turizmus;szobor;Hódmezővásárhely;erdő;troll;

Olga nem eszi forrón a Kását – Tömegek zarándokolnak Hódmezővásárhelyen Délkelet-Európa első trollszobrához, de vannak még viták

Nagy büszkeséggel avatták fel nemrég Délkelet-Európa első trollszobrát Hódmezővásárhelyen. A méretes teremtménytől a többi között azt várják, hogy turistákat vonzzon a városba és a neki otthont adó kiserdőbe. Komoly viták kerekedtek akörül, hogy egyáltalán kell-e egy ilyen alkotás egy alföldi városba. Akörül is, hogy mihez kezdjenek a tömeggel, amely – beváltva a reményeket – odaáramlik. Természetesen megosztotta a helyi közéletet, ahogy sok más, jelentős költséggel készült köztéri alkotás az országban.

Thomas Dambo alkotásainak jelentős a turisztikai értéke, ha Hódmezővásárhelyen is lenne egy olyan szobor, amelyet ő készített, a város felkerülhetne egy nemzetközi térképre. A troll idegen úgy a magyar folklórtól, mint konkrétan a várostól, semmi keresnivalója Vásárhelyen. Az előbbi véleményt a közgyűlés testületi többségét adó Tiszta Vásárhelyért Egyesületet erősítő Gyöngyösi Ferenc alpolgármester, az utóbbit a Fidesz padsoraiban ülő Nagy Enikő Diána mondta még hónapokkal ez előtt.

Akkor került terítékre a polgármester Márki-Zay Péter ötlete, miszerint készíttessenek a világhírű dán művésszel egy 4,5 méteres faszobrot. A kivitelezésre a képviselők többsége rábólintott, 32 millió forintot szántak rá, a hetekben véglegesített kalkuláció szerint elég lett 20-21 millió is, ebből a pénzből 20 millió járt a művésznek (és nemzetközi csapatának: a szobor-összeállításban két héten át dolgoztak a Dániából, Kanadából, Németországból és Finnországból érkezett szakemberek, akiket több tucat helyi önkéntes segített.)

Dán kő, trollkodó fordító

„Már megint adtunk a szarnak egy pofont harminckét milláért” – vetette oda Imre a helyi hírportál cikke alatt. „Én alig vártam, hogy kész legyen… kiviszem az unokáimat, sőt a kiskutyámat is!” – szögezte le Krisztina. Egy férfi minél több olyan polgármestert szeretne, mint Márki-Zay, egy nő szerint viszont ebből a pénzből előbbre valók lettek volna a bokatörő állapotú járdák. A város vezetése mindenesetre tántoríthatatlan volt, az újrahasznosított faanyagból készült mesebeli teremtményt október elején avatták a Kása-erdőben. A gyerekeknek az a helyi Sarokház cukrászda ajándékozott süteményeket, amelyről a Visszhangban megírtuk: édességekkel, mint a Bindzsi-szelettel, az „Átteleltem!” feliratú poloskakockával, a zebragrafikás „Fogadj örökbe!” sütivel szokott reflektálni a közéletre.

A szelíd óriás az Ölelő Olga nevet kapta, sorszáma szerint ez a 160. Dambo-féle troll a világban. 

A művész – igaz, a Google-fordító kicsit félrevezethette, mert ölelő helyett ölelés olvasható rajta – egy emlékkövet küldött az eseményre. A fejeket általában a művész készíti el dániai műhelyében, a testet a tervei alapján újrahasznosított faanyagoktól a helyszínen állítják össze. A legelső 2014-ben épült Puerto Ricóban, Hector el Protector azonban már a múlté, csak négy évet élt, egy hurrikán pusztította el. De nem ez az egyetlen, amely már csak az emlékekben él. Az Ausztráliában, Mandurahban felépített Vivi Cirklestone barbár gyújtogatás miatt semmisült meg. A helyiek szó szerint meggyászolták, a rendőrség 25 ezer ausztrál dollár jutalmat ajánlott fel a tettes kézre kerítése érdekében.

Historizáló magasságok

Kár lenne vitatkozni a fent idézett fideszes képviselővel abban, hogy a troll tényleg távol áll a magyar folklórtól. Ugyanúgy, ahogy az ausztráltól, az ázsiaitól, az észak- és dél-amerikaitól. Ezeken a tájakon is magasodnak Dambo szelíd óriásai, és az ottaniakat a jelek szerint mégsem zavarta a helyi néplélekben kicsit sem honos figura. De legyünk igazságosak: külföldön sem mindenhol fogadták a monumentális figurákat tárt karokkal. Ahogy a Washington állambeli Poulsbo, amely 2022-ben a várható 75 ezer dolláros – nagyjából 28 millió forintos – költség, a későbbi fenntartás és az alkotás szerintük csekély élethossza miatt mondott le róla.

Ízlésről szintén dőreség vitatkozni, és nincs ez másként ebben a városban sem.

