- Emlékszem a nyilatkozataira 2014-ből, csodáltam a higgadtságát.
- Műszaki szülők panelgyereke vagyok, ráadásul harmadik generációs budapesti. Viszont Fekete István és Gerald Durell könyvein nőttem fel, és innen egyenes út vezetett a természetjárásig, illetve a környezetvédelemig. Az utóbbi mindig is ellenzéki tevékenység volt, hiszen a nyugati fogyasztói társadalmat és az ezzel járó életformát kritizálta. A zöld mozgalmakon edződtem, egyetemistaként rengeteg demonstráción, tüntetésen vettem részt, úgyhogy nem dőlök a kardomba hatósági és rendőri intézkedésektől.
- Pedig nem látszik született lázadónak.
- Nem tudom, hogy valaki lázadónak születik-e vagy beleérik. Bennem a társadalmi igazságosság iránti érzékenység munkál, és ha ez lázadás, ám legyen.
- A 2014-es házkutatásra még az is felfigyelt, aki jobbára a bulvárból tájékozódik. Voltak előzményei?
- Az EGT országok - Norvégia, Izland és Liechtenstein - a közép-európai országok uniós csatlakozása, 2004 óta nyújtanak felzárkóztatási támogatásokat az utóbbiaknak, az EU-hoz hasonlóan. Az első ciklusban az állam írta ki a pályázatokat, de még a ciklus vége előtt, 2007-ben a támogatók jelezték, hogy szeretnének nagyobb civil részvételt látni, ezért a brüsszeli Finanszírozási Irodát bízták meg azzal, hogy meghívásos pályázaton keressenek lebonyolítót egy új, kifejezetten a civilek támogatását szolgáló programhoz. Körülbelül tíz szervezetet hívtak meg erre, köztük államiakat is, és a pályázatból az általunk alapított négyes konzorcium - Ökotárs, Autonómia, DEMNET, Kárpátok - került ki győztesen.
- Magyarul a norvégok megfosztották a kormányt attól, hogy jókora summa fölött szabadon rendelkezhessen.
- Ez nem egészen igaz, mert az együttműködési megállapodást a magyar kormány aláírta. Később, az értékelések alapján a támogatók úgy látták, hogy a civil lebonyolítás hatékonyabb, rugalmasabb, tehát a második ciklusra vonatkozó együttműködési megállapodásban már ezt a lebonyolítási formát rögzítették. Egyébként az Alapok által támogatott 16 országból 12-ben ilyen módon működik a rendszer a civil támogatásokat illetően. Tény azonban, hogy a kormányzatnak ettől kezdve nem volt közvetlen ráhatása arra, hogy a Civil Alap pénzeinek felhasználása hogyan történik.
- Mikor tudták meg, hogy készül valami az Ökotárs ellen?
- Az előjelek már 2013 nyarán érezhetők voltak. Ekkor jelent meg a Magyar Nemzetben és a Heti Válaszban egy-egy cikk arról, hogy mi ellenzéki szervezeteket részesítünk előnyben a pénzek odaítélésekor. Leközöltek egy listát is a "piszkos 13"-ról, az általuk "problémásnak" ítélt szervezetekről. Ebben a Krétakör, a NANE, és jogvédő, antikorrupciós, nőjogi illetve LMBT-szervezetek szerepeltek.
- Tehát olyanok, akik amúgy is szúrják a jámbor keresztény honatyák szemét.
- Nagyjából. De hozzá kell tennem, hogy a program prioritásait - demokrácia, emberi jogok, társadalmi részvétel, esélyegyenlőség - a donorok határozták meg. Szóval még csak azt se lehet mondani, hogy mi találtuk volna ki, mire adunk pénzt és mire nem. Különben visszanézve ezek a cikkek egy folyamat részének tűnnek, de utána több hónapos csend következett. Aztán 2014. április 8-án, két nappal a választások után megjelent a hír, miszerint Lázár János levelet írt norvég kollégájának, merthogy mi LMP-közeliek vagyunk és a pályázatok elbírálásánál politikai döntéseket hozunk. Én négy szakaszra szoktam bontani a folyamatot: lejárató kampány, adminisztratív támadások - KEHI- és NAV-vizsgálat, adószám felfüggesztés -, kriminalizálás - házkutatás, bűnügyi vádak -, bírósági eljárások.
