Utoljára a rendszerváltásnak volt akkora hatása a politikai költészetre, mint amilyen most lehet egy esetleges kormányváltásnak

A műfaj előtt álló utakról Nemes Z. Márió költőt kérdeztük.

„A fiatal irodalmárok számára szinte evidens, hogy nem lehet úgy beszélni a művészetről, hogy nem veszünk tekintetbe társadalmi kontextusokat.”

Költészet napi „vízválasztó” víziók

Tizenegy költő – tizenegy vers. Idén a költészet és az országgyűlési választások napja „összeér”. Jeles, egyben kedvelt alkotóinkat e „kettősség” mentén kértük fel lehetséges jövőképek megverselésére – a ránk virradó április 13-i valóság eldönti majd, melyik és hogyan teljesülhet be. Ám mit sem változtatva a költemények érvényességén. Felkért szerzőink: Csősz Gergő, Ferenczfi János, Géczi János, G. István László, Horváth Eve, Lukács Flóra, Makó Ágnes, Mics Ildikó, Nyilas Atilla, Tábor Ádám és Vörös István.

Az M2 Petőfi TV szerint nem Petőfi Sándor, hanem József Attila írta a Szeptember végén című verset

A 2026-ban több mint 150 milliárd milliárd forint adófizetői pénzből működő MTVA fiataloknak szóló csatornája a költészet napját akarta népszerűsíteni ezzel, de aztán villámgyorsan törölte az erről szóló Facebook-posztját.

Illusztráció: Megemlékezés József Attila Kossuth téri szobránál

Mesterházy Balázzsal a véges lét csodálatos könnyűségéről

Prózaversei úgy hullámzanak, akár a tenger. A víz áramlása szóvá, mondattá és gondolattá formálódik. A Földközi-tenger és partvidéke különös inspirációval szolgál – e tájékon nem minden nap hétfő. A magyar költészet napja alkalmából Mesterházy Balázs költőt kérdeztük A Mediterrán-állandó című új kötete kapcsán.

G. István László versei

Ne dobd vissza; Fogászati virágének; Gravitációs hullámok; Politikai méltóság

Pollágh Péter versei

J. A., 1937; Obszesszív komp

Tatár Sándor versei

Mikor az utcán át ment a Kedves; Kedves, jó Co.!* – Meglesz: Joy & Co.!; Peckes logó

Spányik Miklós: Ráébredés után

Rieder Anna Róza: szóra bírlak

Acsai Roland: Budapesthez

Kosztolányi Dezső emlékének

Bánfai Zsolt: Cápafog

Siska Péter versei

Hűség; Fényben vetkőző; Szétszóródás; Az üres fejezet

Vasas Tamás: Isten városa

Papp-Sebők Attila versei

Két fél; Látásom ismerője

Baranyi Ferenc: Mondd el újra

„Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.” (József Attila)

Hajszálnyit elcsúsztatni – Csordás Katával A tékozlás öröméről

A tékozlás öröme címmel jelent meg Csordás Kata első verseskötete. A Pécs kulturális életét számos művészeti rendezvénnyel gazdagító szerzőt műfajváltásról, a németalföldi festészetről, valamint a személyesség és a társadalmi kérdések egyensúlyáról kérdeztük.

Veres Tamás: A költő és a marketingpoéta

Pályakezdő költők meséltek a megjelenés rögös útjáról és arról, miért nem gondolkodnak abban, hogy költészetükből éljenek meg

Üdvös másodállás.

Szabó Benedek (mentora: Babiczky Tibor) Üvegharmóniák és Déri Anna (mentora: Borda Réka) Kartempó című kötetével

A költészet nagyja

Megtanulni jól kívánni - Kellerwessel Klaus, az általános őszinteségmunkás

„Nem tudok meglenni egy helyben, cikázó ember vagyok: mindig valamiben sűrűn” – mondja magáról az 1999-ben született, negyedéves pszichológus szakos hallgató, Kellerwessel Klaus, akivel a magyar költészet napjára megjelenő első, Hátam mögött a hulló porcelán című verseskötete apropóján találkoztunk, ám a mesterséges intelligencia folyton „közbeszólt”. Így szinte egy sci-fibe csöppenve éreztük magunkat. Míg a két évvel korábbi, A 77 fejű herceg éneke című drámakötete a kiúttalansággal végződött, ez az új a nyitással, a törékeny készenléttel.

„Pókember Karinthyt idéz” - Pál Sándor Attilával a Daloskönyvről

Afféle „szerzői lemezzel” jelentkezett Pál Sándor Attila. A Daloskönyv 52 versben idézi meg az Aranytól Jánostól Orbán Ottóig ívelő irodalmi hagyományokat, a népdalokat, a Térey-rapet és Eminemet, Kis Grófót, a Terminátort vagy épp Stan Leet és a Fantasztikus Négyest. A költeményeiben „kitárulkozó” alkotóval arról is beszélgettünk, miért nem bírnák egymást Petőfivel, illetve mit kezdene a szavakkal a költő, ha szuperhős lenne.