Tárgyilagos szeretnék lenni, de nem megy. Donald Trump emberei közül ezen a héten kettő különösen a bögyömben van.
Az első Howard Lutnick kereskedelmi miniszter. Egész életében Demokrata párti volt (mint Trump is), nemrég még Hillary Clintont támogatta, aztán átállt. Rengeteg pénzt adományozott Trump kampányának, de megengedhette magának. Állítólag 2.1 milliárd dolláros vagyona van, mások szerint 1.5 milliárd.
A politika tele van köpönyegforgatókkal. Hol van már a liberális Orbán, az egykor MSZMP-s Kövér, vagy a fideszes Magyar Péter? A politikusok zöme mást mond, mint amit gondol. Itt is, ott is. „Helyezkednek”, mert máskülönben nem rúgnak labdába. Mi, akik nem rúgunk labdába, szerintük naiv idealisták vagyunk, ők pedig realista profik. Kak izvésztno!
Amikor Lutnickot a televízión a nyugdíjakról faggatták, arról volt szó, hogy a társadalombiztosítás személyzetét Trumpék leépítik és így a nyugdíjasoknak esetleg nem folyósítják időben a havi juttatásukat. Nem baj, „ezt csak a csalók vennék észre közöttük”, mondta Lutnick; normális nyugdíjasok tudnák, hogy csak kis hiba történhetett. És – ezt nem lehet kitalálni – hozzátette, hogy az ő 94 éves anyósa nem panaszkodna a hivatalnál, ha nem kapná meg a pénzt időben, ugyanis megértené, hogy nincs elég dolgozó a társadalombiztosításnál... Amit a jóember elfelejtett megemlíteni, hogy ez az anyós nem a nyugdíjából él, hanem vele, a milliárdos vejével él egy házban, New York egyik legelőkelőbb negyedében. Arra nem is gondolt, hogy több, mint 70 millió amerikai viszont, milliárdos vej híján, többé-kevésbé vagy akár teljesen a tb-től kapott nyugdíjából él.
Lutnicknak – mint oly sok elkényeztetett gazdag embernek, akik most Amerikát uralják – fogalma sincs arról, hogy mások miből és hogyan élnek.
Steve Witkoff is a bögyömben van. New York-i ingatlanbefektető. Állítólag 2 milliárd dollárja van, az elnök barátja. Beképzelt és szemérmetlen alak: fontos diplomáciai megbízást fogadott el mindenféle felkészülés nélkül. Ő a közel-keleti ügyek nagykövete, feladata az izraeliek és a térség komplikált kapcsolatainak rendezése. Nem ért hozzá, nem az ő asztala. Aki akár csak futólag is követi a régió háborúit, láthatja, hogy Witkoff semmit sem ért el. Trump viszont előléptette, és rábízta az orosz-ukrán háború rendezését is. Ő az, aki az USA nevében rendszeresen, órákon át „tárgyal” Putyin orosz elnökkel. Az agresszív, ravasz, KGB-s Putyinnal, aki Witkoff szerint igen rendes, jóindulatú ember. Good man. Békeharcos. Kedveli.
Ezen a héten Witkoff átadott egy javaslatot az ukránoknak. Ez a javaslat egyetlen gépelt oldalból áll, tartalma a régi szovjet példát követi: „Ami az enyém, az az enyém, ami a tiéd, arról tárgyaljunk.” A Krím a miénk, a négy ukrán megye is jórészt a miénk, ti nem csatlakozhattok a NATO-hoz. Legyen béke! Éljen a béketábor!
Witkoff átadta Putyin tervét az ukránoknak, mintha az lenne az amerikai terv. Az is; a két terv ugyanis egy és ugyanaz. Washington és Moszkva ezen a sorsdöntő héten szövetségesek lettek. Ezen a héten. Trumpnál nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap.