Százhúsz éve már, hogy megszületett a költő, aki Petőfi, Kossuth és a Fő mellett a leggyakoribb utcanév Magyarországon: József Attila. Négyből ketten verselő kultúrlények, ami igazán hízelgő az országra nézve.
József Attila születésnapja a magyar líra napja 1964 óta, így a hagyomány a Kádár-rendszerben kezdődött, és azon kevés konszenzusos nemzeti alkalom egyike, amelyek – felülemelkedve az acsargásokon – túlélték a rendszerváltást. Egyszer talán az is bebizonyosodik, hogy a költészet maradandóbb az EU- és állami támogatásokból épített betonkolosszusoknál, amelyek egy egészen másfajta költészet tanúi. Olvassanak verset holnap is...
Egy 101 éves múlhatatlanság mára, meg a holnapra:
NEM ÉN KIÁLTOK
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
(1924 első fele)
És így is:
Meg így:
És végül így:
