– A jogászokat általában száraz embereknek tartják. Ön ennek élő cáfolata.
– A habitust nem változtatja meg az egyetemi képzés. Úgy kell megszületni, hogy az ember ne legyen száraz. A jogi tárgyak valóban szárazak néha, ugyanakkor borzasztóan érdekesek. Például a római jogra épül az egész civilisztika, évezredek óta nem vesztette érvényét, a mai világban is alkalmazható, és ez nagyon szép. Az viszont nem szép, hogy ezzel visszaélnek, a jogalkotási és jogalkalmazási anomáliák a mai politikai közélet állandó ütközőpontjai.
– Van olyan munka, amire nemet mond?
– Kevés, de van. Ha nem tudok a megbízóhoz, illetve az ügyéhez közel kerülni, akkor nem tudom megfelelően képviselni. Továbbá: az ügy első bírája az ügyvéd. Mérlegelnünk kell, látunk-e esélyt a sikerre, és ha gondos analízis után reménytelennek tartjuk a pozitív végkimenetelt, erről korrekt módon tájékoztatni kell az ügyfelet. Ha nem így járnánk el, a hitelességünk bánná.
– Megesik, hogy elvből utasít el valakit? Védene-e mondjuk gyakorló neonácit, aki cigányok, zsidók kiirtására uszít?
– Nem védenék. Mondtam, amivel abszolút nem tudok azonosulni, azt képviselni sem tudom. Persze nem kell megsérteni az ügyfelet, és nem tartozik a nyilvánosságra, miért mondok nemet valamire. Ez is az ügyvédi titok része.
– Azért akadtak fura védencei, például az azeri baltás gyilkos.
– A sebész sem válogathat, ha életet kell menteni, ráadásul a gyilkosnak is kijár a védelem. Engem akkor az azerbajdzsáni nagykövet kért fel, mert úgy vélték: a fiatalember a hazájáért cselekedett, nemzeti hős, így nem ítélhető el. Tájékoztattam a nagykövetet, hogy Magyarországon a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés súlyos bűncselekmény, de a motivációt lehet vizsgálni. Szakmailag kihívásnak tartottam az ügyet, amelyben döntő szerepet játszott a poszttraumás stressz. A fiatalember gyerekkorában olyasmiket élt át az ottani, nacionalista alapon zajló háborúk miatt, hogy úgy érezte, egy tűszúrásért is baltával kell elégtételt vennie. Három szakértő állapította meg, hogy ez a pszichés terhelés - betegség. A bíróság azonban épelméjűnek találta, elítélték. A többit már tudjuk.
– Előfordul, hogy megszereti a védencét dacára annak, hogy bűnös?
– Bizonyos távolságot tartani kell, nem szerencsés, ha túl közel engedjük magunkhoz az ügyfelet, mert akkor nem látunk tisztán. A Viszkissel kapcsolatban sokan érezték úgy, hogy szinte már a nagypapája vagyok. Különleges figura volt, megkoreografálta a bűncselekményeit, speciális intelligenciával bírt. A nép kedvelte, mert átejtette a rendőröket, és nem őket fosztotta ki, hanem a csúnya bankokat. Háromszori emberölési kísérlettel is megvádolták, szakmai sikernek tekintem, hogy ebben végül nem marasztalták el. Ma már szabad ember, beilleszkedett a társadalomba, és nem szívesen emlékszik a múltra.
– Már mondtam, ön színes egyéniség. Nem csoda, hogy bűnügyekre szakosodott. Nehezen tudnám elképzelni, amint vitás ingatlanügyeket bogoz ki.
– Kezdetben, Pest-környéki ügyvédként mindennel foglalkoztam. Valósággal menekültem a bűnügyektől, féltem tőlük, idegesített, hogy rajtam múlik valakinek a szabadsága. Leegyszerűsítve: az élet nagy része pszichológia, a többi szerencse. A munkámban is ez a legfontosabb: érezni kell az emberek lelkét. Orbán Viktor is ezzel manipulál, érzi a néplelket, ennek akar mindenáron megfelelni.
– Ha a polgári ügyeknél marad, sose fedezi fel a média, noha láthatóan élvezi szereplést.
– Igen, a polgári ügyek általában nem hoznak hírnevet, a büntető ügyekben eljáró ügyvédeket ezzel szemben megjegyzik az emberek. Korábban még a közmédiába is befértem, de időközben feketelistára kerültem, talán a kormánykritikus megszólalásaim miatt. Ha a Hír Tv-be hívnak, szívesen megyek, mert szerintem ez így helyes. Nem tartom tisztességesnek, okos dolognak sem, hogy a média pártosodik, mert a médiának nem ez a szerepe. A média fő feladata, hogy legyen független, tartson tükröt a társadalom elé – a közmédia most nem ilyen. Imádom a Balatont, minden szabadidőmet ott töltöm. Kerékpározom és úszom, amennyit csak tudok. A helyi újságos mindig elámul, amikor Népszabadságot és Magyar Nemzetet kérek, azt mondja: ez nem szokás. Pedig nem szabad beérni egyoldalú információval, mert ez a szakmára is kihat. Nekem tudnom kell a másik fél és a bíróság fejével is gondolkozni. Olyan ez, mint egy szimultán sakkparti.
– Három felnőtt gyermeke van. Láttam nyilatkozni a nagyfiát a Biszku-perben, nagyon hasonlít az apjára, de az önre jellemző lazaság hiányzik belőle.
– Idővel megjön majd… Ő még szinte kisbaba, csak negyvenéves. Büszke vagyok rá, mert rettenetesen precíz, részletező, alapos, én felületesebb vagyok, globálisan gondolkozom, így talán kiegészítjük egymást. A menyem lengyel, Brüsszelhez köti a munkája, így Gábor rengeteget repül ide-oda. Itthon lesütött szemmel járnak az emberek, ott jó a hangulat, a gyerekeket síelni és a tengerpartra táborozni viszi az iskola. A három kicsi fiuk már most négy nyelven beszél, a magyar és a lengyel mellett franciául és angolul. A középső fiam, Dániel közgazdasági és jogi diplomát szerzett, náluk két lányunoka van. Éva lányunk Norvégiában szülte meg Eriket, a vikinget. Gyönyörű helyen laktak, épp a Golf áramlatnál, alattuk erdő, mellettük tenger, a háttérben havas hegycsúcsok. Ők már hazatértek, a Balaton környékén telepedtek le, nyaranta gyakran találkozunk.
– Szóval szembemegy a trenddel, s hazacsábítja a gyerekeit?
– Állítólag tyúkanyó típus vagyok, talán anyámtól örököltem. Az iroda fiatal munkatársaira is ugyanúgy vigyázok, mint a gyerekeimre. De tyúkanyóság ide vagy oda, nekünk, szülőknek döntési jogkörünk nincs, csak javaslatot tehetünk. Én ebben is liberális vagyok: meg kell hagyni mindenkinek a szabad választás lehetőségét, virágozzék minden virág.
Az interjú a következő oldalon folytatódik!