- Hogyan értesült a házkutatásról?
- Előzetes hivatalos értesítést nem kaptunk, az eljárás során szinte mindig a kormányközeli médiából értesültünk először a bennünket érintő ügyekről. A szeptemberi házkutatás napján reggel fél 9-kor még otthon voltam, egy telefonos rádióinterjú után, amikor becsipogott a telefonom. Egy rendőr alezredesnő szólt bele, hogy ő itt van az Ökotársban, és én hol vagyok. Számítottunk arra, hogy előbb-utóbb megjelennek a rendőrök, mert tudtuk, hogy nyomozás indult, de az, hogy ekkora erővel vonulnak fel, sokkoló volt. Sűrű, tömött sorokban ácsorogtak az utcán, a folyosókon, mindenütt. Egész nap nem csinálhattunk semmit, csak ültünk és néztük, ahogy kotorásznak a papírok között. Másnap panaszt tettünk az intézkedés ellen. 2015 januárjában mondta ki a bíróság, hogy megalapozott gyanú hiányában jogellenes volt a házkutatás.
- Biztosak voltak benne, hogy a végén jól jönnek ki a dologból?
- Abban voltunk biztosak, hogy nem követtünk el olyasmit, ami törvényellenes lenne. Mialatt folytak ellenünk az eljárások, végig dolgoztunk. Nem is tehettünk mást, hiszen 2015 elején már több mint 400 projektet kellett menedzselni, monitorozni, ellenőrizni, tehát akadt munka bőven. Azon a nyáron fesztivált is rendeztünk, amelyen roma, fogyatékos, környezetvédő szervezetek vonultak fel, és bemutatták, mi mindent csináltak az Alap segítségével. Közben két-három havonta volt egy-egy bírósági tárgyalásunk az adószámaink felfüggesztése miatt.
- Az Alapból részesülő országokban másutt is voltak hasonló atrocitások?
- Nem, sehol, de meglátjuk, mit hoz a jövő. Mert a szűkülő civil tér nem magyar sajátosság, hanem világfolyamat. Az utóbbi években több mint száz országban vezettek be a civil szervezetek működését korlátozó jogszabályokat vagy intézkedéseket Indiától Egyiptomon át Azerbajdzsánig, Oroszországig. Nagy-Britanniában, ahol a civil szféra ötszáz éves múltra tekint vissza, van olyan javaslat, hogy az állami támogatást élvező civil szervezetek ne végezhessenek érdekérvényesítő tevékenységet. A mérték és a módszer országonként eltérő, az oroszok "idegenügynököznek", nálunk "sorosoznak". Itt nem hoztak olyan kemény civil ellenes törvényeket, mint ott, de a meglévő jogszabályok kiaknázásával is meg lehet keseríteni a civilek életét. Ha egy szervezetet kéthavonta meglátogat az adóhatóság, egy idő után nem tudják azt a munkát végezni, amire létrejöttek. Szóval nincs szükség diktatórikus eszközökre, sokszor a pszichikai hadviselés is elég ahhoz, hogy ellehetetlenítse a munkát.
- Mindenesetre az Ökotárs már túl van a nehezén. Vagy nem?
- Őszintén szólva nem tudom. Ezen a szakaszon túl vagyunk, 2015 októberében lezárták a többször meghosszabbított nyomozást anélkül, hogy bűncselekményre utaló nyomot találtak volna.
- A norvégok végig kitartottak önök mellett, és a kormányzat nem szereti, ha vesztesen kerül ki egy csatából. Akkor most mi van? Süket csönd, fegyverszünet vagy robbanás előtti állapot?
- A Norvég Civil Támogatási Alap projektjei idén áprilisban zárultak le, jelenleg a záró beszámolókat ellenőrizzük és az ezzel kapcsolatos adminisztratív teendőket végezzük. De azt már tudni lehet, hogy lesz folytatás, most zajlanak az egyeztetések a kedvezményezett országokkal, Romániában és Szlovákiában már aláírták a kétoldalú együttműködési szerződést. Az biztos, hogy a civilek támogatását a norvégok továbbra is fontos célnak tekintik, és ha lehet, mi továbbra is részt szeretnénk venni ebben valamilyen formában.
