Mit szólnak az ellenzék „válaszplakátjához”? Tudják, ahhoz, amire az van ráírva „A béke barátai”, és Hitler, Sztálin, Putyin és Orbán jól ismert arca sorakozik egymás mellett. Mind ismert békeharcos.
A JÁMBOR ADOLF. Kezdjük Hitlerrel: 1933-as hatalomra kerülésétől mindig csak a békét akarta. Fáradságot nem kímélve próbálkozott, hogy meggyőzze a háború barátait - az angolokat, a franciákat -, elég csak az I. világháborút lezáró igazságtalan versailles-i békediktátumon néhány apró kiigazítást végrehajtani, hogy megőrizhető legyen Európában a tartós béke.
Ennek érdekében rajzolta át Hitler Európa térképét, ezért „tért vissza” Németországhoz a Saar vidék, a béke megőrzése végett került sor a demilitarizált Rajna vidék katonai megszállására, az Anschlussra, végül Csehszlovákia felosztására. Hitler és Németország mindig is békét akart, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kancellárrá választását követően elmondott beszédei magyar nyelven is kiadott gyűjteménye, aminek már a címe is a forró békevágyról tanúskodik: „Az ifjú Németország munkát és békét akar”, dr. Goebbels József előszavával és szerkesztésében, kiadta a Sárkány Nyomda.
Békevágyáról így próbálta meg meggyőzni a hallgatóságát: „Minden nagy vezér művészete abban áll elsősorban, hogy egy nép figyelmét ne szétszórja, hanem mindig csak egyetlen ellenségre összpontosítsa (…). Egy nagy vezér zsenialitásához hozzátartozik, hogy még az egymással ellentétben álló ellenfeleket is úgy jelenítse meg, mint amelyek egyetlen kategóriához tartoznak, mert különböző ellenségek felismerése a gyenge és bizonytalan kategóriáknál könnyen vezethet ahhoz, hogy kételkedni kezdjenek saját igazukban.” (Hitler: Mein Kampf)
A BÉKETÁBOR ATYJA, A GAZDA. Hitlerhez hasonlóan Sztálint is a forró békevágy fűtötte, amikor 1939 során a balti államokban szovjet bábkormányok létrehozását segítette elő, hogy később ezek az államok kérjék a Szovjetunióhoz való hozzácsatolásukat. A tartós európai béke védelmének vágya vezette Sztálint, amikor megnemtámadási egyezményt kötött 1939 augusztusában Németországgal (Molotov-Ribbentrop paktum), amelynek titkos záradékában felosztották egymás között Kelet-Európát. A béke megőrzése érdekében végeztette ki Sztálin Katyn mellett a fogságba esett 22 ezer lengyel tisztet, tudván tudva, hogy a lengyelek a „háború barátai”.
Sztálin ezért rendelte el Kelet-Közép-Európa országainak szovjet katonai megszállását, majd a szovjet kommunista tömbhöz való csatolásukat. Így lehetett Kelet-Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, 1955-ig Ausztria a tartós európai béke biztosítékaként, a Szovjetunió befolyása alatt a Szovjetunió és a „Nyugat” közötti ütköző övezet. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Sztálin a béke érdekében folytatott tárgyalások eltántoríthatatlan híve, mint egyik mondása: „Ha itt kő kövön nem marad, akkor is béke lesz!”
A KEZESBÁRÁNY PUTYIN. Putyin már pályája kezdetén, mint a szovjet titkosszolgálat, a KGB fedett tisztje a békét szolgálta, amikor az akkori NDK-ban, Berlinben a Barátság Háza vezetője volt. Hazatérve néhány év alatt a szentpétervári polgármester biztonsági tisztjéből az elnöki adminisztráció vezetőhelyettese lett, kisvártatva Jelcin elnök kinevezte Oroszország miniszterelnökének; Jelcin lemondása után először helyettesítette, majd megválasztása után betöltötte az orosz elnök hivatalát.
Békevágyát először a csecsenek nyakába varrt moszkvai robbantásos merényletek (1999) utáni első csecsen háborúban, majd a moszkvai színház (2002), ezt követően a beszláni iskola (2004) elleni túszejtést megtorló második csecsen háborúban bizonyította. Kérlelhetetlen békevágyában támogatta a Krímnek Oroszországhoz csatolását (2014), megakadályozandó Ukrajnának a NATO-ba való kényszerítését.
Egy évtizede folytatja küzdelmét az oroszországi békés építőmunka feltételeinek megőrzéséért, ezért fogadta el a külföldi ügynökökkel szembeni törvényt, űzte el a Soros által fenntartott Szentpétervári Európai Egyetemet (a CEU-t megelőzően) , ezért sózott bejelentési és ellenőrzési kötelezettséget az orosz civil szervezetek nyakába.
Már jóval a krimi megszállást megelőzően, 2007-ben figyelmeztette a NATO országokat és külön az USA-t is, hogy hagyjanak fel Oroszország elszigetelésével: javasolta, hogy a valahai Varsói Szerződéshez tartozó országokból (ekkor már NATO-tagok) vonják ki a nem nemzeti fegyveres erőket és NATO fegyvereket - szorgalmazta az európai térség demilitarizálását. Kimondta: "Rendelkezünk azokkal a fegyverekkel, amelyek képesek legyőzni az amerikai rendszereket". Ezt a békevágytól fűtött üzenetet azután tettek követték. (A Krím orosz lakosságának „megvédése” 2014, Donyeck és Luhanszk ukrajnai megyék oroszainak „megvédése” 2021, majd az ukrajnai „különleges katonai művelet” 2022-2023). Miközben Ukrajna határainál már 200 ezer orosz katonát vonultatott fel - éppen a töretlen békevágy és a forró tárgyalási készség jegyében – követelte a NATO-tól és az USA-tól, hogy térjenek vissza ahhoz az állítólagos, Gorbacsovnak tett ígérethez, hogy „a NATO egy centit sem fog keletre terjeszkedni”, amennyiben Moszkva engedélyezi, hogy egy egyesült Németország a szövetség része maradjon.
Miután a NATO-nak és az USA-nak megküldött, „békés” szándékot tükröző szerződéstervezetekre nem érkezett válasz, azaz a NATO és az USA nem tette le a fegyvert Putyin előtt, 2022 februárjában - a Vörös Hadsereg megalakulásának évfordulójára időzítve - megindította az Ukrajna elleni támadást, amit természetesen szintén a békevágy vezetett, ezért nevezte „különleges katonai hadműveletnek”. Ennek során Putyin csupán megvédi Oroszországot a NATO bővítésétől és az ukrán fasizmus ártalmaitól. A tárgyalásokra irányuló békés szándék jegyében töröltek el a föld színéről több tízezres városokat, robbantottak fel erőműveket, transzformátor-állomásokat, egy gátat - aminek hiánya egy Magyarországnyi térséget vízzel árasztott el -, döntöttek romba lakótelepeket és hurcoltak „békés övezetekbe” ukrán gyermekeket. Mióta Putyin az elnök, mindenki meggyőződhetett, hogy ő a béketábor egyik legodaadóbb tagja.
A BÉKÉS ORBÁN. Orbán sem a harc, a háború, hanem éppen a béke híve. Mi sem fejezi ki ezt jobban, mint 2007-es mondata: „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” Ez az esély és ezzel a béke nyugalma 2010-ben érkezett el, amit persze bevezetett a Kötcsén 2009. szeptember 9-én elmondott évértékelő beszéd, amelyikben előre bejelentette a „nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér" létrejöttét, "amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket (…) a maga természetességével képviseli.”
A béke, a NER megteremtése az ellenfél totális megfosztását jelentette a politikai, az alkotmányos, a nyilvánosságbéli és a pénzügyi lehetőségektől, ezzel bekövetkezett a verseny (a „háború”) kizárása, a kizárólagos hatalomgyakorlás véglegesítése. A megszilárdult vezéri rendszer birtokában 2014-ben Tusványosról megüzente: „Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, észszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.”
