E heti feketelistám

Washingtoni napló

Charles Gati: Az utolsó csatlós

Az amerikai-magyar kapcsolatok holtponton vannak.

Charles Gati: Szegény Montesquieu forog a sírjában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy amerikai alkotmány. 

Charles Gati: Donald Trump, a hasznos idióta

Nem hiszünk a szemünknek, de nem vagyunk egyedül. Moszkva ünnepel! Amit Sztálin óta minden szovjet, majd orosz vezető óhajtott, de nem tudott elérni – az észak-atlanti szövetség felbomlását –, most egy amerikai elnök napok alatt elintézte. 

Kárpátalja for sale

Ez a harc lesz a végső

Charles Gati: Történhetett volna ez másképp is

Trump kedveli Orbánt, de nem tetszik neki, hogy Orbán mögött ő legyen a nyugati értékek (és Ukrajna) második árulója. Első akar lenni, csak hát ez a hely már az Orbáné.

Charles Gati: Két elefánt szeretkezik – és a fű szenvedi meg

Új helyzet van kialakulóban.

Charles Gati: Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik...

Donald Trump azt hiszi vagy azt akarja hinni, hogy a szavazók 49,8 százaléka nem elnöknek, hanem diktátornak választotta.

Charles Gati: A Washington Post és én

1993 óta élek Washingtonban; azóta kapom és olvasom a Washington Postot minden reggel. Ez a lap egyike a három legfontosabb amerikai újságnak. Legnépszerűbb a konzervatív, de Trumptól független Wall Street Journal, amely üzleti körökben nélkülözhetetlen. Leghíresebb és leggyakrabban idézett a New York Times. 

Charles Gati: Ez van, ezt kell szeretni! (Amerikai kiadás)

2025 elején Amerika jövője bizonytalan. Nekünk, akik itt élünk: ez van, ezt kell szeretni! A probléma az, hogy ezt a mondatot lehetetlen frappánsan angolra fordítani: a koncepció itt ugyanis idegen.

Charles Gati: Ez van, ezt kell szeretni!

A kérdés az, hogy milyen most, az év végén, a magyar kül- és belpolitikai helyzet. A rövid válasz, Washingtonból nézve az, hogy jó. A hosszabb válasz az, hogy nem jó. 

Charles Gati: Az árulók listája – itt és ott

Azoktól féltek, akik sokáig velük tartottak, és így belülről ismerték a rendszer gyenge pontjait. Az árulóktól. Ez most is így van. A Fidesz legfőbb ellensége már nem Soros György vagy a remek Bajnai Gordon, hanem Magyar Péter.

Charles Gati: Átmeneti olvasmányok

A szokásosnál figyelmesebben követem az amerikai és magyar újságokat és hírportálokat, talán azért, mert ennyi furcsaságot már rég nem olvastam. Egyik-másik elszomorító, néha szórakoztató. 

Charles Gati: Ez (is) Amerika

Élünk, éldegélünk majd Washingtonban, New Yorkban, Chicagóban és Los Angelesben, de az ország lejtőre került. 

Charles Gati: Trumppal vagy Trump nélkül

Nehezemre esik papírra vetni, de ha kedden Donald Trump győz, akkor az általam ismert Amerika alighanem megszűnik létezni. 

Charles Gati: New York, New York

Évtizedekig itt éltem. Most mint turista, ugyanazt érzem, mint valaha. Energia, zaj, tömegek a járdán. New York még mindig a világ központja. Csaknem annyi ember él itt, mint egész Magyarországon.

„Nem szabad elcsábulnunk”

Charles Gati: Amerikai apróságok

Ilyenkor, választások előtt mindig rosszabb a hangulat Amerikában, mint máskor. Középút szinte nincs. Ritkaságba megy Bret Stephens, a New York Times egyik konzervatív szemleírója, aki Trumpra nem hajlandó szavazni, de egyelőre Harris támogatásával is kivár. 