- Ha úgy alakulna, ilyen előzmények után le tudna ülni tárgyalni a hatalom delegáltjaival?
- Ha úgy alakulna, le tudnék, de nem alakul úgy.
- Nyertek legalább valamit ezen a másfél éven?
- Tapasztalatot és óriási ismertséget, de a csapat összetartása is erősödött. Jó marketing volt, sose tudtuk volna megfizetni.
- Többnyire olyan társadalmi csoportokkal foglalkoznak, amelyeket a kormány nyűgnek tekint. Örülniük kellene, hogy a civilek a terhek egy részét átvállalják.
- A civileknek, ha jól végzik a dolgukat, az a feladatuk, hogy problémákat tárjanak fel, szükségleteket fogalmazzanak meg. Egy ideális világban a kormány reagál a feltárt problémákra, és a civilek által kidolgozott problémakezelő eljárásokat beépíti a saját eszközrendszerébe. De ideális világ soha nem volt és nem is lesz. Szerintem ahhoz, hogy egészséges, biztonságos, jól-létben élő társadalmat tudjunk létrehozni, elengedhetetlen a civilek tevékenysége. Olyan államapparátus ugyanis nincs, amely mindenről, mindenkiről gondoskodni tud, különösen most, hogy mindenütt megszorítások léptek életbe. Tehát úgy gondolom, egyre fontosabbá válik, hogy az embereknek legyen igényük arra, hogy részt vegyenek az őket érintő ügyekben. Gyakran találkozom azzal, hogy ti, civilek csináljatok már valamit! Pedig a civil nem külön állatfajta, mindnyájan emberek vagyunk, társadalomban élünk, ezért valamennyiünk közös feladata és felelőssége, hogy csináljunk valamit.
- Önszerveződésre csak egészséges társadalom képes. Mi pedig nem vagyunk azok.
- Igen, ez róka fogta csuka helyzet. De valamilyen ponton meg kell ragadni a gombolyagot, és el kell kezdeni fölfejteni. Mostani döntéshozóink nem a szőnyeg alá söprik a problémákat, ahogyan elődeik tették, hanem hangosan és látványosan lepattintják magukról. Az érdekérvényesítés hagyományos útjai gyakorlatilag kiüresedtek, a konzultatív egyeztetések, aláírásgyűjtések, petíciók fabatkát sem érnek. Vagyis ahhoz, hogy a civilek hallathassák a hangjukat, új eszközöket kell keresniük - mi ezen dolgozunk. Az Ökotárs sosem csak a Norvég Civil Támogatási Alapról szólt, az idén indult meg egy programunk, amely a közösségszervezés módszereit bevetve helyi közösségeket próbál arra serkenteni, hogy mobilizálódjanak.
- A hatalomnak a néma, bugyuta, kezelhető állampolgár a jó állampolgár. Nem érdekük, hogy a helyi közösségek aktivizálódjanak. Úgyhogy az Ökotárs a tűzzel játszik.
- Nem ez a szándékunk. Azt gondoljuk, hogy az alapoknál kell kezdeni, helyben kell segítséget nyújtani azoknak, akik változást szeretnének. Az említett új programban harmincnégy pályázatból választottunk ki tizenkettőt, csak civil szerveződések illetve helyi informális csoportok pályázhattak, tehát ezek kivétel nélkül alulról jövő kezdeményezések. A tizenkét helyszínből kilenc Észak-Kelet-Magyarországon van, Borsodban vagy Szabolcsban, ennek azért örülünk különösen, mert arrafelé az emberek tényleg csak magukra számíthatnak. És ha ott megérik ez a felismerés és tesznek is érte, az jó dolog. Szóval pillanatnyilag 12 közösséggel dolgozunk együtt, hosszadalmas, lassú, csöppet sem attraktív folyamat ez, amit sok éven át, sok helyen, kitartóan kellene csinálni. Kérdés, lesz-e rá lehetőségünk.
