy másik, kijelölt szolgáltatónak, költségalapú díj melletti üzemeltetésre.
Szuperhatalmat kap a GVH, törvénymódosítás után akár cégük eladására is kényszerítheti a cégtulajdonosokatNémetországban más körülmények között született meg a versenykorlátozás elleni törvény – a Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen (GWB) – 1957-ben, mint nálunk. Nyolc éven keresztül szövegezték és finomították hatályba lépése előtt szemben azzal, hogy Magyarországon egy salátatörvényben igyekeztek elrejteni, és mindössze néhány napot adtak a törvényszöveg társadalmi egyeztetésére, amit az idő rövidsége miatt nem is lehet annak nevezni – mondta Pelle Anita.
A XX. század elején elsőként az Egyesült Államokban lépett életbe versenytörvény, ezt követte a német, ami felfogásában is jelentős mértékben különbözött a tengerentúlitól. Rövid ideig volt hatályban, mert Hitler 1933-as hatalomra kerülésével ezt azonnal felváltotta a Kényszerkartell törvény (Zwangkartellsgesetz), amely a náci állammal együttműködésre kötelezte a német nagyvállalatokat. Mindennek komoly következményei lettek a második világháború után, párhuzamosan a nácitlanítás folyamatával. Ekkor az Egyesült Államok irányításával összegyűjtötték azokat a német jogászokat és közgazdászokat, akik nem működtek együtt a hitleri állammal, és felkérték őket a versenytörvény kidolgozására. Eredménye a jogszabály 1957-es elfogadása lett.
Az ugyanebben az évben a Római Szerződés nyomán megalakult hat tagállamot magában foglaló Európai Gazdasági Közösség (EGK) német mintára és német szakemberek közreműködésével dolgozta ki a maga versenytörvényét – kalauzolt a múltban a kutató, hozzátéve: ennek azért is nagy a jelentősége, mert a németek a maguk versenytörvényére, a GWB-re mint a gazdaság alkotmányára tekintettek, és ekként kezelték.
A EGK versenytörvényének egyik kidolgozója Ernst Albrecht NSZK-beli politikus, az Európai Bizottság jelenlegi elnökének, Ursula von der Leyen apja volt
– mondta az egyetemi oktató.
A legfontosabb azt megérteni a hazai versenytörvény módosítása kapcsán, hogy alkotmányossági szempontból ez a törvény nem függetleníthető a kortól, és attól politikai, gazdasági, társadalmi és intézményes közegtől, amelyben megszületett – nyomatékosított Pelle Anita. A lényeg itt következik, és innen érthető meg, mennyire hamis az Orbán-kormány német példára való hivatkozása. A német versenytörvény valóban eltér a szabadpiaci szabályozástól, és ennek oka, hogy a 20. században olyan történelmi kataklizmákon ment át Németország, gondoljuk csak a két világháborúra, a 1920-as évek elejének hiperinflációjára, majd az 1929-cel kezdődő gazdasági világválságra, és az ezzel járó nyomorra. A második világháború kivételével a felsoroltak nyitották meg az utat a hatalom felé vezető utat Adolf Hitlernek – jelezte a szegedi egyetem közgazdász oktatója. Ez a felismerés volt a háború utáni német versenytörvény egyik legközvetlenebb oka.
Az 1957-ben életbe lépett törvény egyensúlyra törekedett. A gazdasági életben egyszerre kívánta korlátozni az államot és a nagyvállalatokat. Utóbbiakat annak a történelmi ténynek az ismeretében, hogy kivétel nélkül együttműködtek – látszólag törvényes keretek között – a náci állammal. Tény, hogy ez a versenytörvény nagyobb beleszólást enged az államnak a gazdasági életbe, ami szorosan kapcsolódik az 1945 utáni klasszikus német közgazdasági felfogáshoz, a Freiburgi Iskolához, amely az „erős államot” helyezi előtérbe – mondta el Pelle Anita. A törvény koncepciója éppen az volt, hogy sem az állam, sem a vállalatok érdekeit nem hagyja elhatalmasodni a gazdaságban. Okulva a múlt tapasztalataiból.
A fentiekből világosan következik, hogy egy másik országban, egy nagyon más korban és más körülmények között megszületett versenyszabályozására való hivatkozás nem állja meg a helyét az Orbán-kormány részéről.
Németországban és a módosítani kívánt magyar versenytörvényben is nevesítették és nevesítik alapvető jelentőségű vállalatok (AJV), amelyek 1933-tól Németországban együttműködtek a diktatorikus állammal. Az 1957-es törvény ennek a lehetőségnek akart gátat szabni – érvelt Pelle Anita, aki értetlenségét fejezte ki, mert a német versenyszabályozás az alapvető szolgáltatások zavartalanságát akarta biztosítani, miközben ilyen veszélyeknek a leghalványabb jelei sem mutatkozik a jelenkor magyar gazdaságában.
