Kuncze Gábor: most is az ország sorsa a tét

A világban sokáig mi voltunk a példa arra, hogyan kell demokráciát építeni vér nélkül. Most avítt eszmék ülnek tort fölöttünk, szétlopják az országot, tombol az össznépi hazudozás, az emberek hülyítése - fogalmaz Kuncze Gábor. Az egykori SZDSZ volt elnöke borúsnak látja a közeli jövőt, szerinte ahogyan a rendszerváltáskor, most is az ország sorsa a tét, csak most nem rendszert kell váltani, hanem azokat, akik elrontották ezt a rendszert.

Szabad országot, tudatos polgárokkal!

Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyik vezetője szerint nyilvánvaló, hogy a kormány civilellenes törvénytervezete a jogvédők ellehetetlenítésére irányul. Jó hír viszont, hogy a rájuk háruló figyelem révén mind többen ismerik fel, hogy ezek a szervezetek egy szabad országért dolgoznak, ahol tudatos polgárok élnek.

Ágoston László: Sokszerelmű ember vagyok

A hazai és nemzetközi sikereket arató Moltopera alapítója az operában fiataloknak próbál kulcsot adni a komolyzene megértéséhet, az interneten emberi jogokért áll ki. Ágoston László azt mondja, nem hibáztathatunk mindig másokat, az ország állapota nem csak a politikusok, hanem minden polgár felelőssége.

Nézők vagyunk a saját országunkban

Kéri László szerint a rendszer ugyanúgy megbukhat nagyon gyorsan, mint ahogy elhúzhatja még rendkívül sokáig is. A politikai elemző szerint a társadalom egyelőre inkább közömbösen figyeli a jelenlegi folyamatokat. Felesége, Petschnig Mária Zita is ezt látja, meg azt, hogy bár hódít a sikerpropaganda, de közben a laikusok számára láthatatlanul szétrohadnak a gazdasági fejlődés alapjai. A házaspárral arról is beszélgettünk, ki mozgatja a szálakat és mibe kerül ez nekünk?

"Ha ez lázadás, ám legyen"

Amikor 2014 nyarán a hatalom lecsapott az Ökotársra, Móra Veronika, az alapítvány vezetője rezzenéstelen arccal tűrte, amint fotósok gyűrűjében rendőrök vezetik végig a belvárosi utcán. Fegyelmezetten levezényelte az ellenük folyó hadjárat másfél évét, s ezt az időszakot felidézve, s végigelemezve is azt mondja: örömmámorra nincs ok, mert látva az országban - és a világon - zajló folyamatokat, nem biztos, hogy a jövőben hagyják őket nyugodtan dolgozni.

Irgalmatlan közhelyfesztivál dúl

Müller Péter Sziámi – a Nagy Generáció egyik jellegzetes figurája – nem szereti a direkt üzeneteket, de az általa írt dalok és versek zöme a hazai közérzetből táplálkozik. Azt mondja, irgalmatlan közhelyfesztivál dúl, a show-biznisz mindent fölzabál. Úgy érzi, tényleg van valami félelmetes a világban, de ha az ember tudja, hogy odaát jobb, akkor nem majrézik annyira.

Ráday Mihály: bármit megtehetnek és meg is teszik

A rendszerváltás előtt be lehetett jutni fontos emberekhez, s észérvekkel meg lehetett őket győzni. Ma képtelenség beleszólni bármibe, amit egyszer odafönn eldöntenek, abban nem lehet változás – összegzi a városvédelem ügyét (és életünk egészét) Ráday Mihály. A tévés, aki városvédő lett, arról is beszélt, vajon az épület vagy az ember fontosabb neki. Nem szereti a plázák beülős helyeit, egy régi metszetekkel és ódon kávégépekkel, darálókkal díszített pici kávézóba hívott, ahol törzsasztala van.

Kukorelly: nem nyafogni kell, hanem csinálni valamit

Nem íróként, hanem civilként beszélek ügyekről. Mellettük, ellenük. Egyszerűen hozzátartozik az életemhez, hogy kimenjek az agorára, és szeretném, ha ezt mindenki így érezné. A politika közügy, félreérti az életét, aki nem vesz részt benne – mondja Kukorelly Endre, aki a kreatív írás tanáraként akár József Attilában is tudna hibát találni.

Született optimisták - Interjú a Bike Maffia alapítójával

2011 karácsonya előtt öt pesti srácnak sörözgetés közben támadt egy ötlete. Két hétre rá százötven mindenféle jóval megrakott szendvicset bringával széthordtak hajléktalanoknak. Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia szülőatyja optimista, s azt mondja: az utóbbi évek visszaigazolták született optimizmusát.

"Ordítsatok, ahogy a torkotokon kifér!"

Az év elején röppent fel a hír, hogy Galkó Balázs színművész beteg, nyelvgyök-rákja van. Azóta túlesett a kezeléseken, már beszélni is tud, és most sem fogja be pörös száját. Az elsők között adta vissza lovagkeresztjét Bayer Zsolt kitüntetése miatt, ahogy Facebook-oldalán írta azért, mert nem kívánt bizonyos alakokkal egy kalap alá tartozni. És amikor fölajánlom, hogy megmutatnám a kész interjút, azt mondja, ő nem cenzor, szabad országban akar élni.

Hanga Zoltán: új helyzet állt elő

Én nem méricskélem, hogy más intézményekhez viszonyítva sok vagy kevés, amit csinálunk, de abban biztos vagyok, hogy társadalmi felelősségvállalás terén bármilyen összehasonlításban megállnánk a helyünket - állítja az idén augusztusban százötven éves budapesti állatkert szóvivője. A leglátogatottabb magyar kulturális közintézmény története igazi sikersztori: már 1912-es átépítésekor Európa egyik legmodernebb állatkertje volt, ma pedig vetekszik a londonival, berlinivel. Hanga Zoltán profi szóvivőként a hajdani Vidámpark területére tervezett, és sokak által támadott biodóm ügyében még az első itt született pingvin bébik elpusztulását is érvként hozza.

"Nem csak bokréta voltam egy kalapon"

A hajdani esélyegyenlőségi miniszter, Lévai Katalin már jó ideje regényeket ír, és hihetetlenül élvezi. De azt mondja: aki egyszer politikus volt, mindig az marad. Éppen ezért figyel, elemez, ötletel, s miközben unokájával megmentik Nemecseket, arról is van elképzelése, hogyan lehetne választást nyerni.

Több, mint egy apró könyvesbolt

„Ez az apró könyvesbolt a Pozsonyi út elején az Újlipótváros és a pest-budai polgárok szívcsakrája” – írta szeretett kollégánk, Bächer Iván a Láng-Tékáról. Rédei Évával, a bolt megteremtőjével többek közt arról beszélgettünk, mitől lett fogalom a Láng–Téka, és mi köze van a könyvnek a maceszgombóchoz?

A "cserdi csoda" hétköznapjai

Megtanultuk, hogyan kell meghúzni a nadrágszíjat. Nincs kuncsorgás, tenni akarás van helyette – állítja Bogdán László, a médiaszemélyiséggé vált cserdi cigány polgármester, akit arról is kérdeztünk, mit szól a cigány elit botrányos ügyeihez, és tavaly minek örült a legjobban?

Azt várnák, hogy gúzsba kötve agyhalott gyerekeket neveljünk

A mai iskolarendszer avítt, pókhálós kétszáz éves modellt követ, tőlünk meg azt várnák, hogy gúzsba kötve agyhalott gyerekeket neveljünk - mondja Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom egyik képviselője, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium pedagógusa. A tüntetések arcaként ismertté vált tanárnő botcsinálta akciószervezőnek tartja magát, és a szakmai kérdések mellett stílusról, modorról, félfeudális viszonyokról is beszél.

Veszélyes vizek felé sodródunk

A márciusi több tízezres tanártüntetésből akár dal is születhet. Bródy János ugyanis – aki tegnap lett hetvenéves, s ez alkalomból szombaton nagy koncertet ad az Arénában – ott állt az Andrássy út szélén, s fekete ernyője alól mosolyogva nézte a hömpölygő tömeget. Talán arra gondolt, amire akkor és ott oly sokan: nincs hatalmad felettünk.

Só, bors, paprika nélkül ízetlen az étel

A mélyszegénység természete izgatta, az okok és következmények, ezért kezdte járni az országot. Másfél éve azt is kitalálta, hogyan tudna segíteni, létrehozta a Szociális Csomagküldő Mozgalmat, amely ma már alapítvány – és most már úgy érzi: ebből nem lehet, nem szabad kiszállni.

Judit „Mama”, a menekültek mosolygó segítője

Gyerekrajzokat őriz a telefonjában: vérben úszó, csonkolt pálcikafigurák, kicsik és nagyok. A menekültek „Mamija”, dr. Mogyorós Judit a karácsonyt az Athénban rekedt migránsok között töltötte, és azt mondja, amit ő és csapata tett és tesz, sokkal inkább tükrözi a karácsony szellemiségét, mint az üvegdísz vagy a habcsók.

Senki sem úgy kezdi, hogy hajléktalan

A Dankó utcai "fűtött utcában" nincs záróra. Nappal melegedő, éjjel tömegszállás. Különleges hely, többek közt azért, mert az itt tanyázók harmada nő. És mert a többi éjjeli menedékhelyen nincs lehetőség arra, hogy az összetartozó hajléktalan párok, családok együtt maradhassanak.

Somló Tamás: Próbálom elviccelni az életemet

Pályáját cirkuszi akrobataként kezdte, de a világ körüli turnék szüneteiben már akkor is zenélt. Hatvanévesen jogi diplomát szerzett, mert annak idején megígérte az apjának. Somló Tamás szerint a nevetés karban tartja a lelket. Talán őt is ez konzerválja, meg az, hogy még mindig szeret zenélni. A lakályosan zsúfolt lakókonyhában a házigazda frissen főtt szafaládéval kínál, az egyik kutya a lábfejemre telepszik, a másik a felső szinten dekkol, a papagáj időlegesen némasági fogadalmat tett, a hörcsög valamely sarokban bujdokol.

Kéri: a tízezer Szijjártó országa lettünk

Lakásában egy ajtót kormányplakátok díszítenek. Hogy ki ne essen a ritmusból. Kéri László politológussal a vidéki Magyarországról, Komszomol-fiúkról, macsó bunkóságról beszélgettünk, és az egyszeri tolvajról, aki csak otthon vette észre, hogy semmi sincs az ellopott zsákban.

Vészhelyzetben a rehabilitációs otthon Csömörön

Külföldön modellértékűnek tartják, amit csinálunk, itthon meg sokszor úgy tűnik, nem kellünk, mert problémás közeg vagyunk – mondja a csömöri Összefogás Rehabilitációs Otthon vezetője, akinek ajtaján a következő jelmondat olvasható: „A végén úgyis minden jó lesz. Ha most még nem jó, az azt jelenti, hogy nincs vége”.

„Ezek az emberek belénk ivódtak”

Ez is egyfajta függőség. Beszippant, mint a tornádó, nem tudsz kiszállni belőle. Hazamész hajnalban, s tovább kattog az agyad: hogyan lehetne jobban csinálni - idézi fel az elmúlt hónapokat Dvornik Zsuzsa, aki civil aktivistaként a nyarat folyamatos készültségben a menekültek segítésével töltötte, és úgy látja, lesz dolga bőven a jövőben is.

Donáth: az egyház "elitje" elhatárolódik tőlem

Nem vagyok hajlandó mások hitványsága, gyengesége, morális alkalmatlansága miatt szégyenkezni. Én azzal tartozom az Úristennek, hogy ne veszítsem el az emberi arcomat. Ha mások elveszítik is, az nem az én saram - mondja Donáth László evangélikus lelkész, aki az anyatejjel szívta magába a köz iránti elköteleződést.

Senkijük, semmijük nincs - Otthonra leltek az otthontalanok

A humanitárius szervezeteknek jót tesz a reklám – tudja ezt a kiskunmajsai Menedékváros vezetője is. Csakhogy ilyesmire sem idejük, sem energiájuk nincs. Pedig ha fölfedezné őket a média, akkor nem egy vénséges, rozoga kisbusszal kellene költöztetni a családokat. És talán új játszóterük is lenne, mert a régi életveszélyessé vált, le kellett bontani.

Nekünk nem Vezér kell, hanem vezető

Egy országot tudatosan paternalista viszonyok közt tartani, társadalmi feszültséget gerjeszteni, embereket végletesen szembe fordítani egymással – politikai bűntett, amiért egyszer felelni kell – vallja Herényi Károly. A hajdani MDF-es politikus azt is hozzáteszi: a rendszerváltáskor nem hitte volna, hogy húsz év múlva ellenzéki lapokban fog publikálni.

Egy szennyes társaság foglyai vagyunk

Ami itt történik, elfogadhatatlan. Mindazonáltal arra vagyunk ítélve, hogy bíznunk kell egy olyan európai és magyar normalitásban, amely felül tud kerekedni a turáni ostobaságokon, amiben élünk - mondja Székhelyi József. A színész pechnek tartja azt, hogy fölzaklatja, ami az országgal történik. De miután szakmája az ember, úgy véli, az embertelenség minden igazi művész számára megkerülhetetlen probléma.

A „gyászruhás” nővér, aki botcsinálta népvezérként mozgalmat indított

Nem kérünk sokat, igazat mondunk, és olyasmiről beszélünk, amiről réges-rég kellett volna, csak senki nem akarta, nem merte megtenni – magyarázza Sándor Mária. A „gyászruhás” nővér, aki botcsinálta népvezérként mozgalmat indított az egészségügyi dolgozók érdekében, úgy véli, az egészségügyet már csak a benne dolgozók becsülete tartja össze. Ha újrakezdené, mégis ugyanezt a pályát választaná.

"Az emberek félnek a szabadságtól"

Sok tüntetésen voltam civilként, ahol azt éreztem: kevesen vagyunk, semmi értelmeset nem tudunk mondani, nem jutunk így sehová. De a mostani utcai megmozdulásokon nem ezt látom – állítja Fullajtár Andrea. A színésznő, aki mérvadó vélemények szerint korosztálya egyik legragyogóbb művésze, már gyerekkorában kiállt a fontos ügyek mellett. És erről azóta sem szokott le.

Magyar György: ez a hatalom rettenetes

Hagyni kell, hogy a haragok, sérelmek hangot kapjanak. Mindenki játsszon azon a hangszeren, amelyiken tud, ebből kell majd egy koncertet összehozni, majdnem mindegy, hogy ki vezényli – mondja Magyar György, aki sztárügyvéd létére azért vállal közéleti szerepet, mert úgy érzi: köteles tenni az országért is. Percenként csöng a mobilja. Szabadkozik, de – mint mondja – nem teheti meg, hogy kikapcsolja. Néhány éve egy szállodaszerű budai lakóparkban él, amelynek fő vonzereje, hogy uszoda is van benne, és a portás Gyuri bácsinak szólítja.