Velencét a luxizó milliárdosok nyomják a víz alá, a városlakók foggal-körömmel küzdenek az otthonukért
Hogy a fenébe nem süllyed el? – a kérdés, ami hozzám hasonlóan minden turista fejében megfordul, amikor először jár Velencében, ahol a puha, iszapos talajba több millió cölöpöt vertek, hogy aztán erre építsék fel a világ egyik legszebb és leglátogatottabb városát. A végtelenül precíz, alapos és kreatív munka eredménye évszázadok óta ejti ámulatba az embereket, a városban élmény elveszni, mégis, az utóbbi 75 évben a lakossága drámaian, kevesebb mint harmadára csökkent. A lagúnák városa ugyanis egyfajta időkapszula, ami turistaként nagyon is csábító, ám az egyre növekvő megélhetési költségek, a korszerűsítés hiánya és az évi 25-30 millió látogató szinte kiszorította a városlakókat. Akik maradtak, foggal-körömmel küzdenek az otthonukért, felemelték szavukat a várost legutóbb felforgató, világraszóló luxusesküvővel szemben is, mindhiába.
