költészet;vers;személyazonosság;

- Száldobágyi Csaba: anyja neve

A bejárat boltíves,
a fürdőszobába nincsen ajtó.
Jobbra fésülködőtükör,
a mosdó fölött szappantartó.

Szemben fent a lámpa,
talán ha néhány száz lumen.
Az ágy helyén lejt a padló,
mint járda a Boulevard Saint-Michelen.

ebben laktunk – mutattam neked

Véletlenszerűen megadott egy születési helyet,
egy dátumot (negyvennégy, vagy negyvenöt)
Az anyja neve rovatnál tovább időzött;
le is jár a kiszabott keret.

nagyapám kovács volt

Délben csípős húsleves, később egy forró
fekete. Kézfején cigarettapapír: megsárgult, vékony
sebtapasz. A műhely beázik, a vasszekrény oldalán.
Folyik le.
Eléri.

Közel a hajnal; még éjszaka megmártóznak
a szemesi part vizében.

egyre többször van úgy hogy visszamennék
igazi választásom nincs
eltitkolt beugrók síkok a kerítés a kapu
alatti réssel ahol vastagon fészkel a gyom
kitakar
elvisel
fényben lebegő

Por. Negatív. Árnyékom.