Öngólok sora

Beugró...

Papp Sándor Zsigmond: Élet a lomokban

Mutasd a kacatjaidat, megmondom ki vagy. Talán még sosem volt ez annyira igaz, mint manapság, amikor az életünket megszámlálhatatlan személyes és közömbös tárgy kíséri. 

Az életünket megszámlálhatatlan személyes és közömbös tárgy kíséri. Ahova megyünk, oda jönnek ők is

Olvasás és emlékezet

Papp Sándor Zsigmond: Órákban mért csoda

A hangsúly persze a szerencsén van. Már gyerekkoromban is sejtettem, hogy a havazás Jézuska pluszajándéka, és így is kell hozzáállni.

Ma már Bécsben is kimondottan mázli kell ahhoz, hogy kiélvezzük a havazást, szánkózzunk egyet (képünk illusztráció)

Démonok és démonok

Papp Sándor Zsigmond: Az utolsó szakasz fűszerei

Gyerekként kicsit tartottam az öregektől. Valahogy úgy néztem a ráncokra, a pergamenszínű bőrre, a megereszkedett egykori izmokra, mintha valamilyen ragályos betegség tünetei lennének, mely kórt könnyűszerrel el lehet kapni egy óvatlan érintés révén. 

Az amúgy ártatlan idő az elevenbe mélyeszti a karmait

Utolsó utáni pillanat

Papp Sándor Zsigmond: Virrasztás a szörnyekkel

Nem tudom megfejteni, hogy a családunkban miért lett ilyen népszerű ez az angolszász ünnep.

Duska a buli
előtt nem kis
munkával minden
papírtányért
fekete szalvétába
csomagolt,
és felvette a
halloweenes
pizsamáját.
Mindezt pedig
rengeteg édesség
koronázta
meg

Despoták randija

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Harcos pózban

A jógázás csak kívülről nézve tűnik könnyed reggeli tornának

Az együttlét ereje

Beugró.

Papp Sándor Zsigmond: Én táncolnék veled...

Már javában készülök a kezelés utáni életre (lassan egy szűk hónap telt el az utolsó sugarazás óta), és ennek egyik állomása lesz, hogy tánciskolába fogunk járni. 

Uma Thurman és John Travolta Quentin
Tarantino Ponyvaregény című filmjében

Béke és béke

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Álmok és valóságok

Mennyit álmodoztam én kamaszkoromban a Nobel-díjról! Pontosan elterveztem az egész ceremóniát, amelyen természetesen ott lett volna az egész osztály meg a tanári kar, az összes rokon, meg akit még méltóztatok meghívni. 

Paródia

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Szavak és évek

Az természetes, hogy az anyanyelvünket nem felejtjük el, de mi a helyzet a nagymamanyelvünkkel? 

Öröm és öröm

Papp Sándor Zsigmond: Ha eloszlott a füst

Hát, vége. Magamban tartottam egy kis ünnepséget, mert a gép nem igen akart elérzékenyülni, az ápolók is csak szerényen mosolyogtak. A jókívánságaikat inkább a nyakunkon lévő hétvégére koncentrálták, én viszont igyekeztem távlatokban gondolkodni.

„Buddhának
eleve nem kell
a szomszédba
mennie egy kis
reinkarnációért”

Van az a pénz

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Egyedül otthon

Elkezdődött. Már hallom Dusi hangjában azt a hangszínt, ami a kései lázadás és a felnőtté válás szerény előhírnöke. Ha megkérjük valamire két szobán keresztül, de épp elfoglalt a zárt ajtó mögött (játszik, rajzol, a netet bújja), és nincs kedve hozzá, akkor ez a kikiabált „mindjárt”, „máris”, „rendben” szavakban testesül meg. 

Az egyedül hagyott gyerekfelnőtt számára nem is az egyedüllét, hanem a bizalom a legfontosabb: nyugodtan tehessen bármit otthon, a szülői díszletben

Zénón és a vécépapír

Papp Sándor Zsigmond: Esélyek és piros zoknik

Tükröm, tükröm...

Betegtársak – „küzdünk, mert várnak otthon: gyerekek, unokák, házastársak, megvalósítandó tervek”

Védtelenek

BEUGRÓ

Papp Sándor Zsigmond: Démon és saláta

Amikor már éppen csapnának össze a hullámok a fejem felett, bizony jól jönnek a kapaszkodók. Ez nekem valahogy az ecetes uborkasaláta lett. 

A megmentő uborkasaláta émelygés ellen is használható

A mérgező szavak

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Szelfi okosan

Én csak annyit kértem, ne hagyja, hogy az okostelefon buta módon elvegye tőle a világ iránti kíváncsiságát, mert az pótolhatatlan veszteség lenne. 

Gimis lett, és máris felmerült, nem kaphatna-e valamikor mobilt

Ki szégyellje?

Beugró

Papp Sándor Zsigmond: Amikor Banderas voltam

Most már azt is tudom, hogy semmi sem alakított annyit rajtam, mint a kapcsolataim. És szinte megdöbbentő, hogy hány arcomat (énemet?) ismertem meg ezek során. Hány Sanyival és Zsigával találkoztam a tükörben. 

„Voltam szenvedélyesen izzó, mint García Lorca és Antonio Banderas távoli rokona”

Petőfi álma

Papp Sándor Zsigmond: A munkásnovella és a szonett

Néha elképesztő hülyeségek tudnak az eszembe jutni! Erről a mellékhatásról bezzeg nem tájékoztattak.

Ha a sugárkezelés kattogós próza, akkor a kemoterápia inkább egy lírai műfaj: szonett
  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang