Hamutál
Anya tegnap elment itthonról,
csak egy homokozólapátot meg vödröt vitt,
semmi mást.
Apa ezért egész nap kiabál,
hogy ránk omlik majd a ház,
öcsi sír,
a bátyám nem szól,
én meg egyre szürkébb vagyok,
és hamuszemcséket pakolok a számba, ahányszor
anyára gondolok.
Tegnap apánál járt egy néni és egy bácsi,
azt mondták, ha a ház ilyen szürke marad
és befejezetlen, mint szerintem ők,
akkor legközelebb elvisznek majd minket.
Azóta apa kézzel hordja a homokot,
egyesével foltozza be a lyukakat
a házon, úgyhogy spórolok,
és jövő héten veszek egy egész homokozókészletet,
vödör is lesz, meg lapát is lesz,
hátha apa tud belőle építeni
egy egész várat nekünk.
Kicsi, tejfölszőke
Én alkotni akarok egy tejfölszőke világot,
amiben minden kék szemű kislánynak
lehet egy tejfölszőke lova,
Amin együtt nyargalásznának a Nap sugaraival.
Lujza is tejfölszőke,
akar egy lovat karácsonyra, egy igazit,
azt mondta, majd az apukája vesz neki,
ha felnő.
Múlt héten kijött a gyámügy,
az utcában állt az autó, Lujzáék háza előtt.
Láttam, ahogy őt és a tesóit az autóba ültetik,
ülés se volt benne, csak az a ronda,
fekete öv,
Lujza kezében egy rongyos plüssló csüngött,
mást nem vitt.
Soha többet nem láttam Lujzát,
és nem tudom, az apukája vett-e neki lovat.
Csak azt tudom, hogy akarom vissza azt a tejfölszőke világot,
hogy minden rendben legyen,
Lujza merjen a karácsonyról beszélni,
odafussak az autóhoz és Lujza kezét megragadjam mégis,
mert kicsik voltunk,
és jó lett volna egy tejfölszőke ló.
Idegenek
Ha valaki szeret valakit,
akkor megöleli és nem hagyja, hogy szomorú legyen.
Szükségünk van az emberi érintésre,
mert a karunk
olyan, mint a biztonsági öv.
Átölel.
Anya is ezt akarja,
tudom, ölelő karokat maga köré.
Megígértem, hogyha megnövök, hosszú karokkal adok neki ölelést,
és sosem engedem el.
Anya nem akarja megvárni, amíg nagy leszek.
Már három hete jár hozzánk egy idegen,
hosszú karok, ölelések,
ahogy a nagyok mindig szokták.
Azóta anyának nincs szüksége a karjaimra,
nem szeretné látni őket,
hozzám érni meg pláne nem.
Csak azt nem tudom, hogyha nem ölelem meg őt,
akkor engem majd ki fog.
ADHD
Pókként mászok át a falon délelőtt,
hogy délutánra hálóba akadt légy lehessek.
A tanár néni szerint rossz gyerek vagyok,
pedig én csak szeretem, ha valaki megnézi,
hogyan alakulok át.
Múlt héten jött egy fiatal néni, mosolygott rám,
pedig engem senki se szeret. Amikor megpróbáltam
leölni egy shotgunnal, és azt kiabáltam,
mindenki meg fog halni,
a néni arca falfehér lett, és összeesett az udvaron.
Közelebb léptem hozzá, arcát a kezével takarta,
hirtelen elnevette magát.
Akkor én estem össze, kezemben ott volt a gallynak álcázott shotgun,
de csöndre intett, azt mondta, az iskola egyik ablakából
kémek másznak ki,
erre tartanak.
Aznap délután megmentettünk mindenkit a halálból,
az iskola harmadik világháború volt, a homokozó lövészárok,
a kukák magasles.
Valahogy megnyertük a háborút,
ketten a világ ellen, ketten egyedül,
csak mi, úgy, ahogy mindig is szerettem volna.
