Mesterházy Balázzsal a véges lét csodálatos könnyűségéről

Prózaversei úgy hullámzanak, akár a tenger. A víz áramlása szóvá, mondattá és gondolattá formálódik. A Földközi-tenger és partvidéke különös inspirációval szolgál – e tájékon nem minden nap hétfő. A magyar költészet napja alkalmából Mesterházy Balázs költőt kérdeztük A Mediterrán-állandó című új kötete kapcsán.

Hajszálnyit elcsúsztatni – Csordás Katával A tékozlás öröméről

A tékozlás öröme címmel jelent meg Csordás Kata első verseskötete. A Pécs kulturális életét számos művészeti rendezvénnyel gazdagító szerzőt műfajváltásról, a németalföldi festészetről, valamint a személyesség és a társadalmi kérdések egyensúlyáról kérdeztük.

Veres Tamás: A költő és a marketingpoéta

Pályakezdő költők meséltek a megjelenés rögös útjáról és arról, miért nem gondolkodnak abban, hogy költészetükből éljenek meg

Üdvös másodállás. 

Bíbor idők

„Tévedés, hogy a háborúban csak a géppuska hangját hallod” - az ukrán irodalom két generációjának kiemelkedő alkotója Budapesten beszélt arról, hogyan változik meg a költői nyelv a frontvonalakon.

Mindenkinek más a krokodil-élménye - Szenderák Bencével a Csendrendeletről

Nem csak a versírás, a létezés maga is nehézségekkel terhes – mindezt a versek befogadóival is érzékeltetni szeretné Szenderák Bence, akinek első kötete Csendrendelet címmel, chapbook formátumban jelent meg. A költővel a nem értés kudarcának pozitívumairól is beszélgettünk.

A bucsai vérengzés is szerepet játszott abban, hogy Radu Vancu a történelem genocídiumaira emlékezzen

Innen jutott el Radnóti Miklósig, akinek tiszteletére írta meg kötetét.

Nádasdy Ádám: „Legszivesebben a szótár lapjain, ott vagyok otthon”

Nincsenek tágas horizontok, nagy távlatok, nincsenek felfokozott ambíciók, lázasan lüktető szenvedélyek Nádasdy Ádám új verseiben, melyek az emberélet útjának felén túlról szólnak.

Megtalálni a boldogságot - Horváth Eve útközben egy másik bolygón

Ha veszteség is, ha fájdalmas is, a diagnózis pedig mégoly nyomasztó, az életszeretet, és egyáltalán a szeretet erősebbnek bizonyul – ez az, ami dominál a verseiben. Horváth Eve Metasztázisok című, harmadik verseskötete személyes és emberközeli. A szerzővel ugyanakkor nemcsak a gyászfeldolgozásról és a túlélésről, de a breaktáncról is beszélgettünk.

Gördíteni valamit a felejtés útjába - Fekete Vincével az apokalipszis gyönyörűségéről

Művészete klasszikus, intellektuális költészet, amely sokszor a játékos, ironikus beszédet sem nélkülözi. Nem véletlen, hogy Fekete Vincét sokan nemzedéke egyik meghatározó költőjének tartják. A Gyönyörű apokalipszis című legújabb, gondosan felépített szerkezetű, 100+2 versből álló kötetében valóban tágas univerzumot járhat be az olvasó: az erdélyi tájaktól a kozmoszig, a kallódó emberi sorsoktól a személyesebb, a gyász és a betegség feldolgozásáig számos témát megjelenítenek a versek. A költővel a kortárs erdélyi irodalomtól a prímszámokon át a különös címig szőttük a beszélgetés fonalát.

Szabó Dárió: Szeretni hogyan

                                                                                                  Kun Klárának

Mikor elfogynak a szavak: költészet a terror után

Az izrael-palesztin háború fájdalmára nehéz szavakat találni, ezért többen a művészet nyelvén igyekeztek megfogalmazni azt. A Süve שבעה - Október 7. versantológia című kötet a költészeten keresztül mutatja meg számos érintett haragját, kétségbeesését és reményét. A február 1-jén, magyarul is megjelenő antológia ötletgazdájával, a magyar származású izraeli irodalmárral, Ráchel Korazimmal beszélgettünk, aki a közösségi médiában kutatta az összegyűjtött verseket.

