Acsai Roland: Budapesthez

Már harminc éve járom utcád,
Budapest.

És minden házad egyre régibb,
csupa seb.

Ismerős vagy, és ismerős a
Duna-part.

A történelem sok kövedbe
belemart.

Itt tanultam, és itt nevelt az
egyetem.

Itt született meg mind a kettő
gyerekem.

Lányaimmal bejártam én a
Ligeted.

Már sokféle szél a fülembe
lihegett.

Metróban lent álldogáltunk a
peronon.

Úgy éreztem, hogy itt mindenki
rokonom.

Telente kint a vékony ágak
deresek.

Nyaranta meg zümmögve szállnak
darazsak.

Az állomásodról elérni
Fiumét.

Te őrzöd az arcom, a régi
fiuét.

Benned lakott már sok előd és
sok utód.

Beszennyezték a levegődet
autók.

Padláson fészket galambok gar-
mada rak.

Lenézzük őket, pedig ők is
madarak.

A forgalom zaja egész nap
duruzsol.

Időnk vajon milyen jövendőt
kuruzsol.

Ez a város Pilinszkyé és
Aranyé.

Volt már sírhant, és volt már sokszor
anyaméh.