Hűség
Türelmes az alkonyat.
Még várhatod
őt a bomló, zavaros
fényben:
üres kereszt
az idő.
Fényben vetkőző
Valami
elválik az égtől.
A középpont üres marad,
az ablakon át
a könnyű fényben
vetkőző
fákat nézed –
mintha létezne
bármilyen
ablak.
Szétszóródás
Nyár van,
eltékozolt és elhagyatott.
Egy szörnyű, győztes
isten a habzó égbe
kortyol
könnyedén:
nem kell álmodnunk
többé.
Az üres fejezet
Akár
egy kifürkészhetetlen
barát, elkísér
egy hosszú, hosszú, céltalan
sétára: mindig ugyanarról mesél.
Sohasem látszik
az arca.
