Egyszerűnek tűnik, de nem volt az. Moszkva magas árat követelt. Vagy hazatér német fogságából Vagyim Kraszikov, az orosz orgyilkos, aki egy berlini parkban még 2019-ben lelőtte Zelimhan Hangosvilit, a Putyin-diktatúra ellenségét, vagy orosz fogságban maradnak az amerikaiak, köztük a Wall Street Journal fiatal riportere. A németek pártállástól függetlenül hosszú hónapokon át elutasították a Fehér Ház kérését: Kraszikov marad. Bizonyítottan gyilkolt a német fővárosban.
Idén februárban a német kancellár Washingtonban járt. Valószínűleg meglepte, hogy Biden elnök azonnal a fogolycserére terelte a szót. És Bident is meglephette a gyors válasz: „For you, I will do this.” (Megteszem, miattad.) A két vezető megbízott egymásban. Scholz segíteni akarta azt az amerikai elnököt, aki évtizedeken át az atlanti szövetség fáradhatatlan barátjának bizonyult.
Scholz persze tudhatta, hogy a fogolycserét kritika éri majd. Elvégre vállalta azt, hogy az FSZB életfogytiglanra ítélt orgyilkosáért néhány ártatlan amerikait és Putyin orosz kritikusait kapja a Nyugat cserébe. (Azért feltételezem az amerikaiak ártatlanságát, mert évtizedek óta törvény tiltja a CIA-nak újságírók beszervezését.)
Egyébként nemcsak a németek segítettek. A norvégok, lengyelek, észtek és szlovének is szabadon engedtek orosz kémeket. A törökök óriási szerepet vállaltak a fogolycsere lebonyolításában; maga a csere Ankarában zajlott le. Teljesen újszerű volt nemcsak az, hogy ilyen sok ország vett részt a tárgyalásokban és a részletek kidolgozásában, hanem az is, hogy sikerült Putyin jó néhány bátor orosz ellenfelét is kiszabadítani börtöneikből.
A történelmi jelentőségű fogoly-cserebere felveti a kérdést: ha történetesen magyar hírszerzők buknának le valahol, kihez fordulna a magyar kormány segítségért? Moszkvához, Pekinghez? Az ország tagja a NATO-nak, az Európai Uniónak, de a tagállamok túlnyomó része a mai magyar kormányt Putyin szövetségesének tartja. A többség alig várja, hogy ez a bajkeverő ország kilépjen az EU-ból. Szlovákiától eltekintve Magyarországnak már nincs is barátja e két szervezetben.
Ezért nehéz elképzelni, hogy mit tenne Orbán Viktor, ha – mondjuk – valahol Zürich környékén a svájci hatóságok letartóztatnának két-három magyar ügynököt, majd a bíróság pénzmosás vádjával hosszú börtönbüntetésre ítélné őket. Az ilyesmit ugyanis Svájcban komolyan veszik. Kérné-e Orbán a befolyásos amerikaiak segítségét? Felhívná-e a budapesti amerikai nagykövetet, akivel eleddig – két éve! – még nem volt ideje szót váltani?
A fogolycsere üzenete pont az ellenkezője annak, amit Orbán Viktor Tusványoson (és máshol) ismételget. Az atlanti szövetség újra és továbbra is jól működik. A Nyugat hanyatlásáról szóló halandzsának ellentmond nemcsak a nyugati szövetségesek páratlan együttműködése, amely lehetővé tette ezt a fogolycserét, hanem maga a magyar társadalom angolul – és nem oroszul vagy kínaiul – értő és beszélő többsége, nem is beszélve azokról a százezrekről, akik manapság a „bűnös” Nyugaton – és nem a „testvéri” Oroszországban vagy Kínában – telepednek le.
Ideje újra kitűzni az Európai Unió zászlaját a Parlament épületére.
