Új? Igen. Mert volt „régi” is. Fővárosi Cabaret Bonbonnière néven 1907-ben nyitott meg Pesten a Teréz körúton. Nagy Endre konferált benne, és a színészek között ott volt Somlay Artúr, valamint Karinthy első felesége, Judik Etel. Ekkor indult a Nyugat, és mind a folyóirat, mind a kabaré a friss, modern, európai szellemet terjesztette.
Én 1958-ban még a bölcsészkar lépcsőit koptattam, amikor újságíró barátom, Faludi András megszólított: - Te szoktál amolyan humoros dolgokat írni, ugye? Gyere el holnap az Új Bonbonnière kabaréba! Én vagyok a konferanszié. Rád is szükség lehet.
Elmentem. A társulat tagjait a nemzeti bank és más pénzintézetek tisztviselőiből toborozták. Vezetőjük Ternovszky Béla, a rajzfilmrendező édesapja volt. Rendezőnek a rutinos színházi embert, Hegedűs Tibort kérték fel. A zongoránál Huszka Jenő lánya, Mária ült. Az előadásokat hol a Jókai utcai szakszervezeti székház nagytermében, hol a bankok tágas helyiségeiben tartották. Én, úgy rémlik, kapóra jöhettem, mert Béláéknak volt egy ötletük, amelyből „jópofa” blüettet kellett írnom. Nekiveselkedtem.
A blüettben a párbeszédek helyett opera- és operettdalok, nóták, slágerek részletei hangzottak el az eredeti szöveg apró módosításaival. A jelenet hősét, a Mérnököt ritka nyugati útra, Velencébe küldené a Vállalat, hogy az odaexportált gépek karbantartását ellenőrizze. Csakhogy vele akarnak utazni az Igazgató, a Főkönyvelő, a Bizalmi és persze a schuberti „Tröszt papa lányai itt vagyunk” dallal belépő Titkárnők is. (A Párttitkár „véletlenül” nem ajánlkozott. 1958-at írunk.)
Valamennyien beszállnak a vonatkocsit jelképező díszletbe, miközben ezt éneklik: „Megy a gőzös, megy a gőzös Velencébe. Velencei, velencei küldetésbe.” És persze azt is, hogy „a diri vele megy”, végül pedig, hogy „a Portás vele megy…” Amint az várható, a jelenet végén ki más marad a peronon, mint a Mérnök. „Megyek én is majd a nyáron – dalolja –, kiszállok majd Kis-Velencén…vagy Agárdon”. A társulat ennél keményebb bírálatra nem vállalkozott. Nem csoda. Már zajlott a Nagy Imre-per, sorra teltek meg a börtönök…
Mi lehetett az Új Bonbonnière hitvallása? Valószínűleg Nagy Endre fél évszázaddal korábbi „bemondása”: „Nehéz időkben égető szükség van a kabaréra.” Tudtommal a Jókai utcán és a banktermeken kívül nem is tartottak előadást. Plakátot, reklámot sem láttam. A sanzonok, kuplék, tréfák témáit – én is írtam effélét – a szerelem és a „lokális” bürokrácia szolgáltatta. A pénzügyesek mindig is tudták, mi az „érték”. Igen, érték volt ez a kis fényfolt a sűrűsödő homályban. Két-három esztendő múlva ki is hunyt.
Tudjuk, tapasztaljuk: a pénz elértéktelenedik.
Hát a humor?
