Gyárfás Endre: Mókuska a díszletben

Márkus mester ezermester – ezzel a címmel játszotta mesejátékomat a nyolcvanas években a Népszínház. Főhőse afféle szorgalmas manó. Még csak kilencszázkilencvenkilenc mester, aki úgy kívánja megszerezni az ezredik mesterségét, hogy helyrehozza a veszekedős erdei állatkák barátságát, és kellemes, mulatságos kis világot teremt nekik. Ráveszi őket, hogy ültessenek virágórát, legyenek pontosak, dolgosak. A Borzalmas, Borzas Borzból Barátságos, Békés Bikficet nevel.

Gyárfás Endre: Nő a búzamezőben

Még nem is volt érett nő, csupán bakfis. Talán tizenhárom éves. A búzamező helyén pedig már tarló terült el. A kombájn megtette, amivel a mezőhegyesi állami gazdaság megbízta, és most hallgatagon várta a tábla szélén az ebédidő végét.

Gyárfás Endre: A csille titka

Ma fordított napot tartunk – mondta táborvezetőnk a zászlófelvonásnál. A felnőttek elvonulnak, ti meg úgy töltitek az időt, ahogy akarjátok – tette hozzá. Százan sem lehettek a börzsönyligeti sátrak lakói. Valamennyien cserkészek, csak én nem. Mert én még „farkaskölyök” voltam. Jövőre talán már én is viselhetek árvalányhajas kalapot és liliomos övcsatot.

Gyárfás Endre: A kanász és a kan

Hat-hét éves voltam. Mátyásföldön laktunk. Szomszédunkról, Józsi bácsiról szüleim azt mondták: jószág­igazgató. Öltönyben járt-kelt mindig, sohasem láttam subában, gubában. Még a cifraszűrt is el tudtam képzelni rajta. És mit igazgat? Birkát? Kecskét? Marhát?

Gyárfás Endre: Az óriáskerék árnyékában

Az Engels téri házban –  vettem észre – keddenként írók gyülekeznek. A huszonöt éves Timár György költő igazgatta a társaság lépteit a Parnasszus felé. Írásaim nemigen voltak még, de érdekelt, hogy az idősebbek és a velem-korúak hogyan forgatják a tollat. 

A Kisbalta a Budai Várban

Gyárfás Endre: Húsvét Sevillában

Szögekkel vert, diadalmas Urunk, Jézus, merre térsz? A kereszted túl nehéz, ámbár Bíró vagy, hatalmas.

Farsangoló diákok

Új Bonbonnière

Egy veszprémi celeb – Böbe, a csimpánz emlékére

Európa egyik kulturális fővárosa idén Veszprém. Vannak programok, amelyeken a város hírességeire, tudósokra, művészekre, sportolókra, tanárokra, iparosokra, kereskedőkre emlékeznek. Nem tartozik közéjük, akit most én idézek meg. Pedig igencsak híres. Mondjuk ki kereken: celeb. 

Gyárfás Endre: Hacsaturján

Tisztelet a menekülő örményeknek

Magyar-angol, de nem hat-három

Kicsoda vagy micsoda a Loch Ness-i szörny?

Bemondták az egyik rádióban a minap, hogy a skótok minden eddiginél nagyobb szabású kutatásba fognak: fülön vagy farkon akarják csípni a rejtélyes Loch Ness-i szörnyet, becenevén Nessie-t.

Rolling Stones és más közmondások

Eriggy Kukutyinba...

Gyárfás Endre: Tavasz, indul rohamod

Egy elfelejtett költő

Revolverlövés dörrent 1945 július 4-én a pesti Falk Miksa utca egyik polgári lakásában. Nyilas suhanc sütötte el a fegyvert, miután hasztalan zsarolta a zsidó ügyvédet. A hatvanegy éves férfi még aznap meghalt.

Rákóczi tolmácsa

II. Rákóczi Ferenc több nyelven beszélt. Törökül nem. Jenikői, majd rodostói száműzetésében azonban szót kellett értenie a Porta hatalmasságaival. Hűséges követője, Mikes Kelemen a soha el nem küldött leveleiben megemlít egy bizonyos Ibrahimot, aki – magyar lévén – a két fél számára gyakran tolmácskodik.

Gyárfás Endre: A kidöntött fa gödre (vers)

„Drága hazám eddig állta a harcot” – Elnyelte az óceán az első magyart, aki az Újvilágban járt

XVI. századi humanista szokás szerint latin nevet is választott magának a fiatal tudós. Így nevezhette magát Budai Parmenius Istvánnak.

Karácsonyi ajándék

János bácsi a csatában

A krokodil

Rubin - Végnapok Kamcsatkán

Egy vadiúj vírus pályaképe

„Az első betegek meglepő tünetekkel jelentkeztek az orvosoknál. Ha beszélni kezdtek, szavaikból sorra hullottak ki a mássalhangzók. Ha például azt mondták, hogy kutyafüle, hallgatóik csak ennyit hallottak: u a ü e. A hangképzésben egyre kisebb feladatot kapott a fogsor, a szájpadlás, az ajak.”

Én vagyok az út

Osszián, avagy a skótok önbecsülése

Tisztelet a tengernek

Forgandó szerencse

„Boldogan ámultak a vadászok, akiknek hátára immáron íj helyett permetezőkészülék került, övükből nyíl helyett metszőollót húzkodtak elő, és rá sem hederítettek a nagy-nagy csiviteléssel közeledő fekete fellegre.”

„Jer, nézd a Balatont...”