Papp Sándor Zsigmond: Negyvenkét perc
A kötelező reggeli kutyasétáltatás nálam az elmélkedés ideje. Most persze ne gondoljanak valami platónosan vagy hegelesen mély töprengésre, mert a fél szememet közben folyton Bellán kell tartanom. Azt lesem, hogy honnan, melyik sarok vagy fa mögül bukkanhat fel egy madár vagy macska, melyik bokor alól támolyog elő az éjszakát önkényesen meghosszabbító sün, mert akkor bizony olyat ránt a pórázon (ha meg anélkül van, elrohan), hogy minden használható gondolat kizuhan belőlem, és még örülhetek, ha a karom a helyemen marad.