Az Európát elözönlő muszlimok megállítójaként jelölte meg beszédében saját és a magyarság feladatát - pedig még előtte voltunk a 2015-ös Keleti pályaudvari tömegjeleneteknek: „A kérdés, hogy európai marad-e Európa?” Ezért hirdette meg a fegyverkezés programját is, mondván: „stabil etnikai összetételhez erős hadseregre van szükség”. „Egy dolog van itt még, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ami az erőhöz kellene, és nekünk korlátozottan áll rendelkezésünkre, ezt pedig úgy hívják, hogy hadsereg.” Megfeledkezve arról, hogy Magyarország a NATO tagja, és a NATO segítsége nélkül egy ilyen apró országnak a fegyveres ereje legfeljebb a saját népének megfélemlítésére alkalmas, azt mondta: „Néhány év múlva, amikor Magyarország erejéről, a magyar nemzet kérdéséről beszélgetünk, biztos vagyok benne, hogy odatehetjük az érveink közé az erős magyar hadsereget, amely minden külső támadással szemben képes lesz Magyarországot, saját magát megvédeni. Ezért indítottunk haderő-fejlesztési programot.”
2016-ban a jövendöléshez már a határozott szándék is párosul: „Ne féljetek, harcoljatok!” Év végén pedig a vezér – Trump elnökségében bízva – kijelenti, hogy 2017 a lázadás éve lesz: „Egy ország mindig olyanná lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük. Ha jó példát mutatunk nekik, ha őket is arra neveljük, hogy ne a könnyebb utat keressék, hanem a saját utat akkor is, amikor nehezebbnek tűnik, akkor az ország újra naggyá lehet. Mit üzen Amerika? Tegyük naggyá újra Magyarországot!”
Ezután jön Orbán 2022-es, ötödik győzelme és Putyin Ukrajnát eltörölni szándékozó támadása. Az az évi tusványosi beszédében már elszántan lép fel: Ehhez „megvan az ambíció is. Közösségi és nemzeti is. A következő nehéz időszakban együtt kell maradjunk. Mindig többet vettek el tőlünk, mint amennyit kaptunk, és többre vagyunk hivatottak. A világ nekünk tartozik, és a tartozást be akarjuk és be is fogjuk vasalni."
A „béke barátja” Orbán nem az otthonukat, szüleiket, a gyerekeiket elvesztett ukránok segítését vallja. Azzal kérkedik, hogy ő fogja le a háborúba indulni kész ellenzék kezét, és őrzi Magyarország békéjét és biztonságát. A „béke barátja” Orbán azt hiszi, hogy a közönség elfelejti a háborús uszító plakátokat („Készüljetek!”, Alapjogokért Központ), elfelejti, hogy ő imád katonásdit játszva fegyvereseket küldeni iskolákba, kórházakba, a fegyvertelen menedékkérők ellen a határra. A „béke barátja” Orbán elfejti, hogy a 2022. februári országértékelőn ő hirdetett reconquistát, az osztályharcos kommunisták, a mini-Ferik kiszorítását: „pontot akart tenni az ügy végére.”
Minél többet szónokol arról, hogy az Ukrajna ellen indított orosz rablóhadjáratban eljött a béke, a tárgyalás ideje, annál inkább látjuk, hogy Orbán – annak a béketábornak a magyar képviselője, amelyet most Putyin vezet -, épp úgy akar tárgyalni a békéről, ahogy Sztálin és Hitler. Hogy a megtámadott, az áldozat tegye le végre a fegyvert, és adja át önként értékeit. Megehet, Orbán arról álmodik, hogy Putyin jóvoltából fehér lovon, „békefenntartóként” bevonulhat Munkácsra, „országgyarapítóként” meg a magyar történelmi arcképcsarnokba. De a közönség tudja, hogy a béke barátja, Orbán közönséges hullarabló.
Az ellenzék Béke barátai című plakátja azért tökéletes, mert Hitler, Sztálin, Putyin és Orbán képmását látva felismerjük, valóban együtt alkotják a béketábort. Tényleg nem látták? Én sem. Az ellenzéket sem látták?
Ahogy az ellenzéknek ezt a plakátját nem látjuk az utcán, úgy nem látszik maga az ellenzék sem. Illetve mégis: Orbán sajátos előadásában.