Látszólag közel van - Szergej Tyimofejev lett költővel a hídszerepről

Költészetét orosz nyelven műveli a lett költő, ám médiaművészként nincs nyelvhez kötve, sőt időnként megpróbálja teljesen nélkülözni azt – hétköznapi tárgyakból fabrikál verset, vagy akár régi tévékészülékeket is szóra bír. Szergej Tyimofejev nemrég Budapesten járt Replika című verseskötetének bemutatóján, és kis hatótávolságú illegális, kalózrádiós mikrofonjával továbbította üzenetét.

Kíméletlen őszinteség - Branczeiz Annával

Mi is az a vallomásos költészet? A „vallomások” unalmasak vagy provokatívak? Vonható-e párhuzam Radnóti Miklós, Rakovszky Zsuzsa és az amerikai John Berryman versei között? Fontos-e egyáltalán a költészet? Mindezekről Branczeiz Anna költővel, műfordítóval és irodalomtörténésszel beszélgettünk – a saját költeményeit is például véve.

Domokos Dominika versei

amikor a költő arról beszél, mi fáj és hogyan; amit nem árulnak el a legelején

Déri Anna: Hiánydeficit

Lázár Bence András versei

Amikor hajnalban; Nem gondoltam másra; Mégis. De így is.; Seul(e)

Magolcsay Nagy Gábor: Joker kontaminációk

Fuck Buddy; Egy gyilkosság elnapolása

Vörös István: Új számokat az olimpiára!

„Köteles vagyok lélekdonor lenni”

Nemrég jelent meg Baranyi Ferenc Hova érkeztem? című kötete, amely a szerző hetvenéves alkotói útjának állít sajátos emléket. Benne ugyanis barátok, pályatársak vallanak a Kossuth-díjas költőről, aki többnyire verses kommentárt fűz a felelevenített emlékekhez, a neki szóló dedikációkhoz. Baranyi Ferenccel a könyv megjelenése alkalmából beszélgettünk.

Jóljárt Anita versei

És így tovább; (páros) esetleírás

Ambrus Máté versei

Itt már könnyű; Magam; Galacsin; Kalap, kabát

Magolcsay Nagy Gábor: Joker kontaminációk

Maladaptív hatás; Vers a fiúnak, akit időnként berugdosnak a zongora alá

Magyar Boglárka versei

Hamutál; Kicsi, tejfölszőke; Idegenek; ADHD

Debreczeny György versei

a bűvölő sütemények nászéjszakáján; bécsi keringő; mégsem repül el

Petőcz András: A túlsúlyos vers

Száldobágyi Csaba: anyja neve

Farkas Arnold Levente haikui

Szellemi rokonság - Térey Jánosról Szirák Péterrel

Öt éve, 2019. június 3-án hunyt el a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb költője-írója, Térey János. Rá emlékezünk a szomorú évfordulón Szirák Péter irodalomtörténésszel beszélgetve – felelevenítve barátságuk történetét, a költő személyiségét, megidézve műveit, valamint szót ejtve a hagyatékáról.

A Népszínház utca rövid teremtéstörténete - Borsik Miklós Futárlírája

„Az út hulláma felidézi a lélegzetvételt, / az olajozatlan lánc a csicsergést, / a puha kerék a dorombolást” – olvashatjuk Borsik Miklós második, Futárlíra című kötetében. Az idei Hazai Attila-díjat elnyerő költő egy irodalmi pálya mellékeseként két évet dolgozott biciklis futárként is, majd az itt szerzett tapasztalatokat, élményeket gyúrta egybe és engedte át a költői nyelv szűrőjén. A könyvben nemcsak a nagyváros utcáin vagy a lépcsőházak labirintusában kanyaroghatunk, hanem összefuthatunk a „szomszéd Marikával”, sőt Krasznahorkai Lászlóval is. A költővel a friss díj és kötet kapcsán beszélgettünk a biciklizés és irodalom kapcsolatáról, a Népszínház utcáról és a fotózásról.