Charles Gati: „Háborúpárti” vagyok!

Ha jól meggondolom, 1956-ban békepárti voltam. Amikor jöttek a szovjet tankok – közülük egy betévedt a Barcsay utcába, ahol akkor a szüleimmel laktunk –, egy ideig azt reméltem, hogy rövidesen elmennek. Nem mentek el, maradtak. Én mentem el. Nagy Imre híres hajnali nyilatkozata – „csapataink harcban állnak” – nem nyugtatott meg. Kevesen álltak harcban, de ha sokkal többen álltak volna, akkor sem nyerünk.

Charles Gati: Kamala Harris modern családja (Kövér Lászlónak)

Akik ritkán látják vagy hallják az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltjét, csak azt veszik észre, hogy szinte állandóan nevet. Pesszimista európai szemmel kicsit furcsa ez. Egy ilyen tanult, intelligens nő, már-már 60 körül jár, megjárta az egész világot, de még mindig nem érti, hogy (1) megoldatlan, sőt megoldhatatlan problémák elé néz, és (2) legjobb esetben változatlan a helyzet, nem lesz rosszabb.

Charles Gati: Egy „összeesküvő” vallomása

A nemzetközi politikában előbb-utóbb fény derül a titkok egy részére. A baj az „előbb-utóbb”-bal van. Néha néhány évtizedet kell várni, amíg kiderül, ki mit csinált és hol a színfalak mögött. És néha a titok titok marad. Az utóbbival az a baj, hogy alkalmat ad különféle összeesküvés-elméletek feltételezésére.

Charles Gati: Fogolycserebere

A fogolycsere üzenete pont az ellenkezője annak, amit Orbán Viktor Tusványoson (és máshol) ismételget. Az atlanti szövetség újra és továbbra is jól működik.

Charles Gati: Magyarbarát republikánusok? Ugyan már!

Senki sem tudhatja, ki nyeri az amerikai elnökválasztást, de Donald Trump, a bátor áldozat, most közelebb áll a Fehér Házhoz, mint néhány héttel ezelőtt. 

Charles Gati: Jóbarát a dutyiban

Zavaros az amerikai politikai élet. Amióta itt élek, ilyet még nem láttam. Joe Biden igen hatásos elnök három és fél éve, jó alelnök volt Barack Obama alatt, ügyes politikus és szenátor évtizedeken át – de most már nem bírja az iramot. 

Tudatos tudatlanság

Charles Gati: Lopott holmi

Egy igen jó washingtoni forrásom szerint Orbán Viktor amerikai látogatásáért Donald Trump tízmillió dolláros adományt kért és kapott.

Charles Gati: Donald Trump az ítélet után

A problémák ellenére az Egyesült Államok egyelőre jó állapotban van. Gazdaságilag újra döntő szerepet játszik az egész világon. Külpolitikája meghatározó; Európában – Magyarország és részben Szlovákia kivételével – mindenütt megértik, hogy a nyugati érdekek és értékek védelme jórészt tőle függ. Ez az, ami veszélyben van a novemberi elnökválasztáson.

Charles Gati: Béke veletek

A pártlapok és -portálok szerint Orbán Viktor ott lesz a békemeneten, de amikor e sorokat papírra vetem, még nem lehet tudni, hogy csak vonulgat-e vagy pedig mond is valamit. Ha kiderül, hogy felszólal, akkor pláne nem leszek ott. Ugyanis kifejezetten bánt, hogy Magyarországot a béke szigetének hívja. 

Charles Gati: Egy „sorosista” közbeszól

Az Origón a külföldi, elsősorban az amerikai női mell dominál. Minél nagyobb, annál jobb. Az egyetlen érdekesség az, hogy csak nyugati vagy nagy ritkán magyar melleket mutat ez a pártlap, egyetlen orosz vagy kínai nőt sem találtam. 

Charles Gati: Deák István és az 1956-os magyar forradalom