Ha már szobor: a Lázár János polgármestersége idején elkészült Emlékpont oldalán elhelyezett történelmi alak sem éppen közönségkedvenc, helyben csak úgy emlegetik, „szaró Lenin”. 

De időzzünk még egy kicsit ennél a városnál és a szobrainál! Lázár János az általa nagyrabecsült elődjének, Rapcsák Andrásnak egy utca átnevezésével és egy köztéri alkotással kívánt emléket állítani. A 2008-ban felavatott márványmű állítólag akkor került 50 millió forintba. A vele kapcsolatos esztétikai vita tüzét tapasztalataink szerint pártállás szokta táplálni. Ahogy azokat a hitvitákat is, amelyek nem a küllemét, hanem a (hol)létét kérdőjelezik meg. Tavaly Márki-Zay azt mondta, szerinte el kellene vinni az alkotást a főtérről, ennek érdekében helyi népszavazást kezdeményez. Az ötletet információink szerint jegelték.

Az pedig, hogy az emberek egy újítást a saját politikai nézeteiknek megfelelően áraznak be, megszokott. Az értékítélet mögött pszichológiai és szociológiai előítélet vívja harcát, a kognitív torzítás magunk felé hajlítja a valóságot, a kimondott szónak bele kell simulni a világnézetbe, a csoport átlagvéleményébe. Paks II. az egyiknek energiafüggetlenség, a másiknak orosz befolyás. A Lánchíd felújítása innen nézve látványberuházás, onnan nézve égetően szükséges feladat. A sátoraljaújhelyi függőhíd 4,5 milliárd forintba került, nagy turisztikai fellendülést várnak tőle, Szamosvölgyi Péter fideszes polgármester 300 ezer darab fél év alatt elkelt jegyről beszélt. Ellenzéki nézőpont szerint a híd pénzszórás, és a valóság az, hogy 90 ezren váltottak belépőt. A diósgyőri vár felújítása 2014 óta húzódik, elköltöttek eddig rá vagy 16 milliárd forintot, a miskolciak azonban mára eljutottak odáig, hogy mindegy már, ha ronda is lesz, de bő egy évtized után szeretnének végre újra bemenni. Bodrogkeresztúron egy 39 millió forintos beruházás egyik eleme volt a legendássá vált 40 centiméter magas kilátó egy hegycsúcson. De hogyan tudnánk feledni a lombok nélküli lombkoronasétányt vagy a kerékpáros-kalandparkot, amelyet akkori híradások szerint két év alatt 39-en használtak?

Komor trollsorsok

A vásárhelyiek reményei beigazolódni látszanak, a troll az újdonság erejével hat, az emberek tömegével érkeznek Olgához. De valamit valamiért, hiszen ha egyszerre nagyon sokan, autóval, olyankor – mert lássuk be, máshol nem is nagyon van hely – az erdő melletti kis rétre parkolnak, ez pedig azoknak sem tetszik, akiknek a szobor amúgy igen. Akkora tömeggel Hódmezővásárhelyen azért biztosan nem kell számolni, mint Colorado államban, Breckenbridge városában, ahol az Isak Heartstone nevű troll annyira népszerűvé vált, hogy a turistaforgalmat már zavarónak ítélték a helyiek, a szobrot szétszedték, máshol állították össze. Ugyancsak az Egyesült Államokban, Vermontban a Lost Finn nevű troll azért nem látogatható, mivel a földtulajdonosok – szintén megunva a jövés-menést – lezárták a hozzá vezető utat. Maradjunk még kicsit az óceán túlpartján: bár Dambo alkotásai általában hosszú életűek, Iowa államban Snorra troll faanyaga annyira tönkrement, hogy le kellett bontani az egészet. Hódmezővásárhelyen sem árt majd a körültekintő hozzáállás, mert ahogy azt a Rooted Wanderings utazási portál cikkében olvastuk, a szobrok anyaga 3-5 év után kezd látványosan romlani, ekkor kell igazán résen lenni a helyi közösségeknek, és dönteni a további sorsáról. Éves fenntartási költséget becsülni sem lehet, mert az nagyon sok mindentől függ: a faanyagtól, a helyi klímától, meg attól, hányan másszák meg az alkotást.

Az ár, az érték, meg az arányInternetes források szerint a szobrok esetében általában 50 ezer és 500 ezer dollár közötti a bekerülési költség. Némely esetben nem egyetlen figuráról, hanem csoportról van szó. De ha az ügy anyagi oldalát nézzük, a vásárhelyiek ezek szerint jól sáfárkodtak, hiszen – számoljunk akkor ebben a pénzeszközben – 63-65 ezer dolláros kiadással a képzeletbeli grafikon alsó részén kapnak helyet.

Magyar Péter nem szónoki képességeivel nyerte meg a rendezvények csatáját október 23-án, hanem azzal, hogy eleven, mozgósító erejű kapcsolatot talált 1956 örökségével. Ez a kapocs az egykori és a mai társadalmi elégedetlenséget jellemző, nemzeti egységet teremtő rendszertagadás. Ha nem lenne félreérthető, ellen-forradalmiságnak is lehetne nevezni.