Azt állította Orbán Viktor (Tusnádfürdőn, kérdésekre válaszolva), hogy a keleti nyitásra azért van szükség, mert „van egy 800 milliós nyugati piac – az USA és az Európai Unió – és van egy 8 milliárdos világpiac. Miért választanánk a 800 millióst a 8 milliárdos helyett? Ez ilyen egyszerű.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyáltalán nem ilyen egyszerű. A magyar export mintegy 80 százaléka ugyanis az EU-ba megy, további 11 egyéb európai országokba, 4 Amerikába, és körülbelül 5-6 százalék a világ többi, nem 8, hanem 7 milliárd lakosához. Akkor miért is ne választanánk az egyébként nem 800, hanem 900 milliós piacot a 7 milliárdos helyett?
Azt is állította Orbán (ugyanott, arra a kérdésre, hogy mikor jön Tusványosra Trump „elnök úr”), hogy azt nem tudja megmondani, de „voltam nála nemrégen a kacsalábon forgó golfpályáján, ide pedig a Fortuna hotelből jöttem. És úgy gondolom, hogy sok dolgunk van ahhoz, hogy fogadni tudjuk az elnök urat.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ezzel nincs semmi dolga, mivel ő nem hívhatja meg Trumpot oda, hiszen román terület, a meghívásra a román elnök vagy a kormány jogosult. De talán ők majd építenek egy luxus golfpályát Tusványosra. Biztos, ami biztos.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (szintén a táborlakók kérdéseire), hogy „Magyarországra mindent összevéve 3 milliárd euró jön be Brüsszelből, és 1 milliárdot fizetünk be mi: a kettő között a különbség nettó 2 milliárd euró. Tehát Magyarország egy évben körülbelül 2 milliárd eurót kap az Európai Uniótól.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a támogatások és a befizetések egyenlege nem 2, hanem 4,5 milliárd euró. Legalábbis ennyi lenne, ha a magyar kormány teljesítené a jogállamisági feltételeket. De ha Orbán mindennel ilyen nagyvonalúan számol el, akkor sok pénznek bottal üthetjük a nyomát. Ütjük is.
Azt állította ezen kívül a kormányfő, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere „csak euroblabla”, mert ez a kifejezés csak olyan rendszerekben értelmezhető, ahol a nép választja meg a végrehajtó hatalmat gyakorló elnököt, illetve a törvényeket hozó parlamentet is, és ezeket kell egyensúlyban tartani. A magyar viszont „olyan alkotmányos rendszer, mint a brit: megválasztják a parlamentet, ott a népfelség, és onnan származik mindenféle jogkör és hatáskör, amit szétosztanak.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a brit rendszerben is működnek fékek és ellensúlyok. Ilyenek a bíróságok, aztán a kormánytól független köztisztviselői apparátus, a civil service, a szabályozó hatóságok, amelyek szintén nem a mindenkori kormány parancsait teljesítik, valamint a független média és az erős civil szervezetek is. Mindezeket a magyar kormány módszeresen felőrölte és többnyire a saját irányítása alá vonta. És közben megy az Orbán-blabla.
Azt állította Orbán (a Kossuth Rádióban), hogy a nagy élelmiszerláncok, a multik árspekulánsként viselkednek.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyarországi élelmiszerláncok tavaly veszteséget, vagy csak minimális profitot termeltek. Úgyhogy Orbán megtalálta az ellenséget, de megint rossz helyen.