- Mikor elfogynak a szavak: költészet a terror után

Hogyan érte önt a 2023. október 7-ei események híre?

Aznap épp Magyarországon voltam, az őszi zsidó ünnepek alatt ugyanis évek óta nagyon szeretünk itt lenni a férjemmel. A sokkot nem lehet elmondani szavakkal, ilyenkor még aludni sem vagy képes. Nem tudtunk hazamenni, a repülőjáratok leálltak, így nem tehettünk mást, mint hogy vártunk. Teltek a napok, az éjszakák, továbbra sem tudtam aludni, mert azok a szörnyűségek jártak a fejemben, melyek egész családokkal történtek és az, hogyan nem tudott a nagy, erős izraeli hadsereg egy ilyen dolgot valahogy másképp kezelni. Tudja, nem lehet az ember izraeli anélkül, hogy akár közvetve vagy közvetlenül ne érintse valahogy a dolog. Barátok, rokonok, ismerősök élnek azokon a részeken, ahol ezek a borzalmak megtörténtek. Ott van például az én 23 éves lányunokám, ő száz után már nem számolta, hány közelebbi vagy távolabbi ismerősét sebesítették, ölték meg vagy rabolták el. (A terror egyik gócpontja a fiatalok körében népszerű Nova Fesztivál volt, ahol több mint 360 embert öltek meg a fegyveresek - a szerk.)

Honnan jött az ihlet a versek összegyűjtésére?

A támadás után egy héttel eljön az első péntek, még mindig Budapesten vagyunk. Hajnali kettő-három óra körül megint nem tudok aludni, ezért úgy döntök, meghallgatom egy jó barátnőmet, Angela Buchdahlt, a new york-i Central Synagogue rabbiját, aki egy héttel a támadások után a szokásos szombati prédikációt tartotta Amerikában. Úgy kezdte ezt: “ein milim” ( אין מילים ) vagyis “nincsenek szavak”. Pár perc múlva azon kapom magam, hogy potyognak a könnyeim és magamban vitatkozom vele, hogy lehet, hogy neked nincsenek szavaid, nekem sincsenek szavaim, de vannak emberek, akiknek vannak és őket úgy hívják, hogy költők - én pedig meg fogom keresni őket. Innen indult az egész.

Ekkor még elég kevés idő telt el a támadás óta. Hogyan tudta felkutatni ezeket a verseket?

Főleg a Facebookon kezdtem el gyűjtögetni. Nem tudtam, mit fogok találni és azt sem, meddig fog tartani. Szerencsére a közösségi média algoritmusa olyan, hogy ha az ember valamire egyszer rákeres, akkor aztán folyamatosan dobálja fel az ahhoz hasonló tartalmakat, úgyhogy idővel nagyon sok elém került.

Miért a közösségi médiában folytatta a kutatást?

Mert nem volt más! A híres költők, akiket addig a diákjaimnak tanítottam, már nincsenek. Nem tudom őket megkérdezni, nem ismerhetem meg, mit gondolnak ezekről a borzalmakról. Akiknek a műveit tartalmazza a kötet, viszont fiatalok, úgyhogy egy nagy előnyük, hogy rájuk lehet chatelni, lehet velük beszélni személyesen, vagyis együtt értelmezhetjük a költészet nyelvén, hogy mi kavarog bennük. Mikor tudná ezt egy irodalmár megtenni például Petőfi Sándorral manapság? Ez egy egészen más tanítási és tanulási módszer is egyben. Tudja nagyon sok évig tanítottam a holokauszthoz kapcsolódó irodalmat és ott is fennáll a kérdés, hogy az adott műnek most az irodalmi értéke a fontos vagy a tanúság. Ugyanúgy itt is ez a helyzet. Nem tudtam, hogy ezeknek a verseknek vajon fontos lesz a költészeti nívójuk? Vagy csak az, hogy aktuálisak? A közösségi médiában talált verseknek az is még egy izgalmas sajátja, hogy nincs hátterük. Irodalom professzorként mikor egy órához elolvasok egy verset, akkor ahhoz még tudok kutatni kritikát, elemzést. Ebben az esetben nem volt semmi ilyesmi. Ezek a költők élő emberek, most írják a verseket. Huszonévesek, harmincévesek, van közöttük szociális munkás, beszédterapeuta vagy épp ügyvéd, akik eddig csak a saját Facebook oldalukra írtak.

Hogyan jutott el addig, hogy ezek a Facebookra írt versek aztán az Amazon bestseller listáján végezzék alig néhány hónap alatt?

Mikor összegyűlt jó pár költemény, körülbelül száz, akkor már tanítottam ezeket a diákjaimnak. Ekkoriban tartottam egy előadást, ahol részt vett Jeffrey K Salkin, a médiából ismert amerikai rabbi és író, ő vetette fel, hogy segítene kiadni. Aztán az élet úgy hozta, hogy más lehetőséget kell találnunk, de bennem és a fordítókban (Michael Bohnen és Heather Silverman, Korazim korábbi hallgatói - a szerk.) az elhatározás már megvolt, szóval elkezdtük kiválogatni a verseket - végül a százból ötvenkilenc került a kötetbe. Michael nem sokkal később talált egy másik kiadót, így héber-angol nyelven jelenhetett meg először 2024 augusztusában.

Mi alapján válogatták ki a többi, a kötetben szereplő 59 verset?

Azt hiszem, hogy itt jött be igazán a versek irodalmi értéke is. Ezen kívül nagyon szerettem volna, ha megjelennek benne a háborúval kapcsolatos legkülönfélébb gondolatok, de a szélsőség nélkül. Azt nem akartam, hogy ezek a versek arról szóljanak, ki a szent és ki a hibás, viszont meg szerettem volna mutatni azt a sokféle érzelmet, ami az emberekben kavarog. Vannak olyanok például, melyek arról szólnak, hogy elvesztettük a nyelvünket, mert már nem lehet megkérdezni, “hogy vagy?” mert ott az a rengeteg áldozat és mi már nem tudjuk azt mondani “jól vagyok”. A szerzők között van, aki a túszokkal foglalkozik, van, aki a rémmel, amit a háború jelent. Viszont van benne öt, mely az ellenség oldalát próbálja megérteni. Utóbbiak közül nagyon keveset sikerült gyűjteni, de ez természetes, egy ilyen trauma után az emberben nehezen marad szimpátia. Aztán ott van az is, mely rögzíti jelenünk egyik legmeghatározóbb kifejezését: “nyilvánosságra hozható” (Az izraeli médiában így kezdik az elesett katonák neveinek felsorolását - a szerk.). Ezen kívül vannak az imaszerű versek, például az, amelyik Istent kérdi, hogyan engedhet meg ilyet? A zsidó vallásban nem félnek felelősségre vonni Istent. Mindemellett van egy, mely a nem zsidó olvasóknak szól, bibliai vonatkozásokkal, szimbólumokkal.

Mi vezetett a magyarországi megjelenéshez?

Jó barátnőm Szeszler Anna. (A budapesti Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola volt főigazgatója - a szerk.) Az ő javaslata volt, hogy tartsak ebből Magyarországon egy előadást. Ehhez annyi kérésem volt, hogy a versek egy részét fordítsuk le magyarra. Ezért ő és Komoróczy Szonja, Balázs Gábor, Fritz Zsuzsa, Kardos Ági, Szilágyi Erzsi és Shiri Zsuzsa lefordítottak tíz verset. Szóval már volt egy alapunk és végül Shiri Zsuzsa újságíró, szintén jó barátnőm segített a magyar megjelenésben. Úgyhogy kibővült a csapat, rengetegen dolgoztunk a magyar kiadáson, de végre összeállt és február elején meg is jelenhet, szintén kétnyelvű kötetként, héber-magyar formában. De én nem álltam meg azóta sem, tovább gyűjtöm a verseket, már több mint 200 van nálam. Nem ígérem, hogy lesz még egy könyv, de én biztosan tovább fogom őket tanítani és megőrzöm őket a költészetnek.

Infó: A Süve שבעה - Október 7. versantológia 2025. február 1-jén jelenik meg Ráchel Korazim, Politzer Maymon Krisztina és Shiri Zsuzsa szerkesztésében, az Izraelinfo Alapítvány és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) kiadásában.