Spányik Miklós: Ráébredés után

Csonka éjszakák, kurta álmok,
a reggel már nehéz, hiába várod.
Mamuszba bújt az idő, csoszognak
a percek, valamiért mennél, de már
elfelejted. Az ócska gangon galambok
tánca, az ereszről esőcsepp hullik
egy virágra. Mélytengeri a csend,
a kutyák sem szólnak, a százéves
udvaron macskák kóborolnak.
Az ajtóban évek állnak, néhány emlék
köszön, már nem indulsz sehová
csak állsz a küszöbön.